HAMLET

Kacsir Mária

Semmi sincs a helyén

A Hét, 2003-11-27

Silvius Purcărete Rabelais-fantáziáját, a Pantagruel sógornőjét nyugodtan lehetett volna a XIII. Országos Caragiale Fesztivál off-programjába sorolni, de jelentősége miatt nyitóelőadás volt.
Rabelais alighanem csak az ötletet, ürügyet adta hozzá, mert amint láttuk, az tulajdonképpen színpadi helyzetgyakorlatok olyasféle füzére, mint amilyennel a kiváló szentpétervári rendező és színészpedagógus, Lev Dogyin és tanítványai gyönyörködtettek néhány éve (1995-ben) az Európai Színházi Unió társulatainak találkozóján. Bár a mesésen nagy termetű, nagyétkű Rabelais-teremtmény puszta nevéről (Gargantua vagy Pantagruel, tulajdonképpen egyre megy) nem nehéz a „nagy zabálásra”, értsd a mai konzumtársadalomra asszociálni, ilyen közvetlen, durva utalásról nincs szó. Mégis, számtalan játszi és ötletes kerülővel végül ide érkezünk el: mai világunkhoz, amelyben valahogy semmi sincs a helyén. (csak egy példa: fejetlen ember hátul összekulcsolt kezében cigaretta füstölög, feje valahol elől, a nagykabátja alatt „nőtt”). Azt lehet mondani, hogy ami a középkori népregényekben (amelyből Rabelais művészete kinőtt) még fantasztikus mese volt, emberi és állati szörnyekkel benépesítve, az jelenik meg itt a színpadon mai környezetben, hihetetlen fantáziával és formai bravúrral előadva.
A színészek legalább egy félórával előadás előtt ott ülnek a színpadon, balra hátul, egy hosszú asztal mellett, gyertyafénynél. Koncentrálnak, de nem valahol a színfalak mögött téblábolva, hanem a szemünk előtt, magukba zárkózva, fegyelemmel. Innen szabadul el a játék, s hogy mi minden történik a színpadon, azt reménytelen elmesélni. Egyszer sor kerül a Pantagruel színpadi „megteremtésére” is, hogy ne feledkezzünk meg róla (csak a sógornőjére nem találtam magyarázatot): óriási pocakot tömnek a színésznek, hatalmas tölcsérrel etetik. Az egyetlen jelmezes alak, egyébként a szereplők szürke munkaruhát viselnek. Nagy szerep jut az evőeszközöknek, nagyszerűen lehet zsonglőrködni velük, feldobni őket, hogy aztán jégesőként hulljanak vissza a padlóra, nagy csörömpöléssel Fontos kellék több fémkondér is, amilyet kantinban vagy más közetetők konyháján lehet látni, az egyikben hosszú hajú fiatal nő ül csellóval, és szomorúan. érzéssel húzza. De a legnagyobb sikere annak a pazar számnak volt, amelyben négy színész nekifog tésztát gyúrni a padlón, serítővel, annak rendje és módja szerint, sűrű „Aqua!” és Farina!” vezényszavakra. Rétestésztának gyúrják, egy másik szereplő kerül bele tölteléknek...

Pantagruel sógornője