HAMLET

Márton Imola

Szerelmi sokszög

fesztivál-mozaik / huntheater.ro, 8. szám, 2007-12-08

Interferenciák - Nemzetközi Színházi Fesztivál

Szerelmi háromszögek a mi mindennapjainkban is előfordulnak. Négyszögek, netán ötszögek szinte soha. Csehovnál gyakran, de ilyen szépen bonyolultat és megoldhatatlant, mint a Ványa bácsiban, nála sem sokat találunk.
Ez a történet egy ötszögről szól. Szereplői: Jelena, a gyönyörű és elérhetetlen nő, Szonya, a rút kiskacsa, Asztrov, a sármos vidéki orvos, Szerebrjakov, az idős férj és maga Ványa, az örök vesztes. A szálak összekuszálódnak. Szerebrjakov és Jelena férj és feleség, ezért egymásra vannak utalva. Jelena azonban, Szonyához hasonlóan, Asztrovot szereti. Asztrov és Ványa pedig szerelmes Jelenába. Sok irányba bonyolódna a szerelem, de nem teljesül be egyetlen szála sem.
Jelena a Nő. Szentpétervárról érkezik vidékre, csillagként a sok szürke, falusi ember közé. Lépten-nyomon különlegességét érezteti a többiekkel. A férfiak csodálják, mindenki akarja őt. Jelena mindegyikőjüket csábítgatja egy kicsit, de amikor közel kerülnének hozzá, hirtelen hátat fordít. Kézdi Imola Jelenája egy kevés erotika, kicsit több manipuláció és nagyfokú magányosság keveréke. Élvezi ezt az egérfogó játékot, ugyanakkor boldogtalan. Kézdi Imola az unalom, a csábítás, a szerelem és a szenvedés állapota között mozgatja Jelena figuráját. Mindig úgy sétál, elegánsan és a legkevésbé sem természetesen, mintha pódiumon járkálna. A hideg csábítás néhány pillanatában tekintete viszont elárulja, hogy legszívesebben hagyná a fenébe kötöttségeit, és belerohanna a nagy szerelembe.
Jelena olyan házasságban kénytelen élni, amely kezdettől fogva bukás. Nem Szerebrjakovba lett ő szerelmes, hanem a hírnevébe. Mára ebből alig maradt több, mint kényszeredett gondoskodás idős, beteges férjéről. Kézdi Imola a gondoskodás több árnyalatát láttatja: néha gyöngéd, máskor fáradtnak tűnik, olykor szenvedélyes. Benne marad ebben a kapcsolatban, mert a számára adódó lehetőségek közül még mindig ezt látja a legjobbnak. Pedig Ványától Szonyáig mindenki az ő kegyeit keresi.
Hatházi András zsörtölődő, lobbanékony, de szimpatikus és őszinte Ványát játszik. Mindig világosan értésére adja Jelenának, hogy vonzódik hozzá. Ez egyszer fizikai kontaktus formájában is megtörténik. Természetesen visszautasítják. A megközelíthetetlen Jelena Asztrovot szereti.
Bogdán Zsolt Asztrovja sokrétű figura. Ő az a férfi Jelena rajongótáborából, akinek esélye is volna megszerezni a nőt. Ezt a halvány esélyt azonban nem tudja reális lehetőséggé változtatni. Nincs kellő ereje hozzá. Frusztrálja és sajnálja önmagát egy régen elveszített betege miatt. Mindig fáradt, reményvesztett, és nem cselekszik. Ő csak egy egyszerű falusi orvos, aki ráadásul sokat iszik. Ezek a gyengék győzik meg Jelenát arról, hogy Asztrov mellett nem tudna boldog lenni.
Jelena ugyan nem vallja be Asztrov iránti szerelmét, mert nem akarja és nem is szabad, néhány gesztusa mégis elárulja érzéseit. Amikor beszélgetnek, amikor közel hajolnak egymáshoz, csak úgy vibrál közöttük a levegő. Szerebrjakov és Jelena távozása előtt a sokáig elfojtott vágyak, a sok feszültség kitör belőlük. Nem egészen tiszta, de őszinte érzések törnek elő Asztrovból és Jelenából. Jelena és Asztrov vadul csókolózik a sárban.
A jelenet kettős érzést kelt bennünk. Tudtuk, hogy ennek meg kell történnie, másrészt az erkölcsi normák megsértése miatt tettük kissé visszataszító is. A szerelem érzéséhez tehát kosz tapad, ahogyan egymásba kapaszkodó testüket is sár lepi be.
Mindezt Szerebrjakov hidegvérrel, keserűen mosolyogva nézi végig. Bíró József arca sok mindent elárul ebben a pillanatban: látjuk rajta, hogy ő is tudta, hogy ez be fog következni; belátja, hogy fiatal felesége nem lehet boldog mellette; ugyanakkor ridegsége előrejelzi, hogy büntetni fogja Jelenát hűtlenségéért. Amikor indulásra készen odanyújtja kezét feleségének, majd úgy ráncigálja ki a színpadról, mint egy prostituáltat, mi másként érzünk, mint Szerebrjakov. Kézdi Imola Jelenája áldozat. Nem hibáztatjuk, mert érthető, hogy miért engedte át magát a heves érzéseknek. Feleségként nem boldog. Viszont Asztrov sem tud megfelelő életmódot biztosítani számára. Egyik férfival sem tud igazán boldog lenni.
Jelenához hasonlóan Szonyácska élete is tragikus. Jólelkű lány, de csúnya. Szerelmes Asztrovba, de reménytelenül. Féltékeny mostohaanyjára, mégis izgatott és boldog, amikor sor kerül közöttük a békülésre, a borozásra, a pletykálásra. A Pethő Anikó játszta Szonya nagy gyerek, aki ujjongva elhiszi, hogy Jelena tényleg segíteni akar rajta, és burkoltan ki fogja deríteni, hogy Asztrov mit érez iránta.
Szonya hat éve reménytelenül szereti az orvost. Helyzete eleve kilátástalan csúnyasága miatt. Ezt viszont nem egészen hisszük el neki, mert nem tudjuk igazán csúnyának látni. Pethő Anikó megtört arca, síró hangja inkább kedvesnek és szánalomra méltónak láttatja Szonyát. Nem egyértelmű számunkra, hogy ebbe a lányba az égvilágon senki nem lehet szerelmes. Ettől függetlenül nem csodálkozunk, hogy mindenki Jelenát rajongja körül. A kifinomult ízlésű, mindig csábítóan és fölényesen mosolygó nő mellett eltörpül a kopott ruhákba öltözött, ormótlan szemüveget viselő, naivan áhítozó kislány. Jósága viszont mindenkiben szeretetet ébreszt. Mindenkinek jót akar, de ennyi nem elég a boldogsághoz. Önfeláldozó, szorgos lány, de nem látja meg benne egyetlen férfi sem a nőt.
Jelena az a nő, akibe mindenki szerelmes, Szonya az, akibe senki sem. Az adott helyzet mindenkit boldogtalanná tesz. Ennek ellenére – mint Csehovnál általában – a viszonyok a kezdeti szituációhoz képest alig változnak. A semmittevés, a kilátástalan rend Jelena és férje elutazásával végül visszaáll. A helyzet pedig épp olyan unalmasan tragikus, mint az első pillanatban.

Ványa bácsi

kapcsolódó írások

MOCSÁRBAN VERGŐDVE