HAMLET

Hegyi Réka

Ki és hogyan játszik csodát?

Szabadság (Spektákulum), 2006-11-04

PUCK – Báb- és Marionettszínházak Nemzetközi Fesztiválja

Egy korábbi lapszámunkban beszámoltunk már arról, hogy milyen áldatlan anyagi körülmények között szerveződött az idei PUCK Nemzetközi Báb- és Marionettfesztivál. Kevés külföldi társulat tett eleget a meghívásnak, a nemzetközi jelző két magyarországi, egy görög, egy német és egy holland előadásnak köszönhető. Általánosítani ezek alapján nem lehet, de mégis hatalmas hiányérzet tátong a mindennapi fesztiválozóban, mert az egzotikus produkciók nem csak mennyiségi, de minőségi szinten sem ütötték meg egy nívós fesztivál mércéjét.

A Salmontes Puppet Theater német társulat Babui című előadása például úgy kezdődik, hogy két fekete cicaruhás, simléderes sapkás szereplő becipel egy nagy dobozt, amiben az előadás bábjai kellene hogy legyenek. A doboz üres, egymást hibáztatják, és sajnálattal közlik: elmarad az előadás. Azután a ládából előkerülő újságokat gyűrögetik, kis fantáziával mondjuk madárcsőrnek nevezhető formát alakítanak ki ... Egy hatalmas tojás is előgurul. Kis idő elteltével a kiürített dobozból (!) mégis előkerül néhány bábszereplő, mindegyik mívesen elkészített papírmasé-állat rövid zsinórokkal, beépített mechanikus szerkezettel. A strucc, a tigris majd az elefánt sorra kotol a tojáson, így a „fióka" mindegyiké, de egyikre sem hasonlít. Gyerek legyen a talpán, aki érti ezt a szavak nélküli gügyögést, és elfogadja, hogy egyik-másik szereplő hosszú percekre leül és bambul, mert a két bábos négy keze csak két szereplőt tud mozgatni egyszerre.

A Red Shoes című előadás is türelempróbáló élmény volt. A „red szúúz", ahogyan Emmanouela Kapokaki, a Prassein Aloga Színház görög anyanyelvű bábosa ejtette az angol szavakat, elhangzott percenként háromszor, így a bájos történet és néhány remek játékötlet (például a többszintes tér) elszivárgott a gyakori ismétlések között. Előadáskezdéskor egy 12 éves lánnyal ismerkedünk meg, aki elmeséli piros cipői történetét, kiskori emlékeit és rémálmait, és tanulságot is közöl velünk, hogy soha ne hallgassunk azokra, akik rosszallják viseletünket, külalakunkat.

A fesztivál zsűrije (Ion Parhon – elnök, Roxana Croitoru, Raluca Tulbure, Zsehránszky István és Liviu Maliţa) a holland előadásnak ítélte oda a nagydíjat. A Magisch Theatertje Maastrichtből érkezett Kolozsvárra, hogy Panta Rhei című előadását bemutassa. A felnőtteknek szánt produkcióban Charlotte Puyk-Joolen nagyon pici kesztyűsbábokat és maszkos, kitömött óriás szereplőket keltett életre. Újítása, kreativitása abban nyilvánult meg, hogy a hagyományos kesztyűs technikát újraértelmezte: a költői szépségű és érzékenységű jelenetekben a bábos két keze meztelen szereplőkké alakult, a középső ujj a fejet, a kéz többi ujja pedig a végtagokat jelenítette meg egy-egy apró kiegészítővel (tenyér, lábfej stb.). Más jelenetben a kéz ízeltlábú rovarrá alakult, illetve a sötét térben esetlenül lebegő kis ember ellenpontjává válhatott ugyanaz a bábos kéz, ha másfajta kiegészítőkkel egy hatalmas figura végtagját formálta.

A hazai társulatok többsége úgy tűnik, nem is keres új utakat, új kifejezésmódokat. Nem a technika vagy a képzelőerő vívmányait követik előadásaikban, hanem a divatot. Az idei fesztiválon is az UW-fénnyel megvilágított fluoreszkáló felületek játszották a csoda szerepét. A dramaturgiai következetességre sem figyeltek oda eléggé: olyan mesében, mint például a vásárhelyi Ariel Színház román társulata által bemutatott Gólyakalifa, a „földhözragadt" szereplők is lebegve jelentek meg a színen, így semmi feltűnést nem keltett már a repülő szőnyeg.

A sok minősíthetetlen színvonalú produkció között mégis akadtak kedves meglepetések. Ilyen volt a szivacsból életre keltett botoşani-i pálcikaemberke a Rajzfilm című előadásban: üde báboshumor, pontos mozgatás, jól választott effektusok, közérthető halandzsanyelv. Kedves volt a Szevilliai nyaralás című Noelle Chatelet-darab bemutatója is, elsősorban Iolanda Dain játékának köszönhetően. Az Ariel Színház felnőtt előadásában Alina Nelega rendező a kevés bábos elem segítségével egy második gyermekkorba, vagy talán egy cukormázas álomvilágba helyezte a hősnőt, az élete nagy szerelmével találkozó hetvenéves hölgyet.

Bár nem szerepeltek a versenyprogramban, és nem is lehet bábelőadásnak tekinteni, a kolozsvári Színház és Televízió Kar diákjainak előadása, a Bohóc kerestetik üde színfolt volt a Puck Fesztiválon. Három idős bohóc előszobázik egy állás reményében. Közben újrajátsszák életüket, tréfáikat, bölcsességeiket. A közönség pedig nevet, mert így van ez rendjén, mondja az egyik szereplő: igazi bohóc nem kacag, csak közönsége.

A marosvásárhelyi bábszakos diákok idén is bemutatkoztak a fesztiválközönségnek. Míg a tavaly bemutatott etűdök klasszikus kesztyűs bábokat és animált tárgyakat (kendőket) vonultattak fel zenére, idén Palocsay Kisó-Kata irányításával komplexebb, szöveges jeleneteket mutattak be. Kedves élmény volt a legkisebbeknek a Dád a dada című produkció: Deák Réka harmadéves hallgató tapasztalt színészek nehéz feladatát vállalta magára, amikor kapcsolatot teremtett a gyerekekkel, bevonta őket társas bábjátékába, és egyetlen reakciót sem hagyott figyelmen kívül. Az előadás bábjátékrészén talán érdemes még dolgozni, mert ha a kisebb esetlenségeket is kicsiszolja, sokkal érthetőbb lesz minden részlete.

Bár a fesztivál csupán csak fellépési, bemutatkozási lehetőséget kínált a bábszakos hallgatóknak, a szakmabeliek láthatták, hogy tehetséges kis csapatról van szó, és remélhetőleg oda tudnak hatni, hogy képzésük következő szakaszában az egyetem vezetősége tegye lehetővé, hogy más technikát is elsajátítsanak, és 2–3 hetes modulokban neves szakemberekkel tudjanak együtt dolgozni.

kapcsolódó írások

PUCK – Báb- és Marionettszínházak Nemzetközi Fesztiválja A PUCK Báb- és Marionettszínházak Nemzetközi Fesztiváljának díjazottjai KRITIKÁN ALULI