HAMLET

Sőregi Melinda

Programok sűrűjében, szerelem-gyilkosságok között

Kisvárdai riport

kontextus.hu, 2005-06-00

A határon túli színházak idei seregszemléje minden eddiginél több programot, nézni és "résztvennivalót" kínál. A szakmai beszélgetéseken is szó esett a zsúfoltságról, hiszen jogos igény volna, hogy éjfélkor már ne kezdődjenek előadások. Eközben két workshop zajlik párhuzamosan: Szigethy Gáboré a Moliere-játszásról, és Sáry Lászlóé. A foglalkozásokon elsősorban fiatal színészek vesznek részt. Elindult a teatrológusok számára szervezett műhelymunka is: ők Dúró Győző dramaturg “keze alatt” elemzik Brestyánszky Boros Rozália Moebius című darabját. A szöveget a közönség is megismerhette a Szabadkai Népszínház színészeinek tolmácsolásában. Nagy érdeklődés mellett, sikeresen zajlott a szerzői jogról szóló megbeszélés, Csiszér Lajos ügyvéd vezetésével.

A dilemma mindenesetre fennáll, hogy miként lehetne ökonomizálni a szervezést úgy, hogy ne sérüljenek a szakmai programok, és egyik társulat se kerüljön hátrányos helyzetbe. Tanulságos volt Fekete Péter rendező véleménye, aki szerint az alkotóknak nincs jogosultságuk a körülményekre hivatkozni, hiszen azokról időben tudomást szerezhetnek. A Szabadkai Népszínház Kés a tyúkban című előadásának rendezője elmondta még, hogy ők sem játszhattak ideális körülmények között, mégis vállalták, mert fontosnak tartották a részvételt. Nem lehet azonban eltekinteni attól, hogy például a Várszínpadra kerülő előadások gyakran esnek áldozatául a szabadtér viszontagságainak, így nem ugyanolyan eséllyel versenyeznek, mint a Művészetek Házában lebonyolított produkciók. 2007-re felépül az új, modern színházépület, ami talán orvosolja a gondokat.

A fesztivál egyik legfontosabb előadása, a kolozsvári Woyzeck miatt Nyíregyházára kellett buszozniuk a nézőknek, hiszen Kisvárdán semmiképpen sem lehetett volna biztosítani a feltételeket. Így is számos kompromisszumra kényszerült a társulat. Az eredetileg stúdiótérre tervezett alkotás nagyszínpadra került, amitől elveszett az intimitásból, a közelségből adódó intenzív hatás. Láthattuk Mihai Mâniuţiu konstrukcióját, de éppen a színészi játék finomságai sikkadtak el. A grandiózus vízió így is érvényesült: megrendítő a saját görcseibe merevedett, örökkön démonaival küzdő Woyzeck (Bogdán Zsolt) vergődése a világban nálánál jobban eligazodók karmai között. Fájdalmasan szép a Marie-t alakító Kézdi Imola harca önmagával, amint egyszerre vágyódik a nagyvilági életbe, cirkuszba, látványosságokra, férfiszemek elé, és ugyanakkor szeretne otthon ülő, gondos asszony is lenni. Teste állandó mozgásban van: vibrál, izzik és fékezhetetlen. A záróképben Woyzeck és Marie kiterítve fekszenek egy fából ácsolt bakon. Megváltás számukra a halál.

Különösen rímelt erre az előadásra a Bocsárdi László által rendezett Othello: újabb szerelmi gyilkosság. Ráadásul Bocsárdinál a mór Desdemona megfojtása után felakasztja magát. Közös halál. Ennek a párnak nincs jövője a világban. Az előadás hangokból, mozdulatokból, zenéből és Shakespeare szövegéből épít önálló nyelvet. Czegő Csongor dramaturg szikárra húzta az eredetit: a réseket pedig kitölti a színpadi világ. Egymásba futnak az elemek. Igényesen faragott intarziára hasonlít az előadás szövete, melyben Othello (Pálffy Tibor) rohan végzete felé. És Desdemona (Kicsid Gizella) is tudja, hogy egymásra felelő, egymásra feszülő szerelmes testeiknek más dimenzióba kell jutniuk, mert lent, a földön nem lehet tartós a boldogságuk.

Az élet-fájdalom hasítása érezhető a Szabadkai Népszínház Murlin Murlo című előadásában is. Hernyák György fergeteges, mégis letaglózó színpadi művé tette Nyikolaj Koljada darabját. A szabadkai színészek minden porcikájukkal elhitetik, hogy a darabbéli Sipilovszk az ő koszos fészkük, ahonnan csak menekülni lehet. A fesztivál talán két legerősebb női alakítását láthattuk itt, a két színésznő nevét érdemes jól feljegyezni. A félkegyelmű, filozófikus hajlamú Olgát Pesitz Mónika, a folyton részeg, a magánytól szenvedő Irinát pedig Vicei Natália játssza. A végponton a szegény kicsi Olga, akit Murlin Murlo-nak csúfolnak, nyálzó szájjal ordít a fájdalomtól: elreped belé a tükör.

Egy ilyen előadáson még a szőrös szívű, látszólag elkérgesedett, ősz hajú kritikusnak is elered valami a szeméből...

kapcsolódó írások

KISVÁRDAI LAPOK KISVÁRDAI LAPOK KISVÁRDAI LAPOK KISVÁRDAI LAPOK KISVÁRDAI LAPOK KISVÁRDAI LAPOK KISVÁRDAI LAPOK