HAMLET

Zsehránszky István

Táncszínházi hullám

Új Magyar Szó, 2006-09-27

dance. movement. theater.

2004-ben 145 táncszínházi bemutató volt Magyarországon. 2005-ben még több - most készül a statisztika. Halász Tamástól tudhattuk meg mindezt Gyergyószentmiklóson a Tánc Mozgás Színház Fesztiválon (2006. szeptember 15-17.). S ez a hullám rövidesen átcsap hozzánk! - erre készült fel a Figura ezzel az új fesztivállal. Vállalkozásuk telitalálat. Egy olyan színházi nyelvnek nyitnak kaput, amelynek jövője van. Amely őszintébb - és közvetlenebbül hat! - mint a szószátyár színház. Amely egyetemes, már születésében, akár a zene. És nagyobb szabadságot biztosít az alkotónak. A befogadót pedig nem tereli mederbe, sőt megköveteli tőle, hogy használja a fantáziáját. Partnerként kezeli - csakhogy a színpadra nem viszi.
Ugyanakkor a mozgásszínház betört a szószínházba is.

Korunk nagy rendezői belátták, hogy minden színházi produkciónak koreográfiai alapot kell teremteni, pontos mozgásszínházi szerkezetet, összetett ritmusképletet. Így a két színházi forma találkozása új minőséget eredményezhet - a korábbinál, a csupán szószínházinál összehasonlíthatatlanul gazdagabb, költőibb és drámaibb előadást. Ezt a Figura egyik produkciójával, a Lakodalommal is példázhatnánk - Florin Vidamschi rendezése, Fatma Mohamed koreográfiája. Ők egy sepsiszentgyörgyi előadásról hozták ezt a "technikát" - Radu Afrin ugyancsak mozgásszínházra épített szószínházi produkciójából, a külföldön is híressé vált Három nővérből (Andrei Muresanu Színház). A mozgással is megalapozott helyzetek, az intenzív fizikai jelenléttel hitelesebbé tett jellemek immár nagyon hiányoztak a szószínházból!

Visszatérve a fesztiválra, a hazaiak két jól kidolgozott és már sokat játszott mozgásszínházi előadása - a Dokk ("fizikai színházi emberkísérletek" a Woyzeck kapcsán, rendezte Uray Péter, Háromszék Táncegyüttes, Mozgásszínházi Műhely) és a Történetek a láthatatlan városból ("játék képekben és mozgásokban", rendezte Vava Stefanescu, Figura Stúdió Színház) - után másik két rendkívül érdekes produkciót láthattunk: M. Kecskés András mozgás monodrámáját, Az életfa árnyéka című "táncpantomimot" és Bozsik Yvette társulatának a Holtodiglan című táncszínházi előadását.

A Dokk a lélek kiölését mutatta be - a totalitarista rendszerek: kommunizmus, fasizmus, katonaság förtelmes lényegét, megbocsáthatatlan bűntettét. Azt a rémálmot, ami nemrég még nálunk is mindenek fölött uralkodó - és mindent lepusztító! - valóság volt. Most is nyögjük... Azok is, akik úgymond, megmenekültek tőle. A militarizmus ugyanis nem szűnt meg, sőt, újabb csapást, rémálmot, globális nyomorúságot sarjasztott: az iszlám - és a nem iszlám - terrorizmust, amely a lélek kiölésével bombává, aknává változtatta az embert. Van, mitől rettegni...

M. Kecskés András táncpantomimja mozgásszínházi kommentár Antonio Vivaldi Négy évszakjához. Nagy vállalkozás. Izgalommal és aggódva figyeltem, nehogy a Vivaldi-zene illusztrációjává tévedjen. Szerencsére ez nem történt meg. Számomra, legalábbis, azonban zavaró volt a kommentár helyenként ironikus hangja, még akkor is, ha az inkább önironiának minősíthető: a befogadó(k) jellemzése kívánt lenni. "Mindent aprópénzre váltunk..." Ezért a zene és a produkció néha elmegy egymás mellett. A kommentárból kevesebb, olykor, több lenne.

Bozsik Yvette előadása - partnere Vati Tamás - egy holtodiglani együttlétre termett gyönyörű páros szorongását villantja fel: "milyenek leszünk, ha megöregedünk?" Az előadás a csúf öregség képével indul, ami lassacskán szertefoszlik a jelen gyönyörű megélésével. Hogy szép öregség is lenne? - az nem merül fel. Pedig a Holtodiglanba ez is beleférne, nemde? De ne legyünk telhetetlenek... Ellenpontként: hét nyelven is megszólal a kerti törpe mint egy EU-lény, de ez sem melegít.

A fesztivál keretében tartott megbeszéléseken, ugyancsak Halász Tamás magyarországi táncszínházi szakírótól hallottuk azt is, hogy ott külön fesztiválok vannak - Szólótánc Fesztivál, Inspiráció Fesztivál - az új táncosok és együttesek bemutatkozásának segítendő. Jó lenne, ha a gyergyói fesztivál is nyitna ebbe az irányba, s a seregszemle, a műfaj legjobb előadásainak egybegyűjtése mellett fórumává válna azoknak, akik a mozgásszínházban, a mozgás- és a szószínház viszonylatában újat próbálnak hozni.