Hegyi Réka
Álmos csendélet hangszerekkel
Zsöllye, 2003-04-01
Barabás Olga rendszerint szabadon bánik azokkal a szövegekkel (klasszikus és kortárs színdarabok, regények), melyekből előadásait hozza létre. Legutóbbi rendezéséhez maga írt egy “tengeri történet” -- ahogyan a plakát hirdeti a Partok, szirtek, hullámok című sepsiszentgyörgyi előadást. Kedves, ahogyan lány létére megpróbál kalózregények mintájára tengerész-szereplőket rajzolni, és érdekes lehetőséget teremt a szövegben azáltal, hogy ezek a matrózok nem csupán a hajózáshoz értenek, hanem zenészek is. A színészek az előadás ideje alatt többször játsszanak hangszereiken, próbálnak vagy koncerteznek -- a kontextus függvényében.
Valami mégis hiányzik ebből a fura históriából: a klasszikus kaland-sablonok (vihar, lázadás, kincs) ellenére a tengeri történet nem érdekfeszítő, és az a plusz, ami felemelhetné, elvontabbá, költőibbé alakíthatná a butácska helyzeteket (a zenélés) nem jelenik meg akkora erővel, hogy az egész előadásnak más értelmet, értéket kölcsönözzön. A figurák sem elég erősek, a közöttük kialakított viszonyok ritkán nevezhetők igazi konfliktusoknak. A vezérmotívum ugyanakkora eséllyel lehetett volna az álomszerű látomás zenélő tengerészekkel, kalózregény paródiája vagy egyedi ars poétika előadó-művészetről. “A közönség újat akar. Maga az emberiség újat akar látni, hallani. Nincs értelme annak, hogy azt ismételjük, amit más zenekar csinál.” -- mondja a Kapitány (Szabó Tibor), aki egyben a zenekar vezetője és gitárosa -- az ő álma válik valóra a tengerészekből verbuvált zenekarral. Eszmefuttatásokba bonyolódik, választékosan beszél (olyan kifejezéseket használ, mint például “könnyedén fűszeres egzotikum”), de beteges, görnyedt, kopott ember. Nem jó kapitány, válsághelyzetekben nem tudja kezelni matrózait -- akikről nem derül ki jó tengerészek-e. Egyetlen barátja Dick (Márton Lóránt) a zenekar nagybőgőse -- szemüveges értelmiségi és a leghelyesebb fickó a legénységből.
Bob (Mátray László) csak acélháromszögön zenél. Nem a játék öröme hozta a hajóra, hanem a kincskeresési láz. Számít arra, hogy az öreg kalózt, Tomot megnyeri a vállalkozáshoz, és az eltérített hajóval eljutnak a szigethez. Akaratát elég következetesen igyekszik véghezvinni, semmilyen intrikától nem retten vissza (az egyetlen tragédiának, Jim halálának ő a közvetlen okozója, mert a szerencsétlen flótást meggyőzi, hogy ugorjon a vízbe, de nem kiált segítségért).
Tom (Pálffy Tibor) vén tengeri róka, de tizenhat évig börtönben volt, ahol -- saját bevallása szerint -- sokat olvasott, olyan kifejezések ragadtak rá, mint az “idea” (használja is érveléskor), és ugyanott tanulta stílusos fuvolajátékát is. Tulajdonképpen már nem érdekli sem a tenger, sem a kincs, az ő álma a nősülés, a nyugodt élet egy távoli szigeten és egy kis kocsma, melyet töltött galamb-asszonykájával irányítanak majd. Polgárrá válásának első szimbólumait (cilinder és mirtusz) végig viseli, de ruhái rongyosak.
