HAMLET

Hegyi Réka

Szakmai problémák a Romániai Magyar Bábos Találkozón

Szabadság, 2004-09-25

A színházi fesztiválok legtöbbször nem csak arról szólnak, hogy az egy helyre sereglett társulatok bemutatják egymásnak és alkalmi közönségüknek azt az előadást, amely méltónak találtatott erre a célra. Természetesen fontosak a szakmai kritériumok, a művészi színvonal, de a jó közérzetet megteremthetik a találkozások, régi ismerősök és új barátságok, jóízű beszélgetések, néhány olyan tényező, amelynek gyakorlatilag semmi köze ahhoz, amit a program kínál. Ha ez a kis „plusz” is elmarad és az előadások is szomorú összképet nyújtanak , nehéz jókedvvel írni az eseményekről.

A VI. Romániai Magyar Bábos Találkozón ez történt: az itthoni csapatok gyengébb előadásokat mutattak be, mint bármelyik előző évben, kevesebb szakmabeli vegyült a gyerekek közé, a tervezett három kiértékelő beszélgetés helyett csak másfélre jutott idő és lendület, rossz idő volt, néhány technikai malőr is közrejátszott (például az egri csoport világosítóját nem engedték át a határon) stb. Vincze László, a Homo Ludens Alapítvány vezetője és a rendezvény szervezője egy informális beszélgetésben elárulta, hogy a tavalyinál kisebb támogatást nyertek a Találkozó előkészítésére, a különböző kérelmekre, pályázatokra késve érkeztek a válaszok – ezért döcögött a szervezés, ezért küldték késve a meghívókat, ezért nem lehetett több társulatot meghívni, stb. Sajnos, a fentiek olyan nyavalyák, amelyeket nem nőhet ki a bábosok találkozója, legalábbis hamar és könnyen nem lehet megoldani. Vannak viszont könnyebben kezelhető problémák is. Például kiderült, hogy a rendezvény időpontja nem mindenkinek megfelelő, túl korai, hiszen a színi évad csak ilyenkor kezdődik, nem készültek még el az új produkciók, a tavalyiak kifáradtak és nincs elég idő felújítani és fesztivál-köntösbe öltöztetni őket. Több résztvevő mentegetőzött ilyenekkel – amit nem lehet elfogadni, mert a lényegen, az előadás színvonalán nagyon keveset változtat, de sajnálatos módon két társulat (a Temesvári Csiky Gergely Színház bábtagozata és a Marosvásárhelyi Ariel Gyermek és Ifjúsági Színház) a felsorolt okok miatt nem tudott részt venni a Találkozón, így a seregszemle sem volt teljes.

A benevező csoportok előadásait nem szakmai zsűri szelektálja, a találkozónak nincs verseny-jellege sem: minden hivatásos- vagy magántársulat, akit bábosként (is) jegyeznek bemutathatja bármelyik produkcióját. Az igazság az, hogy nem is lenne könnyű dolga annak, aki megpróbálna három vagy négy olyan színházi embert verbuválni, akit érdekel az is, mi történik a bábosok világában, vagyis kívülállóként, de értő szemmel tudná mérlegelni a produkciókat. A szervezők évek óta magyarországi szakembereket kell megfizessenek azért, hogy leutazzanak Kolozsvárra és a szakmai beszélgetéseken mondják el észrevételeiket (idén Lengyel Pál rendező vállalta ezt a szerepet). Talán itt kellene megemlíteni, hogy a kolozsvári bábos találkozó régi ismerőse és barátja, Mészáros Emőke bábtörténész elhunyt a tavalyi találkozó óta. Nyugodjék békében.

