HAMLET

Fülöp Noémi, Hegyi Réka

INTERFERENCIÁK 2010

A színházi interferenciák százada

[2010. Dec. 7.]

Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál, Kolozsvár

Tompa Gábor színházi magánszótárát és Andrei Șerban életrajzát mutatták be Kolozsváron – a kettő között pedig arról zajlott vita: végetért-e a rendezés évszázada?

Offline hivatkozás

Zsigmond Andrea színházkritikus, egyetemi oktató interjúkból állította össze azt a kötetet, amit hétfőn délben gyorsított tempóban mutattak be az Interferenciák fesztivál keretében. A címke-függöny, Tompa Gábor színházi magánszótára közel száz címszóból álló kislexikon vagy kézikönyv – a szerző és a szerkesztő sem tudná műfajilag behatárolni, és azt sem döntötték el, hogy ki forgatja majd örömmel a kedves kiadványt: egyetemisták, színházlátogatók, barátok vagy érdeklődők.

címke-függöny - Tompa Gábor színházi magánszótára Fotók: Biró István/Kolozsvári Állami Magyar Színház

A címke-függöny első ránézésre is szimpatikus könyvecske. Egyszerű, elegáns, mégis játékos Láng Orsolya illusztrációinak és Csomortáni Hunor tipográfiai munkájának köszönhetően. Kicsit figyelmesebben olvasgatva rájövünk, mennyire ritka madár akadt kezünkbe: manapság kevés az olyan kiadvány, aminek formája ennyire igazodik a tartalomhoz. Különösen megnyerő a linkfelhőkre (vagy blogger zsargonban: tagfelhőre) emlékeztető szedés: a gyakran ismétlődő kulcsszavakat nagyobb betűvel, az ennél is gyakrabban előforduló kifejezéseket még nagyobb betűvel szedték. Ha tetszik, rá lehet keresni, talán a kötetben is előforduló címszavak. Offline hivatkozás az online médiából ismerős köntösben.

Az Alternatives théâtrales folyóirat 106-107-es, a román színjátszást bemutató számát Georges Banu mutatta be. Sajnos a kiadvány nem jutott el erre a fesztiválra sem (korábban az országos Színházi Fesztiválon is bemutatták, virtuálisan), nem volt lehetőségünk kézbe venni, lapozni, de a Tranzit Házban felállított vetítővásznon megtekinthettük Mihaela Marin előadás-képeit: a legújabb lapszám különlegessége, hogy a teljes képanyagot egy színházi fotós jegyzi. Kiderült továbbá, hogy a francia nyelvű folyóirat alkotókkal készült interjúk segítségével igyekszik a nyugati világ számára kevésbé ismert hazai színházi törekvéseket bemutatni.

Véget ért a rendezés évszázada?

A fesztivál kísérőrendezvényei közül kiemelkedik az a kerekasztal-beszélgetés, amelyben rendezők és színházkritikusok keresték a választ a Véget ért a rendezés évszázada? kérdésre. Cristina Modreanu színházkritikus vitaindítója előre megírt, átgondolt, példákat felsorakoztató tanulmány, amelyből az derül ki, hogy a kortárs színházban a rendezők két csoportba oszthatók: egyikben teljhatalmú színházi szerzők sorakoznak, akik maguk írnak, rendeznek, játszanak, a másikban viszont a rendező jelentősége másodlagos, egy csoportba olvadnak, ahol a többi színésszel és alkotóval egyenrangú partnerként működnek, vagy ha nem is engedik ki kezükből az irányítást, és rendezőként jegyzik a produkciót, szerepük a játékmesterének feleltethető meg, a színészeket is bevonják az alkotófolyamatba. Modreanu meglátása szerint a 21. század az interferenciák százada, hiszen a mai színházakban jól megfér egymás mellett a múlt század összes nagy rendezőiskolája, de teret kapnak a modern törekvések is.

Zsigmond Andrea, Visky András, Georges Banu, Cristina Modreanu, Mihai Măniuțiu és Tompa Gábor

Mihai Măniuţiu rendező arra hívta fel a figyelmet, hogy minden színházi reform mögött ott áll egy-egy újító rendező, de a változások minden esetben a színjátszás mikéntjét is gyökeresen felforgatták, a színészi játék reformját is jelentették. A mai irányzatokkal talán az a baj, hogy míg újításra törekszenek, a színész gyökeres újjáteremtésére nem fordítanak gondot.

Egy gyakorlati szempontot is behozott a vitába: minden rendező szeretne kényelmesen, több hónapos próbafolyamat alatt alkotni, ilyenkor van idő párbeszédre, vitára, kísérletezésre, de sajnos a mai színházak más tempót diktálnak, három hét alatt kell összeálljon a produkció, ilyenkor pedig a rendező sem tehet mást, mint hogy zsarnok módjára érvényesítse vízióját.

