HAMLET

Köllő Katalin

Egy gyötrôdô ember

beszélgetés Szabó Tiborral

Szabadság, 2004-02-07

Vendégszereplések alkalmával, a gyergyói és sepsiszentgyörgyi színház tagjaként már felléptél a sétatéri színpadon, de ha jól tudom, most játszol elôször a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészvendégeként.

— Igen, ez az elsô alkalom.

— Egészen friss levegôt hoztál a színpadra. Hogy érezted magad a próbákon?

— Meglepôen jól. Sokkal nehezebb munkára számítottam. Tartottam is egy kicsit a próbáktól kezdetben, hiszen ebben a társulatban sok jó színész és erôs egyéniség van. Bíró Józseffel már játszottam elôadásban, épp most újítjuk fel az Antigonét, ôt tehát már megszoktam. Bogdán Zsolttal ez az elsô alkalom, hogy együtt dolgozom. Molnár Levente is ismerôs volt számomra, ô ugyanis eltöltött egy évet a Figura Stúdiónál, mielôtt felvették a Színművészeti Fôiskolára. Végül is Varga Csilla is ismerôs, hiszen ô is nagykárolyi, mint én vagyok.

— Te nagykárolyi vagy? Ez meglepetés számomra. Mit keresel Gyergyóban és Szentgyörgyön?

— Amikor megalakult a Figura 1990-ben, meghirdették az országos versenyvizsgát, az egyik újságíró barátom — mire jók az újságírók, ugyebár — verést helyezett kilátásba, ha nem veszek részt a versenyvizsgán. Ijedtemben elmentem versenyvizsgázni, és felvettek. Az egyik vizsgáztatóm például Bíró Jóska volt, a másik Bocsárdi, a harmadik pedig Tompa Gábor. Végül is tehát ismerôs környezetbe kerültem.

— A gyergyói Figura exigazgatója vagy ugyan, de még mindig játszol a társulatnál. Ugyanakkor Sepsiszentgyörgyön is fellépsz, és most már Kolozsváron is. Hogy lehet mindezeket összeegyeztetni?

— Cinikusan állok hozzá, tudom, de ez most már nem az én dolgom.

— A színházak dolga, nem?

— Igen. Sôt, van egy negyedik munkám is. Decemberben mutattuk be a Fagyöngyszüret című elôadást, amit Barabás Olga rendezett az Ariel Színházban, Marosvásárhelyen. Egy kolozsvári kolléganôvel lépek fel, Fodor Edinával. Tulajdonképpen tehát négy város között ingázom.

— Azt lehet mondani rólad, hogy szabadúszó vagy?

— Igen, bár nem teljesen igaz, mert még alkalmazásban vagyok a Figuránál, mert az utódom megkért, maradjak mellette művészeti vezetôként egy darabig, és segítsek a munkájában. De ha a realitásokat nézzük, szabadúszó vagyok.

— Bocsárdival "össze vagytok szokva", hiszen nagyon sokat dolgoztatok együtt, Gyergyóban, Szentgyörgyön és egyéb, nyári produkciókban. Volt-e olyan érzésed, hogy Kolozsváron másként dolgozik, vagy negatívan befolyásolta volna valami?

— Szerintem egyetlen dolog, amiért rosszul érezhette volna magát, hogy nem állt a rendelkezésére annyi próbalehetôség, mint amennyit szeretett és igényelt volna. Rendezô és színész számára mindig izgalmas dolog, ha egy új környezetbe kerül, és olyan emberekkel kell dolgoznia, akik esetleg másképpen beszélik a színházi nyelvet, mint ô. Alapjában véve tehetséges társulatról van szó, és az apróbb nézeteltéréseken túl egyetértés volt.

— Ha elemezzük Pirandello darabjait, a legvégsô kérdés, ami ezekbôl kicseng: kik is vagyunk valójában. Melyik egyéniségünk fontos ebben a pillanatban számunkra, illetve a következô pillanatban hogyan tudunk arcot váltani. Egy színész számára mennyire nehéz feladat, hogy a szerzô sem határozza meg a szereplôjérôl, milyen az egyénisége, mit is játszik valójában? Ezen a darabon belül neked is "egyéniséget" kellett váltani egyik percrôl a másikra.

— Ez így igaz. Az a világ, amit Grotti konzul képvisel ebben a darabban, számomra ismeretlen. Ez egy kis nehézséget okozott a szerepformálás során, hiszen informálódnom kellett, milyen jelleggel bír az a társadalmi osztály. Ezentúl viszont, amit Pirandello megír, szerintem rólunk és rólam szól. Hiszen régóta vergôdöm én is a társadalmi elvárások és korlátok között. A magam prózai módján úgy fogalmaztam meg, hogy az ember, a saját története során, rengeteg szabályt hoz létre és korlátot emel …

— Vagy emeltetnek vele.

— Igen, pontosan. Am Öltöztessük fel a mezteleneket i ellen az egyén mindig lázadozik, és próbál kitörni a korlátok közül. Az én életem is errôl szól például.

— Ki vagy te, Szabó Tibor?

— Én? Nem tudom. Egy gyötrôdô ember.

Öltöztessük fel a mezteleneket