HAMLET

Zsigmond Andrea

Csipike és Tipetupa…

Krónika, 2002-08-09

A fűben ücsörgünk, kisgyerekek és nagy gyerekek. Süt a nap. Várjuk, hogy a Csíki Játékszín színészei újabb történetet meséljenek Csipike életéből, Tipetupával való találkozásának és egymásba gabalyodásuknak a történetét.

Baloldalt hatalmas odvas fa áll, koronája nincs, karnyi vastagságú gyökerei körülkalandozzák. Az előző részből tudjuk: ez Csipike otthona. A kíváncsibbak a „mohapaplannal” letakart ágyat fürkészik, hátha ezúttal is a könnyű paplan alól fog előbukkanni az erdei manó.

A színes, nyúlánk (másfél méteres) virágok is ismerősek. Ők lesznek tanúi Madár ébresztő énekének, Csipike reggeli tornamutatványának, Tipetupa, a kedves hangú, csingilingi nevetésű Tipetupa megjelenésének, majd távozási kísérleteinek… (Ez a csilingelés lesz az, amely megejti – bevallása szerint – Csipike szívét, és amelytől a gyakorlatias Kukucsi néhány röpke percre lovagiassá válik.)

Jobboldalt, elöl alacsony, tömzsi faasztal áll, kis székekkel: ez a – főként Kukucsi számára – nélkülözhetetlen reggelizgetés színhelye. Az asztalka és az odvas fa az előadás mellékhelyszíneinek tekinthetők. Néha ez kerül a figyelem középpontjába: Lódarázs betörési kísérletekor a bajtársak az odúlakásban vacognak a félelemtől. Máskor meg az cselekményben épp részt nem vevő szereplők e helyeken töltik (ki játékkal) az időt: míg mindenki a főhelyszín történéseire figyel, az asztalka mellett álló Kukucsi a zsebébe bűvészkedheti az összes mogyorót Nyúl kosarából. Vagy elvonulhat Csipike ágyába „vendégeskedni”, ha látja (muszáj észrevennie), hogy barátja és Tipetupa csakis kettesben akar búslakodni.

A kelyhében harmatot őrző harangvirág, a derűs égnek álcázott spanyolfal, még a kétdimenziós bokor is igazabb, mint a valódi: stilizált, de nem túlságosan leegyszerűsített. A valódi fák, füvek, az ég önként a díszlethez csatlakoznak, így tágítják a színteret. Deák Réka puha anyagokból készült, a természet színeit foltokban, árnyalatokban idéző, élénk, telt színeket is használó díszletét veszteséggel járna sötét színpadra begyömöszölni. Addig tessék hát a csíki Thália Alapítvány produkcióját igényelni, a Csíki Játékszín színészeit játékra bírni, amíg van még vidám idő odakint!

A jelmezek harmonikusak, egy-két szín árnyalatait, egyszerű kontrasztot alkalmaznak, motívumként csíkot, rájuk varrt virágot, foltokat. Ötletesek, beszédesek: Nyúl hosszú szoknyája, köténye házias természetére, a kócos Kukucsi fél vállpántosra tervezett nadrágja a vakondok hanyagságára utalhat. Deák Réka és a rendező, Budaházi Attila arra is figyelt, hogy a Tipetupa pitypangernyőjét helyettesítő léggömbök az ég fehér-kék színét viseljék.

A szappanbuborékokat eregető, könnyű léptű Tipetupa mellett két méhecske meg Gonosz Ostoba, a lódarázs számít új szereplőnek az egyfelvonásos, rövid előadásban. A régi szereplők közül néhányan (a Szarvasbikák, Kecskebéka) ezúttal nem lépnek színre. A megjelentek közül sem mindenkinek jut esély a kibontakozásra: Madár és Nyúl jelenléte szinte csak a szerelmi motívum bevezetését szolgálja. Szegény Nyúlnak a szövege is sutára sikeredett (a darab nyelve máshol stilizált, a kliséket kijátszó): „Ez az élet rendje”, mondja, és gyűrűjét mutatja, amikor jegyességéről kérdezik. Jobb megoldás Csipike és Tipetupa orrukat egymáshoz dörgölve „búcsúzkodása”, vagy hogy az „ezennel-azonnal”-t mondják ki. Azt is készséggel elhisszük a „csábász” Csipikének, hogy a mézet „minőségi szempontból kóstolgatja”.

A kisebb gyerekek az előadás nyelvi humoránál jobban értékelik a gegeket (hogy Csipike lepottyan az ágyból, tornászás közben hátrabukik). Kész szerencse, hogy időnként megjelenik a gonosz szereplő, Lódarázs, akivel fel lehet venni a harcot, s aki csak fullánkja elvesztése árán hagyja abba Csipike és társasága macerálását.

A színészek többnyire megtalálják a figurájukkal járó játéklehetőségeket (Kukucsi – Kosztándi Zsolt, a földön is meghempergőző Vadmalac – Szabó Enikő), szépen énekelnek (Madár – Antal Ildikó, Tipetupa – Moldován Orsolya). Apropó: a gitár- és zümmögés-kísérettel előadott dalok egyszerűek, egy líraibbat akár meg is lehet tanítani a gyerekeknek előadás után. Legnehezebb dolga Csipikének van (Kozma Attila). Jó törpeként segítsen-e Tipetupának, hogy az vőlegényét, Szélt megtalálja, vagy örvendjen, hogy a lány szomorúan, de ittmarad… Örök dilemma. De: következzék a happy end!

Csipike és Tipetupa