A válogatás hiánya magyarázat arra, hogy a műfajok széles skáláját és nagyon eltérő színvonalú bábdarabokat lehetett látni három nap alatt Kolozsváron. Idén sajnos, a három kedves vendégtársulat produkcióját leszámítva, a közönség nem láthatott kimagasló értékű játékot. Közös vonása az egri, debreceni és győri előadásoknak, hogy nem hagyományos technikákat alkalmaztak: a Csörömpölőkben (Eger) pincében fellelhető kacatok, üres konzerves dobozok, lyukas fazekak, öntöző kanna, teafőző, lábbelik, seprűk, stb. kelnek életre – az animátorok úgynevezett fekete dobozban vannak (fekete ruhában fekete háttér előtt, fény csak a tárgyakra esik. A forgatókönyvben fontos szerep jut a fém- illetve fahangoknak, a koppanások, csörrenések, „sifitelések” zaja, ritmusa szavak nélkül „mesél”.

Tavaly a debreceni ORT-IKI Bábszínház nagy sikert aratott vásári komédiájával, a Babocsai Máté Deák Históriájával. Idén is hasonló hangulatú produkciót mutattak be, Perzeus királyfi csuda tetteit – kis asztali bábokkal, maszkokkal, élő szereplőkkel, kikiáltóval, zenekísérettel. Különösen szellemes átalakulásokon ment át egy kis bőrönd, mely várbörtön, tengeren úszó láda, félelmetes tengeri szörny, de még eltűnt világokat és személyeket (pl. Bin Ladent) megmutató csodaherkentyű funkcióját is betöltötte – kicsiknek és nagyoknak szerezve vidám perceket.

A Győri Vaskakas Bábszínház először szerepel a Bábos Találkozón, ők a Szerelmesek című előadást hozták el, és bemutatkozásuk remekül sikerült. Krysztof Rau lengyel rendező munkájában a nyakigláb hősöket két-két feketeruhás színész mozgatja, így az embermagasságú, groteszk testtartású, valószerűtlenül hosszú karú-lábú hősök esetlenül mozognak, de éppen ez a varázsuk: bájos udvarlási jeleneteiken szívből nevetett a közönség.

A romániai hivatásos társulatok és magánbábszínházak előadásairól sajnos nagyon kevés jót lehet elmondani. Sok kedves, ismert vagy ritkán játszott mesét mutattak be, rosszul kivitelezett díszletben, szegényes zenei összeállítással, gyenge színészi jelenléttel, gyakran értelmetlen, a történethez nem illő keretbe helyezve. Az általánosításon túl: minden előadásnak volt erős oldala is, de sajnos egy-egy jól mozgatható, szép báb, egy-egy igényes árnyjátékos rész vagy a munkába fektetett energia még nem feledtette a kínos üresjáratokat, a fölösleges ismételgetéseket, a lassú, álmos tempót. Úgy tűnt, hogy a beszélgetések során azok, akik nyitottak és valóban jól akarják végezni azt a munkát, amit szeretnek, okultak a hallottakból, a kollégák „külső szemére”, megjegyzéseikre figyelve, de azok, akik nagyon magabiztosan, végiggondolatlanul, rutinosan darálják le produkcióikat, süket fülekkel jöttek el a találkozóra.

Az itthoni csapatok közül a legkellemesebb meglepetést a Marosvásárhelyi Színművészei Egyetem bábos osztályának „nyílt órája” szerezte. A fiatalok, akik néhány évet egy-egy társulatnál inaskodtak, tavaly ősz óta Barabás Olga színészmesterség-oktatójukkal és Palocsay Kisó Kata bábos szakirányítójukkal remek munkát végeznek. A Kolozsváron bemutatott improvizációs gyakorlatokból bárki számára kiderülhetett, hogy tehetségesek, szeretettel keltenek életre minden kezükre bízott tárgyat, ismerik a szakmai alázatot, van humoruk és jól dolgoznak együtt, csapatban. A jövő már nem olyan sötét, mint néhány évvel ezelőtt, amikor utópiának tűnt az is, hogy valaha lesz Erdélyben bábszínész-képzés. Drukkoljunk nekik, hogy legyenek jó munkakörülményeik, és reménykedjünk, hogy két-három év elteltével minden társulathoz „elviszik”, amit az egyetemen tanultak.

kapcsolódó írások

Ez mind báb?