HAMLET

Fülöp Noémi

INTERETNIKAI SZÍNHÁZI FESZTIVÁL

Hess, avagy a gonosz működési elvei

[2010. Nov. 16.]

V. Interetnikai Színházi Fesztivál (IFESZT) - Arad

A házigazdák előadása, Rudolf Hess tízparancsolata az aradi színházi szemle méltó befejezése volt: nagyot ütött.

Az első pillanatában a sírás határára sodort, az utolsóban úgy fejbevert, hogy káromkodásra redukálta a beszédkészségemet. Az V. Interetnikai Színházi Fesztivál nyolc napig tartott, aminek a végére többen is azon vettük észre magunkat: elhittük, otthon vagyunk a fesztiválon, otthon vagyunk Aradon, hogy talán ott is születtünk, és soha nem fogunk elmenni. És nincs egyéb dolgunk a világon, mint előadásokat nézni, csodát látni, ujjongva újságolni, hevesen megvitatni.

Mikor történt? Nem tudom. Talán amikor a Teibele és démona végén úgy éreztem, a másfél óra túl kevés volt bekacsintásul az ajtó kulcslyukán, amely mögött a zsidó hiedelemvilág titkait őrzik. Vagy amikor a Játszótér közepén megszólalt az a Yonderboi-szám, és végigfutott a hideg a gerincemen pusztán annak gyönyörűségétől, hogy ezt, itt, most, így hallhatom és láthatom.

A Hamlet.ro különdíját Kicsid Gizella nevében Bocsárdi László rendező vette át Fotók: Interetnikai Színházi Fesztivál/Doru Wilhem GomboşVagy amikor az Átváltozásban Dálnoky Csilla mozdulatlanul, egyetlen tekintetben öregedett megtörtté, szomorúvá, reménytelenné. Vagy amikor a Godot...-ban Lucky (Horia Săvescu) puszta jelenlétével érte el azt, hogy rajta kívül ne bírjunk semmi egyébre figyelni a színpadon. Vagy amikor a Nóra szereplői nem mondták tovább, és nem mentek ki, és nem hajoltak meg, a végtelenbe ívelve a pillanatot és a megválaszolatlan kérdést.

Vagy amikor a padlóról, hason fekve néztük a Play Strindberget, de még megsértődni sem tudtunk, amiért nem jutott hely a nézőtéren: annyira jó volt. Vagy amikor a Pirandellóban Kardos M. Róbert, az Apa éppen mellettem állt meg, és a szemembe nézve beszélt az egyetlen, egységes emberi tudat illúziójáról. Vagy amikor azon vettem észre magam, hogy hosszú tízpercekkel az előadás vége után is hallom A mizantróp vízesését.

A Legjobb előadásnak járó díjat a Rosencrantz és Guildenstern halott című előadás nyerte, átveszi Balázs Attila, a temesvári színház igzgtója, az előás egyik címszereplője (jobbra) Viszont lehet, hogy máshol történt, talán abban a kis kávézóban az Aradi Kamaraszínház mellett, ahol a fesztivál résztvevői féláron kaptak mindent, és ahol esténként pizza várta az aznap fellépő társulatot, és ahol folyton megbotlott valaki abban a küszöbben középen, a többiek nagy örömére. Vagy talán, és ez a legvalószínűbb, valahol a terek és a pillanatok metszéspontjában történt, középen, bennünk. De mielőtt végleg visszavedlenék fesztiváltalan kolozsvárivá, el kell mesélnem a végét is.

Három nővér

Csehov, teljes hosszában, különösebb változtatások nélkül: egyre ritkább madár. Ha nem lenne a díszlet, akár el is hihetném, hogy visszarepültem valahová az 1900-as évek elejére. Khell Zsolt azonban kopott, fakó, félig egy ószerről, félig ipari környezetből származtatható elemekkel rendezte be a színpadot, és nem utolsó élmény az ablakon besüvítő, valódi műhót táncoltató förgeteg sem.

Jelzésszerűek a ruhák is: a nővérek soha nem lépnek színre élénk színekben, még fehérben is egyedül Irina jelenik meg, az első felvonás elején. Ehhez képest Natasa végig az élénk rózsaszín különböző árnyalataiban pompázik, ezzel is jelezve: a közte és a nővérek között húzódó szakadék áthatolhatatlan.