Georges Banu vallomást tett: ő a rendezés évszázadában nőtt fel, személyesen ismerte, ismeri a legjelentősebb alkotókat, számára a színház elképzelhetetlen rendező nélkül. A mai alkotókat olyannak látja, akik nem akarnak lekésni semmit, nem akarnak lemaradni az avantgárdról, ezért aztán felülnek minden vonatra, azaz minden irányzatot kipróbálnak. Azt viszont belátja, hogy a mai nézőnek le kell mondania például a koherenciáról, meg kell szokja, hogy figyelme egyszerre több síkon működjön, ha szeretné befogadni az előadást.

Mihai Măniuțiu és Tompa Gábor

Tompa Gábor rendező, a kerekasztalbeszélgetés ötletgazdája is amellett foglalt állást, hogy kellenek a mesterek, a kortárs előadások alkotói is valakitől kell, hogy tanuljanak, ezért meglátása szerint nem ért véget még a rendezés fénykora. Visky András dramaturg, a vita moderátora jelezte, hogy nem lenne szerencsés, ha a kérdés generációs vitának tűnne, hiszen nem az.

Az izgalmas párbeszédbe Nagy József rendező-koreográfus is bekapcsolódott, aki arra hívta fel a jelenlévők figyelmét, hogy jöhetnek bárhonnan, a színház csak azokat a rendezőket tűri meg, akik születésüktől fogva rendelkeznek az intuíció készségével.

Șerban nem vált önmaga epigonjává

Andrei Șerban hiányában tegnap délután Visky András, Carmencita Brojboiu és Crenguţa Manea rádiós szerkesztő vettek részt a rendező életrajzi kötetének bemutatóján, amelyet Koros Fekete Sándor fordított le magyarra. Crenguţa Manea rádiós szerkesztő hangdokumentum CD-t állított össze a rendező Suttogások és sikolyok című előadásáról, amely rögtön a könyvbemutató után szerepelt az Interferenciák programjában.

Manea közölte, az interjú-részletekből, valamint a próbafolyamaton készült hangfelvételekből összeállított anyagot (akár a színházról szóló rádiós műsorait) elsősorban azoknak szánja, akiknek lakhelyükön nem nyílik alkalmuk színházba járni. Ugyanakkor abban bízik, a CD hasznos dokumentum lesz azok számára is, akik néhány év múlva szeretnék feleleveníteni Șerban előadását.

Carmencita Brojboiu, a kolozsvári magyar színház díszlettervezője több alkalommal dolgozott már együtt a rendezővel, többek között a Suttogások és sikolyok című előadásban is. “Egy hónapig úgy dolgoztunk a stúdióteremben, mintha edzőtáborban lennénk” – emlékezett vissza a próbafolyamatra.

Crenguța Manea, Carmencita Brojboiu és Visky András

Hozzátette, Șerban nem tekinti lezártnak egy-egy rendezését a bemutató után, folyamatosan érdeklődik az előadás után. “Így nem érezzük, hogy magunkra hagyott volna, nem érezzük úgy, hogy egyedül a mi vállunkat nyomná az előadás szinten tartásának felelőssége” – fogalmazott a díszlettervező, aki legutóbb a Szentpéterváron színpadra állított Ványa bácsiban dolgozott együtt Șerbannal. Az előadást három Arany Maszk-díjra jelölték az orosz színikritikusok és szakújságírók, többek között a legjobb díszletért.

“Andrei Șerban szereti a járatlan utakat, az előrelátható dolgok untatják. Vele beszélgetni olyan, mintha az ember egy diót hámozna meg: a héjak lehántása után megtalálja a kiadós, jóízű lényeget” – tette hozzá Carmencita Brojboiu. Visky András szerint a rendező önmaga folyamatos megtagadása folytán alkotja meg az előadásait, nem epigonja önmagának.

A dramaturg azt is elmondta: Ana Maria Narti és Georges Banu, Șerban két beszélgetőtársának részvételével az Életrajz című kötetben három hangon szólalnak meg egy világpolgár önreflexiói. A könyv második része pedig Șerban monológját tartalmazza, amely főként az opera reteatralizálásához kapcsolódó kérdések, nehézségek köré szerveződik. “ Șerban úgy ír, hogy közben mérlegeli, mit hozott létre eddigi munkássága során” – fogalmazott Visky.

kapcsolódó írások

INTERFERENCIÁK 2010 INTERFERENCIÁK 2010 INTERFERENCIÁK 2010

» Korábbi cikkek