Hegyi Réka
Klasszikus Liliomfi
Erdélyi Riport IV. évfolyam 45. szám, 2005-00-00
Spiró György készített egy remek és nagyon korszerű átiratot a Liliomfiból, címe Fogadó a Nagy Kátyúhoz. A Marosvásárhelyen bemutatott előadáshoz a Szigligeti-darab régebbi, Mészöly Dezső által kifésült, Aldobolyi Nagy György ritkaságszámba menő élőzenéjével „musicallé” dúsított változatát találták megfelelőnek az alkotók. Nem lenne gond, hiszen a könnyedebb műfajú, szórakoztató előadásokat jó ízléssel előkészíteni és egy kikapcsolódásra vágyó közönségnek bemutatni talán a legnagyobb érdem és egyben a leghálásabb feladat. A korszerűbb átdolgozás viszont bizonyos maníroktól megóvhatná a sikerhajhászokat.
Önfeledt komédiázással kezdődik a Marosvásárhelyen bemutatott Liliomfi. A színészek lubickolnak szerepeikben, a néző pedig örül, hogy végre egy jól felépített, mértékkel ízesített vígjátékot kap ajándékba. Az előadás második felét sajnos már a harsányság és a túlzó játékmód jellemzi. Általában a fáradtság első jele: a színészek már nem tudják tartani a mértéket, megbicsaklik a hangjuk, elvétik a tempót, és egy idő után közvetlenebb reakciókat szeretnének kiváltani, a közönséget túlzásokkal (magyarán: ripacskodással) igyekeznek megnevettetni. Az első felvonásban még csak egy színész engedett a kísértésnek, a második felvonástól viszont egyre többen csatlakoztak a csapathoz. Természetesen voltak, akik be tudták tartani a mértéket, de sajnos az előadást ők sem tudták megmenteni az olcsó sikertől. Mert mondanunk sem kell, a közönség így is szereti kedvenceit…
A Liliomfit alakító Sebestyén Abára hárul a legnehezebb feladat: gyors váltásokkal, minimális jelmezcserével, nyílt színen ugrik bele újabb és újabb figurák bőrébe. Bár fel lehet menteni a Lilomfit alakító színészt azzal, hogy Liliomfi mint megírt szerep „csak ennyire képes”, de arra talán figyelmeztetni kellene, hogy a karikaláb és kacsázás, a raccsolás és franciás vagy németes kiejtés csak akkor meggyőző és tiszta humorforrás, ha következetesen alkalmazzák. Ha egyetlen bakit követ el (sajnos a bemutatón több is volt), az óramű-pontosságú játékszerkezet elromlik.
Kilyén Lászlónak (Szivai professzor), Balázs Évának (Kamilla) és Szélyes Ferencnek (Kányai fogadós) köszönhetően klasszikus bohózatba illő, remek pillanatok születnek a színpadon. A fiatalabbak közül a Mariska szerepét játszó Nagy Dorottya birtokolja azt a visszafogottabb játékot, amivel a naiva szerepe nem lesz túl harsány. Kárp György Szellemfit alakítja: egy idősebb „kortinamester” és a zöldfülű hősszerelmes (Liliomfi) barátsága jó vígjátéki helyzeteket eredményezne, de ez a sokrétű, kedves kapcsolat nem bontakozik ki a vásárhelyi előadásban.
„A népszínház két fő, meghatározó eleme a nemzeti színházi karakter és a korszerű színházi minőség” – vallja Gali László Jászai-díjas rendező, a népszínház híve. A klasszikus darab műsorra tűzése valóban a „nemzeti színházi karaktert” hangsúlyozza, az előadás mottójával felerősítve pedig a színház ars poeticája is lehetne. Az előfüggönyre pingált Petőfi-idézet így szól: „Legyünk büszkék reá, hogy színészek vagyunk.” Sajnálatos módon a „korszerű színházi minőséget” már hiába keressük az előadásban, pedig a mai színházról, a mai problémákról múzeumi játékmodorban nem lehet hitelesen szólni.
A vásárhelyi Liliomfi sorsa mégsem reménytelen: a közönség igényli ezt a műfajt, éppen ezért megérdemli, hogy az alkotók csiszolják a játékot, és ne csak egy-egy sziporkázó pillanat szülessen meg a színpadon, hanem számtalan...
Kapcsolódó előadások
- » Liliomfi
Hegyi Réka kritikái
- » Kisebbségi Színházi Kollokvium Gyergyószentmiklóson
- » Auschwitz. Überolhatatlan
- » Ki és hogyan játszik csodát?
- » Nemzetközi, de szegény
- » Harsány játék dalokkal
- » Gyönyörű infantilizmus
- » A szólóelőadastól a csapatmunkáig és vissza
- » Betekintés az akváriumba
- » Zökkenős, de nem botrányos
- » Színház a hamusivatagban
- » Keménykalapos nők
- » Szabadulástörténettől szabadulástörténetig
- » Konkrét és elvont
- » A Puck Bábszínház fesztiválarca
- » Júlia szerelmi háromszögben
- » Bábok ünnepe
- » A király meztelen – avagy a félig üres pohár
- » Ördögverő népi hősök
- » Jónak lenni, vagy nem lenni
- » A szakrális és a profán
- » A semmi ágán
- » Határok, átlépések, metamorfózisok
- » Rendező két harcban
- » Klasszikus Liliomfi
- » Feketeszemű rózsák
- » A színpadon is a költészet érdekel
- » A Puck és az Árnyak
- » Nulladik man_in_fest
- » Alkalmazott muzsika
- » Csodatortára fel!
- » Mi ronthat el egy ünnepet?
- » Fiai az égnek, emberei a földnek
- » Marstonék
- » Szakmai problémák a Romániai Magyar Bábos Találkozón
- » Vitafórum: Figura – Múlt! Jelen. Jövő?
- » Figura és Scapin
- » Hármasfogat
- » Lasciatemi cantare
- » Első fecske
- » A közönség fesztiválja
- » A rendező barátja és rossz lelkiismerete
- » Ősbemutató a marosvásárhelyi színházban
- » A titok metafizikája
- » Fakanalas betlehem
- » Füst ellen
- » Mesterséges mennyország
- » Recefice, dödölle!
- » A síneken túl
- » Bulvár krimik a sétatéren
- » Rendet teremteni a sokféleségben
- » Doktor Faustus tragikus históriája
- » Zárt osztály
- » Álmos csendélet hangszerekkel
- » Bibliai teátrum
- » Játék az Írással és a Színházzal
- » Őszi szerelem
- » Jelenetek egy polgári világból
- » Álszenteskedés és opera
- » A ruhat eszi az embert
- » Látni vagy nem látni
- » A fal tövében
- » Kaméleonok
- » Töltike és csórékolbász
- » Szellemóra
- » Színház az egész világ
- » A mámor szellemével
- » Ingatag világ
A Hamlet.ro tartalma a Creative Commons jogvédelmi elvei szerint használható fel.