HAMLET

Fülöp Noémi

INTERFERENCIÁK 2010

Leonce és Léna: habkönnyű pontosság

[2010. Dec. 3.]

Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál, Kolozsvár

Tompa Gábor előadása minden percben újabb, izgalmasabbnál izgalmasabb ötleteket gurít a néző felé, gondosan ügyelve arra, hogy nehogy untassa vagy fárassza.

Élő marionettbábuk, akiket saját tehetetlenségük ereje mozgat: ilyennek hatnak a Leonce és Léna fehérre festett arcú szereplői, ahogy betipegnek a lerobbant gyárfolyosókat idéző díszletbe. Nem csoda, hogy díszes kabátjuk, óriási fehér parókájuk poros – egyenesen 1836-ból érkeztek, amikor Georg Büchner megírta őket. De a pirosra rúzsozott eperszájak meglepően kortárs nyelvet beszélnek (minden bizonnyal a darab fordítóinak, Lator Lászlónak és Thurzó Gábornak köszönhetően).

Betipegnek a lerobbant gyárfolyosókat idéző díszletbe Fotók: Biró István/Kolozsvári Állami Magyar Színház

Mozdulataik sikertelenül keresik a rokokó bájt, a kecsesnek szánt tánclépések és karlendítések önmaguk karikatúrájává válnak. Mintha egy energiája végét járó felhúzható játék kényszeres vergődését látnánk, a mozgás hol aláhúzza, hol ellenpontozza a szöveget – vagy egyes pillanatokban teljesen elkanyarodik attól, ami elhangzik a színpadon, belekezdve egy újabb, saját történetbe. Ugyanennyire lételeme az előadásnak Vasile Șirli zenéje is, a barokktól a kortárs beütésekig kilengve, vagy éppen a dalra fakadó színészeket kísérve.

A pirosra rúzsozott eperszájak meglepően kortárs nyelvet beszélnek

Mozdulataik sikertelenül keresik a rokokó bájt

Ketten lógnak ki a képből: Valerio (Viola Gábor) és Péter, Popo királya (Váta Loránd). Valerio egyszerre tűnik faragatlan parasztnak és lázadó punknak, a spleenes porcelánbaba, Leonce herceg (Bodolai Balázs) szöges ellentéte – talán ezért értik meg egymást olyan jól találkozásuk első perceitől. A király viszont pizsamájában idegenként mozog saját udvarában, újra meg újra megrettenve saját udvaroncaitól. Igyekszik minél gyorsabban lerázni a válláról az összes államügyet, hogy minél hamarább visszatérhessen a maga teremtette belső világba, ahol zavartalanul gondolkodhat – egyébre nem is vágyik.

Pizsamájában idegenként mozog saját udvarában

Szöges ellentétek – talán ezért értik meg egymást olyan jól

Léna (Györgyjakab Enikő) Leonce tükörképe, ahogy a nevelőnő (Varga Csilla) Valeriót idézi. A magyar nézőnek az evidens (és szándékos) Romeo és Júlia-utaláson túl valami egyéb is eszébe juthat erről a négyesről. Ez itt a német Csongor és Tünde – ahol azonban nincs szükség arra, hogy Balga és Ilma mutasson görbe tükröt gazdáinak: megteszi azt maga Leonce és Léna.

A kényszerházasság elől menekülve pontosan ott kötnek ki, ahonnan szökni próbáltak

Az egérút ugyanabba a csapdába vezet

A kényszerházasság elől menekülve önként kötnek ki pontosan ott, ahonnan szökni próbáltak – az egérút ugyanabba a csapdába vezet. És ahogy vállalják a rájuk szabott sorsot, valódi marionettbábuként hullnak vissza emberi otrombaságukban életképesebb szolgáik karjaiba. Valerio és a nevelőnő maguk fognak hozzá új birodalmat álmodni, makarónival, dinnyével, fügével és egy kényelmes vallással.

Marionettbábuként hullnak vissza szolgáik karjaiba

Tompa Gábor előadása minden percben újabb, izgalmasabbnál izgalmasabb ötleteket, nyelvi és képi játékokat gurít a néző felé, gondosan ügyelve arra, hogy nehogy untassa vagy fárassza. A Leonce és Léna egy svájci óra pontosságával működik, de közben végig habkönnyű marad. Talán azért, hogy az előadás végén az összes szereplő által kórusban kántált Építsünk egy színházat! annál súlyosabban rezonáljon a gazdasági válság és a romániai magyar színházcsinálás összes rákfenéjére.

Egy svájci óra pontosságával működik, de közben végig habkönnyű marad

kapcsolódó írások

Ma este startol a Interferenciák 2010 Nemzetközi Színházi Fesztivál Kolozsvári színházi ereklyék az Interferenciák fesztiválon

» Korábbi cikkek