HAMLET

Köllő Katalin

Nők iskolája Kolozsváron

Szabadság, 2004-04-24

Mintha Kövesdy igazodna a mostanában "divatos" botránytémához a Nôk iskolájában, már ami a keretjátékot illeti. Molière Arnolphe-ját az Ágneshez fűzôdô kapcsolatáért, legalábbis a rendezô láttatásában, bármelyik törvényszék elítélné, pedofília vádjával. Mi több, kábítószer használata miatt is rásózhatnak egy-két évet, pedig szegény Arnolphe, más néven Törzsöky úr, de a keretjátékban betöltött "szerepe" szerint nevezhetjük Nabokovnak, vagy esetleg Molière-nek is, nem tesz egyebet, mint ópiummal próbálja "enyhíteni" a kínzó féltékenység okozta gyötrelmeket. Nem tartom haszontalan ötletnek a Kövesdy által kitalált keretformát, amellyel mintegy "igazolja", miért választotta ezt a darabot. A rendezô láttatásában tehát Molière vígjátéka, amelyben öreg férfi és fiatal nô hagyományos motívumát dolgozza fel, nem csupán könnyed, kacagtató komédia, lehet ennek mélyebb értelme is, ha magára a szerzô életére vagy a prózairodalomból vett (lásd Vladimir Nabokov Lolita című regénye) példára vonatkoztatjuk. Hangsúlyozni lehet a szabadság, a szabad párválasztás jogát, de a birtoklási vágy elleni tiltakozást sem felejthetjük ki a sorból. A keretjáték részei elkülönülnek az elôadás egészétôl, látványban és hangzásban is. Ópiumgôzös rémálmoktól megkínzott férfi félmondatait, gyötrôdô gondolatait halljuk a hangszóróban, nem igazán lehet eldönteni, honnan valók ezek a szövegek, de a lázas révületben fekvô ember látványa e nélkül is érthetôvé teszi a történetet. A betegesen szeretett nô elvesztése miatt érzett fájdalom gondolatát következetesen végigviszi a rendezô, a szál azonban elakad az utolsó képnél. A színen megjelenô kislány látványa háttérben a sóvárgó férfi tükörképével arra utal ugyanis, hogy a történet kezdôdhet elölrôl, az elvesztett nô helyébe jöhet a következô, s ha lehetséges, legyen az elôzônél jóval zsengébb korú. Ez viszont már óhatatlanul a pedofília felé mutat, bármennyire nem akarjuk észrevenni.
Ezt a kis tüskét leszámítva, mint említettem, akár jó ötletnek is lehet tartani a Kövesdy által kitalált keretformát, attól függetlenül, hogy a Molière-darab talán megállna a saját lábán is. Fôleg, ha a fôszerepet a rendezô Pálffy Tiborra bízza. Pálffy ugyanis remekbe szabja Arnolphe, más néven Törzsöky úr figuráját. Nagyszerű színészi munkát végez. Sajátos hanghordozása, a remek verses szöveg egyéniesített közvetítése, egy-egy gesztus vagy arcjáték kimunkáltsága mind-mind hozzájárul a kitűnô végeredményhez. Persze, szerencséjére partnerei sem maradnak nagyon alul, így alakítása még hatásosabb.
Kicsid Gizella Ágnese méltó társa Arnolphe-nak. A kezdeti ostobácska, félszeg kislányból, aki megadóan tűri a világtól való elzártságot, szinte észrevétlenül vált át lázadó, a kalitkából furfangosabbnál furfangosabb ötletekkel szabaduló, szerelmes ifjú hölggyé. Kiemelném Kolcsár József alakítását. A fiatal színész apró ötletekkel színesíti a hôsszerelmes Horace figuráját, felszabadultan komédiázik. Kettôsük Pálffy Tiborral minden részletében kidolgozott. Mátray László és Márton Lóránt Arnolphe inasaiként tűnnek fel a színlapon, bár az utóbbi a darabbeli Georgette-bôl, tehát szolgálóból vedlett át inassá, megtartva nôi nevét. A commedia dell’arte stílusban játszó, kicsit bohócosba hajló alakítások jól kiegészítik az elôadást.
Ritkán fordul elô, hogy egy elôadásban a színpadkép is fôszereppé váljon, maximálisan hozzájárulva az összhatáshoz. Dobre Kóthay Judit díszlete funkcionális, nagyszerűen segíti a színészeket a játékban, egyszóval jól ki van találva. Az Arcimboldo-stílusban elkészített bábuk csúnyaságukban is meghatóan szépek, remek ötlet, ráadásul jól kihasználták.
Lászlóffy Zsolt nagyszerű zenéje nemcsak aláfestésként szolgál, hanem szerves része az elôadásnak, finoman illeszkedve a jelenetek hangulatához.

kapcsolódó írások

Mesterséges mennyország Tiszta munka A szerelem iskolája Álomvilág Mindenekelőtt színház Játszd újra, Törzsöky