HAMLET

Ilyés István

Irónia és tragikum között

Krónika (Szempont), 2004-07-02

Február végén mutatta be a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata Hatházi András A dilis Resner című drámáját, amely a vásárhelyi színház és a Prospero Alapítvány által közösen meghirdetett ERDRAMIL (Erdélyi Magyar Drámapályázat a Millennium Jegyében) fődíját nyerte el. Az előadás májusban több erdélyi városban is vendégszerepelt, Temesváron pedig a II. Nemzetiségi (Interetnikus) Színházi Fesztiválon Közönségdíjat kapott.

Az előadást a meghirdetett pályázat győztes drámájaként rendezte meg a szervező intézmény. A pályázat célja a romániai magyar drámaírás támogatása, valamint az erdélyi írók és a hazai színjátszás közötti termékeny kapcsolat ápolása. Alapvetően örömmel kellene fogadnunk minden olyan kezdeményezést, amely a drámaírás támogatását tűzi ki célul, mert a kortárs dráma kisebbségi műfaj az irodalmon belül is – hát még ha erdélyi...

A dilis Resner története a második világháború utolsó napjaiban játszódik, pontosan az oroszok bejövetele előtt egy nappal, egy erdélyi kisvárosban, péntek déltől szombat délig, mintegy kacérkodva az arisztotelészi szabályokkal. Az előadás két középponti intrikusfigurája, Barta Jani
(Sebestyén Aba) és Lázár Bandi (Ördög Miklós Levente) mészáros, akik megsejtve a boltosfeleség Margit
(B. Fülöp Erzsébet) Resner, a falubeli köszörűsmester (a színész neve) iránt érzett szerelmét, elhatározzák, hogy „befüstölnek” egy kicsit Resner vagonlakásába. Miközben Rázmány Ferkó (Zayzon Zsolt), a városka csendőre Bede Klárinak (Berekméri Katus), Schielle-ék boltoskisasz-szonyának udvarol, nem is gyanítjuk, hogy a lány már egy ideje Resner szeretője. A két mészáros füstölési akciója tragédiába torkollik: Klári benn ég a vagonban. Resnert holtan találják egy hídon és az ellenség elől menekülő német századost, Günther von Regensdorfot (Kilyén László), akit ideiglenesen a boltosházaspárnál szállásoltak el, agyonlövik a bevonuló oroszok.

A viszonylag behatárolt tér- és időkoordináták ellenére a dráma többféleképpen megközelíthető: olvashatjuk az emberi gonoszságról szóló parabolaként, melodrámaként vagy általános emberi alaphelyzetek sűrítményeként, mint egy viszonylag zárt közösség szimbolikussá duzzasztott mindennapjainak – szerelmek, rivalizálások és kicsinyes provokációk – leírásaként. Mindez a „háború árnyékában” játszódik, a külső fenyegetettséghez pedig a közösségen belüli feszültségek és ezek tettlegességig való fokozódása is hozzájárul. A szöveg erénye, hogy mindezek ellenére
könnyen emészthető marad: szerkezete egyszerű, a belső párhuzamok és ellentétek szembeszökőek, a két mészároslegény lépten-nyomon humort csempész a történetbe, a tragikumot kiemelő csattanó is működni látszik.

Resner, a címszereplő magyar Godotként marad távol az eseményektől, ám Hatházi bohócai nem várnak rá, hanem maguk indulnak kézre kerítésére. A dráma szabadon használja fel a huszadik századi drámairodalmi hagyományokat, gondolok a becketti clownokat megidéző mészároslegényekre vagy a csehovi dialógusszituációkra. A „búsmagyar” háborús nosztalgia hangulatát abszurd helyzetekkel ötvöző szövegben egyaránt fellelhetők a bulvár, a krimi és a melodráma stílusjegyei.
Parászka Miklós rendezése némileg leegyszerűsítve értelmezi a szöveget. Egyetlen markáns rendezői döntése a tér kialakítására és ennek következményeire vonatkozik. Schielle üzletének kirakata ablaküveg helyett hatalmas szilánkokból áll, ezeket törölgeti műgonddal Margit, mintha saját (öszszetört) üvegkalitkáját fényesítené. Áru helyett egymásra tornyozott zsákokat és kartondobozokat látunk: a front közeledik, a készenlét állandó. Egy hatalmas, üresen tátongó koporsón kívül csupán a kopár pult jelzi a helyiség eredeti rendeltetését: nincsenek termékek és nincsenek vevők. Riadt, fegyelmezett és feszült a légkör a boltban, melynek így vegyeskereskedés helyett sokkal inkább a temetkezési vállalkozás jellege hangsúlyozódik. A rendezés ilyen értelemben az abszurd felé mozdítja el az előadást: a boltba érkezés célja szinte mindig a másik emberrel való találkozás; csak ritkán akar itt bárki valamit vásárolni. Ha viszont igen, akkor a vásárolt tárgyak jelentősnek (és jelképesnek) számítanak: Gyenes Artúr, az intellektuális különc „jó erős zsineget” vásárol, a mészároslegények pedig Klárikától gyufát vesznek Resner kifüstöléséhez.

A rendező a drámára és annak működésére helyezi a hangsúlyt.

A szöveghez való ragaszkodás azonban gyakran az előadás rovására megy. Az abszurddal való „flörtölésen” túl, az alkotók a realista értelmezési síkot tartották elsődlegesnek. Hatházi András figurái leegyszerűsítve és modorosan kelnek életre. Erőteljesebb rendezői interpretáció vélhetőleg izgalmasabb alakításokra is adott volna lehetőséget. Szerencsére akadnak ellenpéldák. Ilyen például Zayzon Zsolt, aki „fiatal és nyugtalan” Rázmány Ferkóként időről időre lendületet visz a játékba.

A legérzékenyebb és legkifinomultabb alakítást Margit szerepében
B. Fülöp Erzsébet nyújtja. A törékeny boltosnő annyi elfojtott és céltalan érzelmet hurcol magával, hogy
a színpadon egymagában ellensúlyozni bírja a háborús férfiönkény minden durvaságát.
Parászka Miklós rendezése a dramatikus szöveg szituációinak minél pontosabb visszaadását tűzi ki célul, és meghagyja a történetet a maga zártságában. Hatházi András drámájából azonban minden bizonnyal születhet a mostaninál erőteljesebb és autentikusabb előadás is.

A dilis Resner