Köllő Katalin
Ruth, Jákobi és Lájdentál
Szabadság / Spektákulum, 2006-10-14
Bizonyára sokatmondó Hanoch Levin izraeli költő, drámaíró, és rendező pályakezdése: szatirikusként indul az 1960-as években. Aztán drámaírásba kezd. Darabjaiból egy ideig kicseng a politika, de mivel éles szatíráját a közönség, finoman szólva, nem igazán kegyelte, ennek eléggé hangot is adva, Levin más témák után nézett. De megőrizte fanyar hangját, vígjátékai pedig leginkább a tragikomédia kategóriába sorolhatók.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház Elie Malka rendezésében tűzte műsorára az izraeli szerző Jákobi és Lájdentál című darabját, amely magyar nyelvű ősbemutatónak számít. A szöveget héber eredetiből a színház felkérésére Borgula András fordította.
Látszólag Elie Malkanak nem volt sok dolga ennek a műnek a színpadra állításával, hiszen adott egy remek darab, egy jó zenei vezető (Incze G. Katalin), és három kitűnő színész. S szinte magától összeáll az előadás. Úgy tűnik, mintha menne minden, mint a karikacsapás. Nem is térünk magunkhoz jóformán, csak a végén, amikor rádöbbenünk: ezek a figurák ugyanott vannak, ahol a darab kezdetekor, maradt ugyanaz a magány és reménytelenség körülöttük, bennük. Ha pedig lefejtjük a maszkot, a rájuk aggatott színpadi formát, és mélyen magunkba nézünk, akár a mi történetünk is lehet. Vagy a mellettünk ülőé. Esetleg a szomszédunké. Mindeközben pedig jól szórakoztunk. S nem tudtuk, hogy sajátmagunkon.
Nagyon aprólékos, finom rendezői munka. Nem tolakszik előtérbe, nem harsány, hagyja a színészeket dolgozni, és meg is van az eredménye. Igazi műhelymunka, ahol egy biztos kezű rendező tudja, mikor és hogyan kell irányítani. Nem tudom, hogyan történt a szereposztás, kié az érdem, de mindhárom figura telitalálat. Nagyszerű karakterek születtek, csupa élvezet figyelni ezt a három színészt, hogyan építkezik, hogyan figyel a legkisebb árnyalatra is. És főként, hogyan figyelnek egymásra, hiszen nemcsak a darabbeli figuraként, hanem színészként is egymásra vannak utalva.
Panek Kati, Bogdán Zsolt, Bíró József. Talán nem is kell hozzáfűzni semmit.
Kapcsolódó előadások
Köllő Katalin kritikái
- » Mozgás, tánc, szöveg: idén is TESZT-eltünk
- » Koktél à la Silviu Purcãrete a Shadowban
- » Elkezdődött az Európai Színházi Unió Fesztiválja
- » Búcsú Kovács Ildikótól
- » Beckett-drámák és díszletalbum a fesztiválon
- » Morfondírozások a Kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak XIX. Fesztiválja kapcsán
- » Startolt a kisvárdai színházi fesztivál
- » Maszat-hegyi izgalmak
- » Ruth, Jákobi és Lájdentál
- » Szavak párbaja a sétatéri színpadon
- » Kisvárda – „Magyarország második legfontosabb színházművészeti rendezvénye"
- » Megfejtetlen talányok
- » EU-konform luxus illemhely és nemtelen világ
- » Új arcok a sétatéri színpadon
- » Keresztjáték
- » Tessék, csak tessék, vissza nem térő alkalom
- » A színház egyszerre tud beszélni az ittlétről és a feltámadásról
- » Erős társulatok épülnek a határon túli színházakban
- » Egy fesztivál érdeme a társulatok munkájának érdeme
- » Élők és halottak tragédiája
- » Jó energiák szabadultak fel
- » Az erőszak produkciója
- » Tragédia tragikus hôs nélkül?
- » Egy énekes színész története
- » Lírai krimi, össze nem illő részletekkel
- » Bozgorok a bufetban
- » Csodás torta a sétatéri színpadon
- » Színházi szemlélet határon innen és túl
- » Kisvárdai morfondírozások
- » Nagy Dezső (1941–2004)
- » Csak az a Hamlet, csak azt tudnám feledni
- » Szabályos szabálytalanságok
- » Nők iskolája Kolozsváron
- » A fölmagasztosulás elmarad
- » Bocsárdi lelki meztelenjei
- » Egy gyötrôdô ember
- » Édes Anna negatív útja
- » Faustus pokolra-hulltának története
- » Beszélgetés Mihai Măniutiuval a Doktor Faustus tragikus históriájáról
- » Az elejtett és a megtalált arc
- » Rendkívüli újdonság a sétatéri színpadon
- » "Csak" bábszínházi rendező
- » Íme, szép vagy én mátkám, íme, szép vagy
- » Szabálytalan beszámoló egy MULATSÁG-ról
- » A fordítások művészete
- » Károly és a többiek
A Hamlet.ro tartalma a Creative Commons jogvédelmi elvei szerint használható fel.