hirdetés
szerkeszti: Hegyi Réka
partnereink

HAMLET

deszka & vászon

sztár
keresés    

* Köllő Katalin

Beszélgetés Mihai Măniutiuval a Doktor Faustus tragikus históriájáról

Szabadság, 2003-03-29

A kolozsvári Állami Magyar Színházban Cristopher Marlowe Doktor Faustus tragikus históriája című drámája került színre, Mihai Măniutiu rendezésében, aki első ízben rendez a magyar színházban. Köllő Katalin beszélgetése Mihai Măniuţiuval a Szabadság napilap Spektákulum rovatában.

- Ön jól ismeri a kolozsvári magyar színház társulatát, Tompa Gábor igazgatóval is jó kapcsolatot tart fenn, ennek ellenére most rendez először a sétatéri színházban. Ennyire zsúfolt az Ön határidőnaplója, vagy csak most érkezett felkérés?

- A határidőnaplóm valóban zsúfolt, ugyanakkor most érkezett a meghívás.

- Ennyire egyszerű?

- Nyilván több ideje érkezett a meghívás, de egy előadás színrevitele legalább egy év előkészületi időt vesz igénybe. Vagyis szinte egy éve folytatunk tárgyalásokat ez irányban. Azért választottuk ezt az időpontot, mert az előjegyzési naptáram szerint most volt időm rá.

- A plakáton a cím alatt a következő megjegyzés szerepel: Mihai Măniutiu színpadi változata. Ez mit jelent?

- Nem dolgozom úgy egy szövegen, hogy ne készítenék színpadi változatot, vagyis ne alkalmaznám azt a fajta rendezői látásmódot, amely sok mindent tartalmaz, többek között a szövegértelmezésemet. Következésképpen a rendezői szemlélet magába foglalja, illetve maga után vonja a szöveg teljes feldolgozását. Ez érvényes minden előadásomra.

- Az előadásban meghívott vendégként szerepel Vava Stefănescu is, mint koreográfus. Igényel ez a darab egy specifikus színpadi mozgást?

- Én Vava Stefănescuval több éve dolgozom együtt, nagyon jól megértjük egymást. Minden rendezésemben részt vesz, ugyanis óriási pluszt jelent számomra, ami a színpadi mozgásban való gondolkodás eredetiségét és technikáját illeti. Mindinkább hajlamos vagyok a test jelentőségére fektetni a hangsúlyt a színpadon, ezért egyre inkább szükségem van Vavára, minden készülő előadásomban.

- Annak idején a Román Színházban bemutatott Feledés című előadásban Ön a George Banu szövegét valójában csak ürügyként használta arra, hogy a test segítségével mutasson meg egy rendezői víziót a színházról, illetve a világról. A Marlowe-szöveg is ürügynek számít?

- Nem, a szöveg számomra soha nem ürügy. A szöveg a vízió szerves része. Tehát nem gondolok ki valamit előbb, s aztán keresem hozzá a szöveget, hanem a szöveget egyszerre gondolom el a térrel, a mozgással, a színészekkel. Ez a mostani előadás valószínűleg másként nézett volna ki, ha máshol rendezem meg, mivel a rendezői vízió komponenseként más színészek vettek volna részt és más tér. Vagyis a vízió mindig az adott tér és színészanyag függvényeként születik meg.

- Cristopher Marlowe nem éppen a legtisztességtudóbb és jó hírnévnek örvendő szerzőként van feljegyezve. Sok tisztázatlan dolog van körülötte, halála is tulajdonképpen még mindig rejtélynek számít...

- Minden Erzsébet-kori szerző igazából kalandor volt. Szinte kivétel nélkül kockázatos életet folytattak. Veszélyesen éltek. Marlowe is, és a többiek is. Írásaik éppen ezért egy veszélyes, erőszakos világot tükröznek, egy forrongó, átváltozás, robbanás előtt álló világot. Ezek a szerzők ezért tűnnek annyira kortársainknak, ennyire maiaknak.

- Merő véletlen ugyan, de pillanatnyilag a világhelyzet nagyon veszélyes...

- A világhelyzet már mintegy száz éve rendkívül veszélyes. Az volt mindig, de az utóbbi száz évben rendkívül azzá vált. Ez az a világ, amelyben élünk. Agresszív, veszélyes, és ez sajnos bennünk is jelen van. Jelen van a drámákban, a színházi életben, hosszú idő óta.

- Ezenkívül milyen más oka van arra, hogy ezt a darabot választotta?

- Az okok mindig különbözőek. Soha nem vállalkozol egyetlen okból egy darab megrendezésére. Vagy ha igen, akkor csupa élvezetből. Vagyis, élvezetet okoz az adott szövegen való elmélkedés, ez a főok. De természetesen ez a darab arról szól, hogy mekkora kalandnak számít maga az élet, továbbá az újrakezdés esélyéről, álomról, szerelemről szól. Az Erzsébet-kori szerzők nem egy témáról írtak általában. Mindig összefüggően ugyan és sűrítve, de sohasem egyetlen témáról. Amint már említettem, egy szétrobbanó, változás előtt álló világot reflektáltak, tehát a drámai textusba több témát is \"belekevertek\". Ez teszi őket annyira gazdaggá, érdekessé, élővé. Következésképpen tehát a Doktor Faustusnak sem egyetlen témája van, de természetesen nagyon koncentrált, egységes egész történetbe ágyazva.

- Szintén a plakátról derül ki, hogy az előadás csak 16 éven felülieknek ajánlott. Ez mit jelent?

- Azt jelenti elsősorban, hogy ez a darab egy intellektuálisan kiforrott közönségréteget szólít meg. Azok az egzisztenciális kérdések, amelyeket felvet, feltételeznek egy bizonyos fajta életismeretet és tapasztalatot, tehát nem hiszem, hogy az előadás ajánlott a zsengébb korosztály számára.

- Hogyan dolgozott ezzel a társulattal?

- Egyetlen szóval kifejezve: kitűnően. Ez a társulat, egy hasonlattal élve, a magyar színházak Bulandrájának számít, olyan értelemben, hogy itt halmozódik fel a legtöbb színészi érték. Egységes, profi társulat, amely nehéz időben összetartó tud lenni. Nagyon nehéz körülmények között dolgoznak. Az itteni színpadi munka, az időmegosztás miatt, rendkívül kemény és nehéz. Háromszor-négyszer rövidebb idő alatt, jóval gyorsabb ritmusban kell dolgozzanak, mint más színházaknál. Ez pedig idegileg felőrli őket. Ha a bemutató időpontokat szigorúan be kell tartani, akkor ez a szoros ritmus óhatatlanul a színészek róvására megy. Nagyon ellenállónak és szervezettnek kell tehát lenni. Ez a csapat ellenáll, ez pedig sugall valamit az összetételéről, a létezési motivációjáról. Kétségtelenül egyike a legjobb társulatoknak az országból.

Doktor Faustus tragikus históriája

Kapcsolódó előadások


Köllő Katalin kritikái


Adatbázisunk folyamatosan bővül, az adatok még nem tükrözik a teljes valóságot.
A Hamlet.ro tartalma a Creative Commons jogvédelmi elvei szerint használható fel.
Érvényes XHTML    Érvényes CSS    Töltsd le a Firefox-ot    Creative Commons License