HAMLET

Kónya Orsolya

Közös nevező?!

A Kisebbségi Színházak Kollokviuma Gyergyószentmiklóson

KonTextus.hu, 0000-00-00

Különösebb szakmai visszhang nélkül lezajlott egy színházi kollokvium az erdélyi Gyergyószentmiklóson. A rendezvény célja az volt, hogy összegyűjtse mindazon kisebbségi színházakat, melyek Erdélyben működnek, az intézmények megmutassák egymásnak az elmúlt két évad legértékesebbnek tartott előadásait, s megvitassák a nemzetiségi színházi lét rákfenéit, melyek elsősorban abból adódnak, hogy meg kell küzdeni a román bürokráciával, s néhol bizony a fafejűséggel is. A szervezők, gyergyószentmiklósi Figura Stúdiószínház kezdeményezése tehát mindenképpen üdvözlendő. A végeredmény azonban - szakmai szempontból - néhol elkeserítő.

Kisvárda pótvizsgája

A bajok ott kezdődnek, hogy a találkozóra, amely egyben megmérettetés is, minden erdélyi kisebbségi színház - magyar, jiddis és német nyelven játszók egyaránt - saját maga nevezett előadásokat. Így sokan a könnyebb megoldást választották: június vége, a határon túli színházak kisvárdai seregszemléje után több társulat ugyanazzal az előadással utazott Gyergyószentmiklósra mint a magyarországi találkozóra. A kollokvium nagydíjasa, a sepsiszentgyörgyi társulat A csoda című előadása például tavaly már sikeresen szerepelt a magyar stúdiószínházak találkozóján a Bárkán, s idén Kisvárdára is ez a produkció utazott.

Ez persze nem kisebbíti Bocsárdi László rendező és színészei érdemeit, ennek ellenére talán érdekesebb lett volna megnézni egy másik előadást is. A kollokviumra azonban minden színház maga nevezheti be legjobbnak tartott előadását, így jelenleg legfeljebb megemlíthetjük ezt a "furcsaságot". Mindenesetre elgondolkodtató, hogy a sepsi mellett a szatmárnémeti, a csíkszeredai, a székelyudvarhelyi és a marosvásárhelyi társulat sem tudott olyan előadást megmutatni, amely a színházvezetők szerint méltó ellenfele lenne a kisvárdai találkozón bemutatottaknak. Az erdélyi színházi szakemberekből álló zsűri a legjobb női szereplő díját a szatmárnémeti Márkó Eszternek osztotta ki, s az egyik különdíjat a marosvásárhelyiek Két nő közt című produkciója nyerte. Az egyéni különdíjak egyikét Szélyes Ferenc, a marosvásárhelyi előadás Trivelinje nyerte.

Megfontolandó tehát, hogy vajon nem lenne érdemesebb válogató személyeket kijelölni, akik a garantált szakmai minőség mellett esetleg azt is szem előtt tartják, hogy egy produkció ne indulhasson eleve hendikeppel a Kisvárdán már kipróbáltakkal versenyezve.

Hátrányos helyzet

A hendikep persze eleve adott: olyan színházak seregszemléje a gyergyószentmiklósi, amelyek kisebbségben élők számára játszanak. Az intézmények vezetői kidőlt-bedőlt falakról beszélnek. A nyitóelőadáson, a bukaresti zsidó társulat produkciója alatt legalább háromszor van áramszünet. A színpadon teljes nyugalom, mint mondják, hozzá vannak szokva a hasonló esetekhez. Persze a Figura vezetése sem tehet semmit: a fesztivál előadásainak legtöbbje abban a művelődési házban zajlik, melyet a stúdiószínház csak bérel, de nem tulajdonol. A vezetékek tehát maradnak, csakúgy, mint az áramkimaradások.

A fesztivál főleg magyar nyelvű előadásai közt üdítő színfoltot jelentett a két német előadás. A nagyszebeni színház német tagozata az idei POSZT-on nagy sikert aratott Top Dogs szerzője, Uls Widmer darabját játszotta. A Nepal című előadásban Franz Kattesch és Roger Pârvu olyan szép, tiszta együttes játékot mutatott be, hogy még a németül nem értő nézőket sem zavarta a tény, hogy szinkrontolmács nélkül kell végigülni a nagyjából egy órát. A két fiatalember pedig megküzdött a sikerért: délután három órakor, alig 20-30 főnek játszani minden lehet, csak nem felemelő érzés. Mindenesetre a lehetetlen időpont ellenére a kollokvium egyik legjobb előadását láthattunk.