Bert (Váta Lóránt) ezzel szemben elegáns matróz, majdhogynem piperkőc -- ruházata a mindenképpen tisztességesebb kapitányénál is. Ő is beteg: kleptomániás; lopási szenvedélye annyira elhatalmasodik rajta, hogy Jimet sem menti ki a vízből, csakhogy ne derüljön ki, nála van az eltűnt bicska. Fanatikus fráter, hiszen több lábujját levágja, mert azt hiszi, így meggyógyul, de ugyanakkor érzékeny lélek: hegedűjén érzelmesen játszik, a Tündérsziget közelében pedig csak ő hallja és érti a Kapitány különös dallamát.
Az intrikák egyetlen áldozata Jim (Nagy Alfréd), a legfiatalabb hajós (egyszerű dob a hangszere). Agresszív bunkó, semmit sem tanul saját kárából, és könnyűszerrel az idősebb hajóslegények áldozata lesz. Félszavakban makog és mindent sérelmét bicskával oldaná meg; kínos percei az előadásnak, amikor a hullámok között haldoklik, és naivan reménykedik abban, hogy valaki megmenti.
Az előadást a hangszeres jelenetek sem teszik élénkebbé: az ismétlődő “zenekari” részek hangulatosak, de amikor sokadszor hangzanak el, már nem érdekesek. A kevés szólórész is érzelmes, halk melódia, és csak a durva figurák finomságára hívják fel a figyelmet.
Kapcsolódó előadások
Hegyi Réka kritikái
- » Kisebbségi Színházi Kollokvium Gyergyószentmiklóson
- » Auschwitz. Überolhatatlan
- » Ki és hogyan játszik csodát?
- » Nemzetközi, de szegény
- » Harsány játék dalokkal
- » Gyönyörű infantilizmus
- » A szólóelőadastól a csapatmunkáig és vissza
- » Betekintés az akváriumba
- » Zökkenős, de nem botrányos
- » Színház a hamusivatagban
- » Keménykalapos nők
- » Szabadulástörténettől szabadulástörténetig
- » Konkrét és elvont
- » A Puck Bábszínház fesztiválarca
- » Júlia szerelmi háromszögben
- » Bábok ünnepe
- » A király meztelen – avagy a félig üres pohár
- » Ördögverő népi hősök
- » Jónak lenni, vagy nem lenni
- » A szakrális és a profán
- » A semmi ágán
- » Határok, átlépések, metamorfózisok
- » Rendező két harcban
- » Klasszikus Liliomfi
- » Feketeszemű rózsák
- » A színpadon is a költészet érdekel
- » A Puck és az Árnyak
- » Nulladik man_in_fest
- » Alkalmazott muzsika
- » Csodatortára fel!
- » Mi ronthat el egy ünnepet?
- » Fiai az égnek, emberei a földnek
- » Marstonék
- » Szakmai problémák a Romániai Magyar Bábos Találkozón
- » Vitafórum: Figura – Múlt! Jelen. Jövő?
- » Figura és Scapin
- » Hármasfogat
- » Lasciatemi cantare
- » Első fecske
- » A közönség fesztiválja
- » A rendező barátja és rossz lelkiismerete
- » Ősbemutató a marosvásárhelyi színházban
- » A titok metafizikája
- » Fakanalas betlehem
- » Füst ellen
- » Mesterséges mennyország
- » Recefice, dödölle!
- » A síneken túl
- » Bulvár krimik a sétatéren
- » Rendet teremteni a sokféleségben
- » Doktor Faustus tragikus históriája
- » Zárt osztály
- » Álmos csendélet hangszerekkel
- » Bibliai teátrum
- » Játék az Írással és a Színházzal
- » Őszi szerelem
- » Jelenetek egy polgári világból
- » Álszenteskedés és opera
- » A ruhat eszi az embert
- » Látni vagy nem látni
- » A fal tövében
- » Kaméleonok
- » Töltike és csórékolbász
- » Szellemóra
- » Színház az egész világ
- » A mámor szellemével
- » Ingatag világ
A Hamlet.ro tartalma a Creative Commons jogvédelmi elvei szerint használható fel.