HAMLET

Sőregi Melinda

Ma például láttam egy hullócsillagot

Beszélgetés Szalma Hajnalkával

Kisvárdai Lapok (fesztiválnapilap), 2004-06-18

Egy éve vagy a Tomcsa Sándor Színház fiatal társulatának tagja. Miért éppen ide szerződtél?
Kétségek között fejeztem be a kolozsvári egyetemet, nem voltam biztos magamban, ezért versenyvizsgán sem indultam. Végül édesanyám győzött meg, hogy a színészeten kívül nincs más, amit csinálhatnék. De szerződésem még nem volt, elkezdtem kapkodni különféle helyek után, és éppen itt Kisvárdán találkoztam tavaly nyáron Szabó K. Istvánnal, a színház igazgatójával, aki elhívott Székelyudvarhelyre. Nagyon sokat számít, hogy itt egy egészen fiatal csapat dolgozik, van dinamikája, lendülete a társulatnak. Amennyire lehet, ideális a hangulat. Folyton együtt vagyunk, egy házban lakunk, nagyon szeretjük egymást, és rengeteget dolgozunk. Igazi csapat vagyunk.

Szakmailag akkor a „helyes” úton vagy?
Igen, óriási szerencsém volt, hogy ide kerülhettem. István már az elején figyelmeztetett, hogy sokat kell majd játszanom, ugyanis ez egy kicsi társulat. Az évad összes bemutatójában benne voltam, ami óriási előny, hiszen kezdő színésznőnek ritkán adódik ennyi lehetőség. Rögtön Nyina szerepével kezdtem az évadot, majd Olgát játszottam Füst Milán A lázadó című darabjában, szerepeltem a marosvásárhelyi TOPFEST-en nemrég rendezői díjat nyert Vásott kölykökben is, a Csárdás című zenés darabban, és a gyerekdarabunkban én voltam Hamupipőke. Ez volt az első gyerekdarabom, nagyon szerettem: egy valódi csoda, ami ilyenkor a gyerekekkel történik.

Kezdetnek mindjárt Nyinát játszottál…
Amikor szerződtem, akkor még nem tudtam, hogy pontosan Nyinát fogom kapni. Egyébként is Mása volt a szerepálmom (most is az), és Nyinát még túl korainak, túl nagy falatnak éreztem. A rendező, Sorin Militaru, Bukarestből érkezett a társulathoz, nem ismert bennünket, de nekem rögtön azt mondta, hogy vagy Nyina vagy Mása leszek. Mindenképpen Mását akartam, és Sorin engedte, hogy meggyőzzem. Jelenetről jelenetre elemeztük végig a darabot, és beleegyezett, hogy Mása legyek. Ehhez képest a próbákat megelőző improvizációs gyakorlatok során egyszer sem osztotta rám Mását, mindig Nyinát kaptam. Hát így történt.

Miért éppen Mása?
Másában az érdekelt, hogy miként lehet egy viszonylag kisebb szerepben is a figura teljes életét megmutatni. Nyinát nem láttam elég izgalmasnak, mintha csak egy egyszerű, naiv lány lenne. Aztán persze Nyina is „elég izgalmasnak” bizonyult: rengeteg problémával kerültem szembe. Hihetetlen sokat dolgoztunk, próbák után mindig ott maradtunk még este, sokszor kértem Sorint, hogy egy-egy jelenetet újra próbáljunk. Voltak sírások, kiborulások, ahogy kell. Előfordult, hogy első hallásra furcsa volt, amit a rendező kért, de nagyon szerettem, hogy ilyesmit kér, mert ezzel teljesen megcáfolta a naiv Nyináról kialakított elképzelésemet. Az előadás vége jó példa erre. Az én eredeti elképzelésem szerint Nyina nem ilyen maszkszerű arccal, csendesen jön vissza a negyedik felvonásra, hanem ziláltan, hisztisen, ahogy azt eddig is láttam más előadásokban.

Hatalmas a kontraszt az előadás két része között. Hogyan oldod meg a váltást egy szünet alatt a gyermekibb Nyinából a fásult, elkeseredett Nyinába?
Rengeteg időm van. Állok hátul, várok, és csend van. A csendet szeretem ilyenkor. Ma például láttam egy hullócsillagot…

Azt mondtad, hogy naivnak tartottad Nyinát korábban. Ebben az előadásban, főként az első részben mintha szintén erről lenne szó. Egy érzelmileg nagyon gazdag, de mégis egyenes figura.
Értem, mire gondolsz. Azért lehet ez így, mert arra törekedtünk Sorinnal, hogy minden helyzetre megtaláljuk a legőszintébb reakciót, a „legigazabb igazságot”, bármit is jelentsen ez…

Az első évadod Székelyudvarhelyen és a Nyina-alakításodért nemrégiben elnyert UNITER-díj megerősítette a döntésedet, hogy ezt a pályát kell választanod?
Valószínűleg igen, de főként a végigdolgozott évad számít, hiszen furcsa dolog ez a díjjal. Nagyon örültem, alig hittem el, hogy megkaptam. Ott van a vitrinemben, szép és nehéz, mégis egyetlen pillanatnak szól. Volt egy szerep, amit meg tudtam csinálni, és ennyi, nem több…

Szalma Hajnalka