HAMLET

Márton Imola

Oreszteia a mában

Második tudósítás (Harmadik nap)

Ellenfeny Online, 2009-03-22

REFLEX Nemzetközi Színházi Biennálé

A múlt év novemberében és decemberében Kolozsváron megszervezett UTE-fesztiválon az érdeklődők felvételről láthatták a krakkói Stary Teatr Oreszteiáját. A szentgyörgyi közönség szerencsésebbnek mondhatja magát: a Reflex harmadik napján élőben tekinthette meg az előadást. Megnézte, és szó nélkül maradt. Egy emberként állva tapsolt - nagyon hosszú percekig.

Ahogy a közönségtalálkozón kiderült, a Jan Klata rendezte előadás egy program része. A Stary Teatr Revízió nevű programja régi szövegek újraolvasását tűzte ki célként. A Sepsiszentgyörgyön vendégszereplő Oreszteia esetében az újraolvasást több szinten is megvalósulni láthattuk. A trilógia szövege lényegesen rövidebbé vált (amit a lengyel befogadók egy része kifogásolt), ami azonban a legfontosabb, hogy a sajátos víziónak köszönhetően az antik történet a mában kezdett el élni. Jan Klata elképzelése mögött azonban nem a gyakran tapasztalható, kényszeres aktualizálási szándék bújkál. Célja sokkal inkább az, hogy előadásában általunk is nap mint nap megélt problémák jelenjenek meg - őszintén, nyersen, mellbevágóan. Ezt elsősorban a figurák, a viszonyok maivá tételével és a tömegkultúrából kölcsönzött erőteljes jelekkel valósítja meg.

Jan Klata előadása a finomkodást messziről elkerülve egy olyan világot mutat be, amelyben az istenek a popsztárok, a média csillagai. A tömegkultúra, a média romboló hatásának színpadi megjelenése nem új, a probléma körüljárása, a megjelenítés módja azonban formabontó.

Apollón és Athéné isteni jellege nem az emberrel szembeni erkölcsi vagy szellemi felsőbbrendűségben nyilvánul meg. Őket a szép csomagolás, a rivalda, a sztárlét teszi istenné. Ez a szerepértelmezés Klatanál roppant egyszerűen és felvállaltan közhelyszerűen jelenik meg: Apollón Robbie Williamsként, a Feel című számot énekelve robban be a színpadra. Ez a megoldás egyik legjobb példája annak, amitől az előadás igazán nagyszerűvé válik - a színészek kimondhatatlanul pontos és kifejező játékának, mindvégig erőteljes színpadi jelenlétének és a rendező meghökkentően merész ötleteinek köszönhetően.

Jan Klata bátor. Nem folyamodik felemás megoldásokhoz. Egyértelmű, mégis erősebbnél erősebb jeleket, elemeket használ. Klütaimnésztra menyasszonyi ruhában, kezében fejszével indul Agamemnónt lekaszabolni. Élektra és Oresztész ugyanezzel a fejszével végez anyjával és Aigisztosszal. Agamemnón nyomokban visszatér a színpadra (a mészárlás után csak csontvázának felsőtesti része marad meg). A tárgyalás eredménye meccseredményként (0-0) jelenik meg. A történet borzalmát a sikolyra, káoszra és kétségbeesésre emlékeztető zene erősíti fel és teszi általunk is érzékelhetővé, szinte tapinthatóvá.

Az ilyen és ehhez hasonló elemek színpadi használata nem új, a mód azonban igen: Klata megtalálja azt a középutat, ahol ezek az eszközök megfelelően erősek a kívánt hatás eléréséhez, de használatuk nem csúszik át hatásvadászatba. Az előadásban minden elem és figura megtalálja a maga helyét, aminek fantasztikus összhang lesz az eredménye.

A pontosság, a letisztultság ellenére természetesen akadnak olyan nézők, akik számára elfogadhatatlan az antik tragédia ilyen jellegű megközelítése. Maga a társulat számára is kérdésessé válik néha az általuk követett irány helyessége, amelynek célja a tradíció és a modern összefűzése. Az olyan reakciók és energiák azonban, amelyek a színészek elmondása szerint a sepsiszentgyörgyi közönségtől érkeztek, megerősíti a társulatot abban a hitben, hogy érdemes ezen az úton haladniuk.

Aiszkhülosz: Oreszteia

Stary Teatr, Krakkó

Fordította: Maciej Słomczyński

Színpadra alkalmazta: Iga Gańczarczyk, Jan Klata, Anna Włodarska

Zenei válogatás: Jan Klata, Rafał Kowalczyk

Díszlet- és világítás-tervező: Justyna Łagowska

Jelmeztervező: Mirek Kaczmarek

Színpadi mozgás: Maćko Prusak

Rendezőasszisztens: Anna Włodarska

Rendező: Jan Klata

Szereplők:

Klütaimnésztra: Anna Dymna

Agamemnon: Jerzy Grałek

Kasszandra: Małgorzata Gałkowska

Aigiszthosz: Juliusz Chrząstowski

Elektra: Anna Radwan-Gancarczyk

Oresztész: Piotr Głowacki

Polgárok: Bolesław Brzozowski, Piotr Grabowski / Krzysztof Wieszczek, Andrzej Kozak, Jacek Romanowski, Magda Jarosz

Apollón: Błażej Peszek

Athéné: Anna Radwan-Gancarczyk

Megaira: Ewa Kolasińska

Tisziphoné: Ewa Kaim

Alektó: Małgorzata Gałkowska

kapcsolódó írások

REFLEXIÓK 3.