HAMLET

Márton Imola

Improvizatív Tartuffe

fesztivál-mozaik / huntheater.ro, 3. szám, 2007-12-03

Interferenciák - Nemzetközi Színházi Fesztivál

Negyedik nap. Reggel ismét rohanás, büfé, kávé, és öt méterrel odébb máris kezdődik a szakmai beszégetés a Tartuffe-ről. Sok ember, sok idegen nyelv, még több kérdés a fejekben. fordítókészülékek körüli Egyeztetés a. Aztán hirtelen mindenki megnyugszik.
A nyelvi korlátok és a fordítások miatt a vártnál lassabban indul be a beszélgetés. De beindul, és egy idő után pörgőssé is válik.
Új információk, kérdések és értelmezések. Ahány hozzászóló, annyi többé-kevésbé eltérő vélemény. a lengyel-román-angol nyelv Lassan összekeveredik, ki így kérdez, ki úgy válaszol.
A gondolatok céltudatosan egy végpontra irányulnak: hogy megfejtsék a lengyelek Tartuffe-jét. Jó, ha onnan közelítünk, hogy ki ez a Tartuffe valójában, ki Orgon, és milyen kettejük viszonya. Tompa Gábornak az a benyomása, hogy ebben az előadásban minden Orgon háta mögött történik. Mintha jelen sem lenne, mintha egy nem létező Orgonról beszélnénk. Rajta kívül mindenki látja, hogy Tartuffe milyen és mit akar. Vannak olyan Tartuffe-rendezések, ahol ez fokozatosan derül ki. Itt nem. Itt egyből látjuk, hogy milyen: hízelgő, hazug, pénzéhes, élősködő. Nem egy, nem két arca, tíz arca van. Tompa Gábor szerint ez a Tartuffe tökéletesen beszéli egy költő, egy ügyvéd, egy filozófus nyelvét. Annak függvényében váltogatja őket, hogy mikor kivel beszél. Mindenkit megpróbál levenni a lábáról. Ez Orgonnal sikerül is. Közöttük a rendező, Mikolaj Grabowski szerint a homoszexualitáshoz hasonló viszony alakul ki.
Grabowski értelmezésében Orgon egy újgazdag osztály képviselője, akinek dezorientált családjába egy Tartuffe nagyon könnyen be tud épülni. Ekkor már társadalomkritikáról van szó. Grabowski teljesen újszerű értelmezésében ez a történet az aktuális lengyel politikai és társadalmi élet tükre.
Néhány további aspektusra, amelyek szintén izgalmasak Grabowski előadásában, már nem jutott elegendő idő. Visky András tért ki az előadás egyik legérdekesebb elemére, a testbeszédre. Ez feltűnően fontos szerepet játszott a meglehetősen rövidre szabott előadásban. Sok jelenetben a finom, apró gesztusok vagy épp a nagyon intenzív testbeszéd volt a színészek elsődleges kifejezőeszköze. Ezek között előre rögzített jelenetek és lazább, improvizatívabb pillanatok is voltak. De azt hiszem, sokan meglepve hallgattuk – pozitív értelemben – Grabowski szavait: „az improvizáció a mi alapszabályunk”. A rendező szerint egy színész életében az improvizáció a legfontosabb. Így lesz minden előadásuk kicsit más.
A hallgatóságból valaki rákérdezett, hogy ebben a Tartuffe-ben miért nem központi probléma a vallás. Grabowski válasza: az ő értelmezésében nem az. Csak eszköz és kész. Ezzel nagyjából véget ért a beszélgetés, mert a lengyel társulat utazik haza. Mi pedig maradunk, és írunk.

kapcsolódó írások

EURÓPAI ÍZEK II.