HAMLET

Sőregi Melinda

Fiatal magyar bábosok

Szabadság (Spektákulum), 2006-11-04

PUCK – Báb- és Marionettszínházak Nemzetközi Fesztiválja

Talán véletlenül, talán szándékosan, mégis pontosan jelezve az aktuális helyzetet, Magyarországot a Puck Fesztiválon fiatal bábos alkotók képviselték: rendezők, színészek és egyetemi hallgatók. Lassan, de biztosan generációváltás zajlik, melynek egyik nagyon fontos eleme, hogy frissen végzett rendezők jutnak lehetőséghez a különböző színházakban. A pécsi előadás rendezője, Kuthy Ágnes, Berlinben végzett, míg Veres András, a budapesti előadás színre állítója pedig a lengyelországi Bialystokban diplomázott. A Mackó és az állatok (Budapest Bábszínház) finom ízléssel és szellemesen megvalósított animációs játék. Egy játékpolcról kidobott mackó útkeresését követhetjük nyomon a zoknik, szárítókötelek, csipeszek, egyéb gyerekjátékok között. A tárgyak természetszerűen kelnek életre, tárgy és mozgató szerves egységben működik a Mátravölgyi Ákos által tervezett tágas, szellős, mégis barátságos játéktérben.

A Rigócsőr király (Bóbita Bábszínház, Pécs) története egy bonyolultabb, fordulatos mese, sok-sok próbatétellel, helyszínváltással, amit a rendező egyetlen „porondon" old meg. Egy elkényeztettett, kényeskedő, kellemetlenül rikácsoló királylányt leckéztet meg Rigócsőr király, és térít a szelídség útjára. A szintén Mátravölgyi tervezte fehéren hagyott, cirkuszt idéző díszlet bármivé képes átlényegülni. Lehet királyi udvar, sűrű, sötét erdő, piac vagy bálterem. Üregeibe jól el lehet rejtőzni, és végtelen színkavalkádot képes befogadni, lehet vetíteni rá vagy árnyparavánként is használni – a lehetőségek számosak, melyekkel Kuthy Ágnes élt is az előadásban, mindig újabb és újabb „oldalát" mutatva a térnek.

A játszók artisták, zsonglőrök és bohócok egyben, arcuk fehérre festett. Folytonosan alakot és helyet váltanak, elbújnak, előbukkannak, varázsolnak és elvarázsolnak. Az egyik legszebb kép, amint a díszletlépcsők csillogó nagyvárossá alakulnak. A gyerekközönség is tátott szájjal figyelte, mi történik. Rendező és színészek pontosan érezték, mikor kell gyorsítani, mikor kell zene, mikor kellenek látványos képek, pedig a Magyar Színház hatalmas termében és színpadán eleinte félő volt, hogy elvész majd az előadás. Látványosan kisebb térbe készült eredetileg a produkció, de a képtelen körülmények között is hatásos tudott maradni.

A budapesti Színművészeti Egyetem harmadéves hallgatói (osztályvezető tanár: Meczner János) egy korábbi vizsgabemutatójukat hozták el, melynek nagy részét Lénárt András vezetésével készítették. A Step by Step című produkció vendégszerepelt már a Magyarországi Bábszínházak Találkozóján Kecskeméten, Nancy-ban és Bialystokban is. Az előadás első részében ágakkal, fadarabokkal dolgoztak: különféle állatokat jelenítettek meg precíz összmunkával. Majd Karinthy Gábor Fájdalomherceg című szövegére az egész osztály egyetlen marionett-bábut mozgatott, mely szintén Lénárt András munkája. Ízelítőt kaphattak a nézők a bábos összmunka természetéből, amikor kilenc embernek kell egy ritmusra dolgozni, és nem az egyéni teljesítmény számít, hanem kizárólag a báb: életre kell kelnie – szinte észrevétlenül. Az osztály elsőéven az árnytechnikát tanulmányozta, valamint Lénárt Andrással dolgoztak hosszabban, másodéven a kesztyűs technikáé és a klasszikus marionetté volt a főszerep. Év végi vizsgájukat Kovács Géza rendezte. Az idei tanévben ismét dolgoznak Lénárt Andrással, akitől ezúttal a pálcás báb technikáját leshetik el, majd Kovalik Balázs, Balázs Zoltán, Alföldi Róbert és Veres András rendez számukra egy-egy vizsgaelőadást.

Üveghegyen innen, Selyemréten túl – Mirkó királyfi
Fordulatos, többszörös próbatételes mese Mirkó királyfi története, melyben a legkisebb fiúnak először apja régi fegyvertársát, a Fekete királyt kell megszabadítania, majd annak leányát, Fekete Virágot. Két bátyja is próbálkozik, de a szabadítás egyedül a legkisebbnek, Mirkónak sikerülhet. Messzi földre kell zarándokolnia, a Selyemrétre, az Üveghegyen túlra, és még a folyton újranövő, gonosz boszorkány alvilági birodalmába is.

Mennyet és poklot is megjár Mirkó, mire visszatérhet végleg apja udvarába és övé lehet a gyönyörűszép királykisasszony, akihez még „hordozható", elvihető gyémántpalota is dukál. Ehhez mérten kicsit furcsán zajlik a lánykérés is, mert maga a királykisasszony „veszi férjül" Mirkót, akinek így nem sok választása marad. A darab nehézsége és gyenge pontja is egyben, hogy valójában két történet sűrítödik össze egyetlen mesébe, kétszer kell Mirkónak utaznia, és „életet mentenie", amitől helyenként meg-meg törik a mese intenzitása, és kényszerűségből nem a mozgatás, hanem a szövegmondás kerül előtérbe, amitől óhatatlanul is statikussá válik a játék. A kényszerű helyszínváltásokat többféleképpen is érzékeltette az előadás: a megnyíló paravánnal, a játéktér megemelésével, vagy a begördülő üvegheggyel. A bábokhoz képest a díszletelemek némileg monstruózusnak tűntek, illetve néhány akció (például a lovaglás vagy a buzogányhajítás) a bábmozgatás precíz visszafogottságához képest bumfordibbnak érződött.

Eredetien formált bunraku és pálcás bábokkal (tervező: Matyi Ágota) keltették életre a figurákat a játszók – aprólékos kidolgozottsággal, érzékletes szövegmondással. Élvezetes volt a gonosz, rút boszorkány alakja, melynek bábja az egyik legjobban sikerült az előadásban: hosszú, göcsörtös ujjak, redőzött homlok, hatalmas, bozontos fej. Remek a három fiú, Mirkó, Márkó és Marinkó bábja is, valamint a darab nyitó jelenete, ahol éppen azon folyik a szkander-verseny, hogy ki hozhatna végre örömöt apjuk számára.

A marosvásárhelyi Ariel Színházban Lengyel Pál által rendezett Mirkó királyfi biztos ízlésű, magas színvonalon kivitelezett klasszikus bábelőadás, amely méltán lett a fesztivál legjobb előadása is. (Jó lett volna sokkal több, ehhez hasonlóan színvonalas produkciót látni.)

kapcsolódó írások

KRITIKÁN ALULI Ki és hogyan játszik csodát?