Nem katarzis, de átérezhető, szerethető

A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának Három nővérére talán a korrekt a megfelelő jelző, beleértve a színészeket is: egyetlen alakítás sem lóg ki a sorból sem pozitív, sem negatív irányban. Nem katarzis, de átérezhető, szerethető, egyes pillanataiban éterien szép. Az egyetlen zavaró elem a második felvonás végén bevetett mikroport, amikor minden egyes szereplő minden egyes szava visszhangzik, hosszú tízperceken keresztül. Nem mintha a túlvilágivá technikázott hang ne lenne elfogadható, mint az elidegenítés eszköze – csak a néző fülét dolgozza meg kegyetlenül ilyen hosszú ideig alkalmazva.

A gonosz működési elvei

Hölgyeim és uraim, Rudolf Hess tízparancsolatát hallják. Látják. Borzongják. Nem tilos nevetni, de vigyázat, megkeseredik szájukban a nevetés, mert általa egyúttal arról is tanúságot tesznek: maguk sem ártatlanok. A gyenge idegzetűek, vegetáriánusok, könnyen undorodók és az ártatlanok szíveskedjenek kifáradni a teremből. Nem, kérem, nem meztelenkedni fognak, hatásvadászatért, polgárpukkasztásért kopogtassanak máshol. Ami itt történik, magától értetődő, szükségszerű, természetes. Kezdhetjük?

Íme, a gonosz: ma este megmutatkozik önöknek, sőt, mitöbb, feltárja önnön működése mozgatórugóit. A gonosz abban a meggyőződésben cselekszik, hogy működése magasabb célt szolgál. Felmentést nyer személyes istenétől, a mi ítéletünk pedig legkevésbé sem érdekli. A gonosz szenvedélyesen keresi az egyesülést fent említett fennvalóval, a repülőgépet használva eszközül. Valahol 1500 méter fölött megtalálja.

Megkeseredik szájukban a nevetésA gonosznak fennvalóra van szüksége, aki diktálja lépéseit: nem szívesen viseli a döntés felelősségét. Ha csalódik istenében, másikat talál magának, akinek nevét kimondani szükségtelen. A gonosz gyűlöli a nőket, de már kisfiúként rájön: élvezettel tölti el egy másik kisfiún elkövetett erőszak. A gonosz biztos önnön ártatlanságában. Kényszeres mozdulataiban ott rejtőzik az őrült, de nem titkolja: magához öleli.

Biztos önnön ártatlanságábanA gonosz mindannyiunkat legalább annyira érdekel, mint a jó. Emelje fel a kezét, aki nem olvasott még természeti katasztrófáról, autóbalesetről, orvosi műhibáról, ritka betegségben szenvedőkről szóló híreket. Na ugye. Néhány lépésre önöktől, a fekete-fehér színpadon Harsányi Attila nem eljátssza a gonoszt: maga válik gonosszá. Nem elmondja Alina Nelega szövegét: beszél magáról.

Hölgyeim és uraim, az előadás véget ért. Ha beleragadtak a székbe, szedjék össze magukat, és hagyják el a termet. A művész egyelőre nem fogad gratulációkat, időre van szüksége ahhoz, hogy Rudolf Hesst kiűzze magából. De nyugodtan osszák meg egymással, ami mondanivalójuk akad, vagy folyamodjanak az alkohol különböző formáihoz. Nem félünk, hogy holnapra elfelejtik. Annál nagyobbat ütöttünk.

kapcsolódó írások

Az V. Interetnikai Színházi Fesztivál díjazottjai INTERETNIKAI SZÍNHÁZI FESZTIVÁL INTERETNIKAI SZÍNHÁZI FESZTIVÁL INTERETNIKAI SZÍNHÁZI FESZTIVÁL INTERETNIKAI SZÍNHÁZI FESZTIVÁL INTERETNIKAI SZÍNHÁZI FESZTIVÁL INTERETNIKAI SZÍNHÁZI FESZTIVÁL INTERETNIKAI SZÍNHÁZI FESZTIVÁL

» Korábbi cikkek