HAMLET

Hegyi Réka

A mámor szellemével

, 2002-03-00

Nincs mesélhető története, sem megnevezhető helyszíne, sem kora, sem időbelisége nincs az Ezeregyéjszakából kiragadott meséknek és verseknek – a kolozsvári előadás szövegkönyvét a rendezőnő (Mona Chirilă) állította össze, oly módon, hogy különböző történetek keverednek benne, egymásba olvadnak, akár az idősíkok, és motívumai vissza-visszatérnek egy-egy gesztus erejéig, akárcsak szereplők vagy kellékek előző jelenetekből.

A látványt egy magas, két ablakkal és két bejárattal (egy kapu és egy sikátor-nyílásra emlékeztető lyuk) házfalt ábrázoló kulissza uralja, amely a színpadot két részre, két világra osztja. A mélyből, hátulról a túlvilág szereplői jönnek elő a látható világba, vagy – mesében és színházban mellőzhető koherenciával – fordítva: a hétköznapokból tolják ki alulról megvilágítható emelvényen a szerelmeseket a nézők szeme előtt életre kelő álomvilágba. A jelmezek keleti elemeket (fátylak, turbán, burnuszok) ötvöznek európai viselettel (hosszú kabátok, zakók, magas sarkú cipők).

Elválaszthatatlanná válik a valóság és vízió, a Mámor Szelleme járja át az egész előadást. Megszemélyesítője (Dimény Áron) foglalja keretbe a szerteágazó szálakat (akárcsak Sherezádé az Ezeregyéjszaka történeteit). Testhez álló, stilizált növényi motívumokkal díszített, világos színű meze és az arcát takaró maszk (rajzai a jelmezéhez hasonló motívumok) tündérivé varázsolják, Puck keleti kultúrában honos rokonává. A Szellem egész lénye pedig kaméleon-szerű: váratlanul bukkan elő, a háttérből vagy a díszlet mögül, hogy gesztusaival vagy szavaival kommentálja a történetet.

A konkrét értelemben vett mámor is jelen van: a szereplők hasist szívnak, isznak, szerelmi bódulat keríti őket hatalmukba a színen. Látszólag az érzékiség, a szerelem, az extázis nagy momentumainak keresése vezérelte a szövegszerzőt. A színpadi produkcióban hosszan kitartott (néha az unalmasságig nyújtott) képek jelenítik meg a fentieket, a keleti világ kusza kultúráinak, filozófiáinak fénytörésében. A három főszereplő a megismerés más-más útját járja be. A hasisszívó Abu Hasszán (Kardos M. Róbert), bár nem tudja elválasztani a hétköznapokat látomásai álomvilágától, víziója során, az igazságosztó kalifa szerepében, felismeri hasonmását a mulandó dicsőségben. Kászib fia (Molnár Levente fh.) sem él két lábbal a földön, de szavai mindvégig a titkok megismeréséről szólnak. Hasszán Badreddin (Bogdán Zsolt), a szerelmi beteljesülés után elveszíti mátkáját, szenvedése jeléül tükörre feszítve járja be a világot, mígnem egy utolsó mámorban, majd a halálban találkozik a másik két hőssel. Ez a három férfi bolyong a senki földjén, álom, emlékezés és valóság között, közel-keleti, elfátyolozott arcú nők, keresztények, muzulmánok, zsidók kerülnek útjukba, hindu istenek okítják őket – eszközként a jávai vajang bábokat és a nyugati moralitások halál figuráját (a csontvázat) hívva segítségül. A néző pedig nem csak a képekben idézett kultúrák sokfélesége miatt kapkodja a fejét; az előadás legsebezhetőbb pontja az, hogy az igényesen összeválogatott zene néha elnyomja a szöveget, amelyet a színészek többsége artikulálatlanul, szinte érthetetlenül tolmácsol.

Felüdülést az intermezzók hoznak. A hosszú jeleneteket rövid, frappáns játékok kötik össze. Az egyikben például egy zsidó orvos és felesége (Nagy Dezső és Panek Kati) igyekszik eltűntetni egy hullát, amely ugyanúgy vissza-visszatérő eleme az előadásnak, mint a piros cipők, a táltos lovat ábrázoló nagy selyemlepel, a piros sál, a tükrök, a maszkok (koponyák). A mellékszereplők is "vándorolnak": a púpos (Laczkó Vass Róbert) megható története és a keresztény nő (Ambrus Emese) esete, a ki muzulmán akar lenni, végigvonul a labirintusként szerteágazó mesében. Kettejük találkozása is visszatérő motívum, mígnem utolsó jelenetükben az egész előadásra jellemző szürreális módon beteljesül sorsuk: élő szoborrá válnak, a nőt piros fátyol borítja, fején daloló madár által lakott kalitka, lábainál a púpos térdel, jobb kezében muszlim imafüzért morzsol, hátán miniatűr varrógép, amelyet a nő tekerget.

Éjszakák az ezeregyből