HAMLET

Márton Imola

Portré Akárkiről

fesztivál-mozaik / huntheater.ro, 1. szám, 2007-12-01

Interferenciák - Nemzetközi Színházi Fesztivál

A kezdőkép azt sugallja, Woyzeck kísérleti állat. Borsót zabál, és közben automatikus mozgássorokat végez. Ráadásul groteszk mosollyal. Ez elárulja, hogy szenved ugyan kísérleti nyúl mivoltától, de nem akar vagy nem tud lázadni helyzete ellen. A Kapitány és a Doktor Woyzeck minden lépését ellenőrzi: a vizeletétől a pulzusáig minden megfigyelés tárgya. Mi célból teszik? Talány. Minden bizonnyal hogy neki szenvedést, maguknak örömet okozzanak.
A Doktor megállapítja, hogy Woyzecknek aberratio mentalis partialisa van. Őrült? A környezete annak tartja. Mi látjuk, hogy nem az, csak másként fogadja be a világot, mint a többiek. Bölcs ember, a szó legnemesebb értelmében. Különös gondolatokat fogalmaz meg, de környezete inkább lehülyézi, mintsem megpróbálná megérteni.
Bogdán Zsolt Woyzeckjének legfurcsább jellemvonása a lázadás hiánya. Ha valami felidegesíti, belekezd valamelyik visszatérő mozgássorába, és maximális lelki nyugalommal rágja a borsóját. Azaz idegessége paradox módon nyugalomban nyilvánul meg. A probléma ilyen esetekben az, hogy lassan felgyűlik a sok bántás, átcsordul a tűréshatáron, és egyszerre tör ki az alanyból minden sérelem.
Woyzeck a nyugodtságba burkolt kiszámíthatatlanságtól eljut a gyilkolásig. Kiváltó ok a már betegesen szeretett nő hűtlensége. Meglepő, hogy Woyzeck nyugodtan tud embert ölni is. Arcizmain, szemein, sírásra görbült száján észrevehető, hogy szenved, de ez a legkisebb mértékben sem bizonytalanítja el. A hűtlenséget büntetni kell.
Egyetlen ember van Woyzeck életében, akitől semmit nem kell elszenvednie, aki a végsőkig hűséges hozzá. Andres. A kedves, ártatlan Andres szereti és sajnálja Woyzecket, de nem tud egyebet tenni, mint meghallgatni őt. Halála után pedig közvetett módon azonosul vele: átveszi halott barátja visszatérő mozgássorait, így válva egy másik Woyzeck-ké. Ez a jelenet az előadás egyik legkilátástalanabb pillanata. Ördögi kör sejlik itt fel, amelyből nincs kilépés.
Mi az egyik Woyzeck történetének vagyunk tanúi: azé, akit történetesen Woyzecknek hívnak. Ez a történet messzemenően képes arra, hogy ránk nehezedjen, és mélyen pesszimistává tegyen minket. Woyzeck figurája és az őt megformáló Bogdán Zsolt színpadi milyensége, jelenléte szívszorító fájdalmat áraszt. És nem csak sajátja ez a fájdalom. Bogdán Zsolt Woyzeckjének ártatlan tekintetétől, elhaló hangjától, reménytelenségétől mi, nézők semmilyen módon nem tudunk szabadulni. Ha akarjuk, ha nem, ez a súlyos fájdalom be fog borítani bennünket. Woyzeck érzéseit nem tudjuk csupán szemlélni, ösztönösen magunkévá is tesszük őket. Tehát az előadás hat: ami megszületik a színpadon, mind gyakrabban vándorol át a nézőtérre.

Woyzeck

kapcsolódó írások

EURÓPAI ÍZEK EURÓPAI ÍZEK II.