HAMLET

Zsehránszky István

MINDEN LEHETSÉGES

Kisvárda XVII. (4)

Romániai Magyar Szó, 2005-06-00

Jól fogadták a marosvásárhelyiek előadását, a Negyedik nővért. Azt szerették benne, hogy rálátással kezeli a sebzett oroszlán, nagy szocialista összeomlás utáni Oroszország közérzetét, az ottani „szép új világot”, amely maga a megtestesült szürrealizmus. Abszurd és groteszk, nyomorúságos és költői, cinikus és közhelyes, hátborzongató, bár gyakran nevetésre ingerel. Torokszorító…

A darab és az előadás alapvető groteszksége a benne megelevenedő világ, a kelet-európai sors alapvető groteszkségéből fakad. Ez a világ Amerikává akar válni minden áron és azonnal, s jó esélye van arra, hogy egy sajátosan kelet-európai second hand Amerika legyen. Miként az alapító atyák korában Amerika, amely maga is second hand ország volt, aztán kinőtte, részben, de sok mindenben ma is Európa second handje. Lásd Janusz Glowacki másik darabját, az Antigone New York-bant (a váradi színház játszotta nemrég), amely kimondottan erről szól… Glowacki a Negyedik nővérben is, miközben Oroszország nyomorát taglalja, keményen odaszúr Amerikának. Talán összeomlás után áll ez utóbbi is? Bajor Andor egyik vicce jut erről eszembe, aki arcát kezébe temetve, leírhatatlan fájdalommal mondta: „Nincs egy megbízható nagyhatalom”.

Távolról nézve rendkívül mulatságos helyzet. Közelről viszont… „múljék el tőlünk ez a pohár.” Minél előbb! Az író azért váltogatja állandóan a látószöget, hogy gyógyítson, kiemeljen az elkeseredésből. Éppen ezért a darab színrevitelének a kulcsa az állandó közelítés-távolítás játék megteremtése, az igaz és a hamis egyidejűségének megmutatása minden helyzetben, viszonyban és viszonyulásban, minden színpadi cselekvésben és megnyilvánulásban. Az alakítások is e kettősség megvalósítása, működése szerint értékelhetők. A hamisság, a karikatúra viszonylag könnyen előjön minden szereplőnél. A szerep igaza, a valóságos emberi tragédia az, ami néha elsikkad, háttérbe szorul. Balázs Évánál például tökéletes összhangban van a kettő, alakítása jól megépített ív. A kezdet: szovjet matrjoska baba, a vég: reklámbábú a golyóálló mellény számára, és üzletasszony és képviselőjelölt stb. Ki hitte volna, hogy a „szép új világban” így kinővi magát a hajdani szovjet stábfeleség. Ugyancsak szép ívet rajzol Berekméri Katus. A nacionalista politikust őszintén idealizáló nőcskéből anya lesz e minőség minden emberi értékével: bölccsé, megértővé, az életet tovább vivő lénnyé válik. De ezt a szerepet már nem játszhatja el… Neki nincs golyóálló mellénye. Darabont Mikold díjat is szerzett – a Gyegyói Kollokviumon – a „szép új világban” nővé érő lány megformálásáért. Aki csak sajátmagával van elfoglalva, őszintén hisz a second hand világ ideáljaiban: hercegnő vagy kurva szeretne lenni, mert úgy gondolja, hogy azok kedvük szerint élnek, és azt reméli, hogy ha utánozza őket, akkor neki is sikerülni fog… E remény fájdalmas, zajos szertefoszlása zárja az ívet.

Az előadás férfi szereplői kevésbé találják a helyüket a darabban és az előadásban. Alakításaik – egy-két kivételtől eltekintve – elnagyoltak, született karikatúrák. Holott az lenne az érdekes, ha ők is megmutatnák, hogy ebben a mi gyönyörű kelet-európai átmenetünkben, amerikanizálódásunkban, hogyan válik az ember karikatúrává. Hogyan megy át second hand-be? Vagy hogyan lesz szörnyeteggé? Ez utóbbit inkább sikerült megmutatni. Szélyes Ferenc az új (?) nacionalista, nagyorosz politikus gátlástalan embert és pénzt faló végtelen önzését és cinizmusát mutatta meg rendkívül markánsan, néhány percnyi jelenlétével is óriási showt produkálva. Vagy Zayzon Zsolt a kivégzőlegény, Misa szerepében iróniával kezeli a gengsztert, mintegy felvillantva a közhely mögöttit is. A véget nem érő átmenetben szórakozottá válnak a gyilkosok is, néha – általában – tévednek, ami „emberi dolog”. Meg kell értenünk őket. S akit lelőnek: egy éhes szájjal kevesebb, többé nem panaszkodik… A szakmai vitán értékelték egy másik férfi szereplő teljesítményét is, aki nem férfiként vált érdekessé, hanem … amikor nőt játszott: Szonját, a negyedik nővért. A darabbeli világban ő volt egyedül igazán sikeres: nemét „feláldozva” óriási pénzre tett szert. Ez lenne a jövő? Mindenesetre Bodolai Balázs, miként ezt a szakmai megbeszélésen is elismerték, pontosan az által játszotta jól a nőt, hogy nem mímelte és nem utánozta a másik nem közismert gesztusait, hanem – bármennyire is grotesznek tűnik – belülről hozta. Pontosan erre volt szükség!

A vásárhelyiek előadását jól fogadta mind a közönség, mind a szakama. Persze a szakma azért szakma, hogy kifogásolnivalót is találjon. Most csak egy kifogást említenénk: „Néha nagyon száraz intellektuális hatás éri a nézőt” – állapította meg, és joggal, Urbán Balázs magyarországi színházkritikus. Ez a szárazság a spekulatív rendezői megoldások kísérője. Amikor felröppen egy-egy szimbólum, csak úgy, anélkül hogy valamely színpadi helyzet, cselekvés eredménye, szerves következménye lenne. Van ilyen is az előadásban. Néha kevesebb több lenne.

Negyedik nővér

kapcsolódó írások

SZÍNHÁZ A HAVASON KISVÁRDAI LAPOK