HAMLET

Hegyi Réka

INTERFERENCIÁK 2010

Itthon fesztiválváros

[2010. Dec. 8.]

Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál, Kolozsvár

Szeretem a fesztiválokat. Szeretem a találkozásokat. Szeretem, ha egy színházi fesztivál nem csak fontos, de hangulatos is.

Az Interferenciákat is szeretem. Olyannyira, hogy az UTE (Europai Színházi Unió) fesztiválját is sokáig interferenciának becéztem. Pedig itthon vagyok. Nem csak előadásról előadásra, interjúról szakmai beszélgetésre, majd onnan könyvbemutatóra kell rohanni, hanem óvodába, piacra, családorvoshoz, fogorvoshoz, munkahelyre, mikulási bulira, szülinapra, tornaórára stb. Sorolhatnám, de minek. Úgyis a fesztivál lesz a prioritás.

Attól tartottam, idén nem lesz hangulata az Interferenciáknak. Vagy ha lesz, nyűgös lesz. Mert csak első nap derült ki, hogy nem is biztos, hogy bejutunk minden előadásra. Mert itthon vagyok. Mert ritkán engedem meg magamnak, hogy este leüljek rég nem látott kollégákkal, és csak magunk között fecsegjünk a színházról, az előadásokról, de nem csak...

Aztán lett hangulata. Persze, hogy aki kitartó, bármit megnézhet. Nagyon jól esett, hogy hallottam: a tegnap Dabija az összes várakozó diákot beengedte a második Pyramus & Thisbe 4 You-előadásra. Szerintem még a Woyzeckre sem volt lehetetlen bejutni. Mégsem a kiválasztottak fesztiválja, és ennek örülök. Lehet, hogy voltak szervezői bukták is, például állítólag a horvátok a trilógia első részét csak tíz nézőnek játszották másodszor. Akkor már inkább lógjanak a csilláron is, aláírom.

Térbeli interferenciák vagy sem, a magyar színház épülete mégiscsak a fesztivál szíve: a törzsközönség gyakorlatilag itt lakik Fotók: Biró István/Kolozsvári Állami Magyar Színház

De a hangulat még másból is áll. Vasárnap este a színház busza vitte át a meghívottak egy részét a Proscess_in_Progress előadásra, mert 5 perc alatt a táltosok is alig érnének át. Jó volt 5 percig egy kisbuszban látni az európai színház krémjét: ott volt Nagy József és társulata, Matthias Langhoff, Patrice Pavis, nemzetközi kritikusok és persze néhány szerényebb vendég is.

És jók a beszélgetések. Georges Banu-ról tudjuk, milyen nagyszerű író. De előadói készségeit nem ismertük valahogy nem derült ki eddig, milyen közvetlen, milyen könnyed, amikor beszélni kell. Irigylem a diákjait. Bár nem is, három napig én is az voltam...

Kiállításmegnyitó, Tompa Gábor: ...és megkóstolhatják majd a Pantagruel kenyérbábuját... nem, mégsem kóstolhatják meg, látom, ahogy Darvay Nagy Adrienne rázza a fejét...

Boldog szüüliiinaaapooot: Bodolai Balázs (balra) a Leonce és Léna bemutatójának napján töltötte be a harminc évet. Györgyjakab Enikővel és Tompa Eszterrel osztja meg a tortát

Szóval, akkor én mondom magyarul, és fordítják angolra meg románra, amikor te mondod románul, én fordítom magyarra, a tolmács angolra, illetve franciára, vagyis nem, románra... hány éves a kapitány?

Kutya, Tompa Gábornak: Esetleg van olyan előadás, amire a kutya sem akar menni? Jelentkeznék...

Ki aludt az ágyacskámban? (A Vacation from History díszletét leparkolták a Tranzit Ház előtt)

- De ha héttől megyek Woyzeckre, az nem ér véget nyolcig, és akkor lekésem a Pyramust. - Nyugi, ez olyan, mint a romániai személyvonat, bevárja. (Visky András segít megfejteni a fesztivál programját egy külföldi meghívottnak)

Miért maradt egyedül Nagy József? a.) magányos alkat, b.) mindenki túlságosan tiszteli, hogy csak úgy odaüljön, c.) most érkezett, nem volt idejük észrevenni

Azért akad, aki Nagy Józseftől sem fél: például Georges Banu

kapcsolódó írások

INTERFERENCIÁK 2010 INTERFERENCIÁK 2010 INTERFERENCIÁK 2010 INTERFERENCIÁK 2010

» Korábbi cikkek