HAMLET

Bartha Réka

Dalra fakadó abszurd dráma

Új Magyar Szó, 2006-10-13

Tizenkét bravúrosan előadott dal tarkítja, oldja a szereplők életuntságát Hanoch Levin izraeli drámaíró Jákobi és Lájdentál című, a kolozsvári magyar színtársulat által nemrég bemutatott drámájában. Egy abszurd szerelmi háromszögben két férfit és egy nőt látunk vágyakozni, apró tetteikről elméleteket gyártani, (ritkábban) cselekedni a színpadon.

A közel-keleti ország legjelentősebb és legtermékenyebb színpadi szerzőjének három szereplője az abszurd drámairodalom szellemi örököse - azzal a nem mellékes különbséggel, hogy ezek a figurák rátaláltak a zenére, az éneklésre, mint olyan lehetséges kifejezési formára, amely felfüggeszti az időt. Mintha Samuel Beckett és Bertolt Brecht virtuális "együttműködése" eredményezte volna ezt a Levin-drámát, amelynek színháztörténeti érdekessége, hogy keretében a brechti elidegenítés egyik eszköze, a dal beépül az amúgy is elidegenült becketti univerzumba.

Utóbbi három szereplője gátlástalanul fedi fel, nevesíti azokat a folyamatokat, amelyek gesztusaik, tetteik hátterében húzódnak. A nézőnek szinte el sem kell gondolkodnia azon, vajon mi rejtőzhet hármuk szívében, agyában, mert minderről ők maguk mesélnek, részletekbe menően. "Bántani fogom és kiszúrok vele. Kiszúrok vele és bántani fogom." - ismételgeti kajánul legjobb barátjáról, Lájdentál Dávidról a negyvenéves Jákobi Itámár, aki megunta már a barátság hozta, túlságosan is egyenletes boldogságot. Eldönti, váloztat a tarthatatlan állapoton: szokásos esti dominózásuk közben minden ok nélkül faképnél hagyja barátját.

Elhatározása bontakoztatja ki a dráma (ál)cselekményét, amely végül ugyanahhoz a rajtvonalhoz vezeti vissza a szereplőket, ahonnan elindultak. Mintha egyáltalán nem tettek volna semmit, csupán énekeltek volna - a közönség és önmaguk szórakoztatására - a mellről, a vélt zongoraművésznőhöz tartozó Nagy Seggről, családi boldogságról, ifjúságról, degeszre tömött hűtőszekrényről, férfiúi megalázottságról és női élvhajhászásról.

Mindeközben Sáchás Ruth (a nőiség drámabeli kvintesszenciája) teoretizál, Lájdentál Dávid (a megalázkodó férfiasság netovábbja) elemezget, a csélcsap Jákobi Itámár pedig az egyetlen, aki különösebb morfondírozásoktól mentesen (bár teljes mértékben ő sem vonhatja ki magát ez alól!) cselekszik: kitör a barátság bűvköréből, erőnek erejével szerelmes lesz a zongoraművésznőbe - vagy inkább a hús és a szellem keverékébe -, feleségül veszi, felelősségre vonja, majd otthagyja. Ő az, aki kezdettől magára vállalja a cselekvés bonyolításának "tisztjét", míg a többiek a jelenségek és a dolgok, a lelki állapotok és a végtagok elemezgetésével foglalkoznak.

Az Elie Malka izraeli rendező által színre vitt előadás díszletét élénk színsávok alkotják. A szereplők nevével ellátott piros, sárga és zöld kartonok, illetve a Ruth és Jákobi kávézásának helyszíne Lájdentál házának erkélyét fogják közre. Utóbbi homlokzata az évad kezdetét jelzi: a színház nevét, honlapját és a dráma szerzőjének neve szerepel egy-egy sávon. Poénos utalás, a nézőt folyton arra emlékezteti: színházban van - nem akármelyikben: abban, amelyikben Levin 1972-ben írt drámája Romániában először kerül színre. Mégpedig három kiválóan kidolgozott színészi alakításban, amelyek precíz gesztusokkal, árnyalt hangsúlyokkal és a játékba többletjelentést hozó színpadi mozgással "öltöztetik fel" az amúgy pőrén szószátyár szereplőket.

Panek Kati markánsan megrajzolt Ruthja egyforma hitelességgel számító és kiszolgáltatott, Bíró József és Bogdán Zsolt színészi duettjeiben a két, egymást kiegészítő férfiszerep valósággal egybeolvad: amikor egyik a határozottság mezébe bújik, a másik ezzel arányosan határozatlan, és fordítva. A hármuk által kialakított "Bermuda-háromszögben" - két és fél óra leforgása alatt - egy emberöltőre való viselkedés- és kapcsolatmodell váltogatja egymást. Ennek jegyében a szereplőknek mindvégig sikerül fenntartaniuk a létbizonytalanság hangulatát, és ezzel a néző meglepetésszerű iránti igényére válaszolnak.

Jákobi és Lájdentál

kapcsolódó írások

Ruth, Jákobi és Lájdentál Világfájdalom? Borongás? Szorongás?