A másik német nyelvű előadás is nagy hátránnyal indult: a temesvári német színház a meghirdetettel ellentétben két fiatalember, Rareş Hontzu és Ciprian Lungu vizsgaelőadását mutatta be. A temesvári színiakadémián idén végzett két színész félelmetesen pontos játékában körvonalazódott az őrület és a bolondozás közti vékony határvonal, amelyről az Escurial című darab alapvetően szól. A szakmai párbeszéd állapotaira jellemző, hogy az előadást követő beszélgetésen az estéről alig esett szó, viszont az erdélyi magyar színházi világban jelentősnek számító szakemberek itt próbálták foltozgatni hiányos tudásukat a temesvári német képzéssel kapcsolatban.

Közönségsiker

A kollokvium 9 napja alatt a nagydíjas előadáson kívül kétszer tombolt a közönség. Az első ilyen a Kaláka koncertje volt. Mint a kollokvium fesztiváigazgatója, Szabó Tibor elmondta, az együttes több mint húsz éve járt Gyergyóban, így a helyiekkel zsúfolt művelődési házban nem volt nehéz sikert elérni. A négy zenész ennek ellenére cseppet sem használta ki a tényt: tisztességes koncertet adtak a régi nagy slágerekből, s mutatóba az új lemezről is kaptunk ízelítőt. A dolog szépsége, hogy a Fából faragott mese vagy a Van egy kisszék… közel tizenkét órás vonatút ellenére is ugyanolyan stúdió minőségben szóltak, mint az agyonhallgatott kazettákon és bakeliteken.

Anyaországi szemmel a kollokvium legfurcsább előadása a nagyváradi Kiss Stúdió Üzenet az otthoni hegyeknek című produkciója. A leginkább pódium-előadásnak mondható, Wass Albert írásaiból összeállított este a nemzeti érzésekre apellálva próbál közönségsikert elérni, amely meg is érkezik. Kérdés, hogy a mindenáron való magyarkodás és az "Adjátok vissza a hegyeimet" mondat unalomig ismételgetése felmentheti-e a produkciót a szakmai követelményeknek való, legalább minimális megfelelés alól. A szakmai aggályok ellenére ez a kétfős előadás nyerte el a gyergyószentmiklósi közönség díját. Ez sem győzheti meg azonban a színházszerető közönséget arról, hogy egy szöveg jó esetben hangzószínházi előadása valódi Színháznak nevezhető.

Egyértelmű közönségsiker lehet a marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház Adjátok vissza Pinocchiót című darabja. Tekintsünk el a ténytől, hogy a felnőtt előadások között mit keres egy báb- és élőszínházi elemeket vegyesen tartalmazó, alapvetően gyerekeknek szóló előadás, s ne vegyük figyelembe azt sem, hogy a hétköznap délelőtti időpont miatt alig voltak nézők a színpadon! A klasszikus történet átdolgozása alapvetően a mai gyerekeknek szól, kicsiknek és nagyobbaknak egyaránt. Kovács Ildikó, az erdélyi és magyarországi bábjátszás nagyasszonya ismét olyan produkciót tett le az asztalra, amely illik eddigi tanítva nevelő előadásaihoz. Megbizonyosodhatunk róla: nem véletlenül kapta meg a kollokvium életműdíját.

Gondok

Derűlátásra sajnos semmi ok: a kollokvium előadásai között akadnak olyanok, amelyek minőséget alig képviselnek, így kérdéses, hogy szakmai körökben a rendezvény elismertsége növelhető-e. Ugyanilyen problémás a színháziak Gyergyóba csábítása. Addig, amíg a találkozó szervezői 2 nappal a kezdés előtt kapják meg az igent pályázataikra, nem is lehet másra számítani, csak a színházi előadások levezénylésére. Ideális esetben a román kulturális tárca segítsége nem is lehetne kétséges, de a helyzet közel sem biztató. Mindenesetre az idei kollokviumot a minisztérium csaknem teljes érdektelensége kísérte. Így aztán bajosan kérhetjük számon, hogy miért hiányzik a találkozóról a szakmai sajtó vagy miért nem nyüzsögnek a klubban a színházi szakemberek. Addig, amíg nincs megfelelő pénzforrás, a szakmai vagy társművészeti kísérőprogramok is valahol a ködbe vésznek.Hiába az RMDSZ-es ígéretek, most ezek is leginkább a választások előtti kapálózásnak tűnnek.

A cikk a KonTextuson

A csoda
Adjátok vissza Pinocchiót!