HAMLET

Hegyi Réka

Kaméleonok

Zsöllye, 2002-11-00

A Temesvártól 60 kilométerrel levő Lugos kevés eseménnyel jegyeztette be magát a magyarság köztudatába, de annyit azért tudni kell róla, hogy a két világháború között Jakabffy Elemérnek és Sulyok István itt szerkesztette a Magyar Kisebbség című lapot, és otthona volt Teller Edének. Jelen pillanatban szórvány vidéknek számít, de a fiatalok, akikkel találkoztam, nem panaszkodnak. Szerintük elég sok minden történik ahhoz, hogy ők jól érezzék magukat a szép kisvárosban, például néptáncot tanulnak és tanítanak, és elégedetten közlik: mindent összevetve kéthavonta hozzájuk is ellátogat egy-egy hivatásos vagy amatőr társulat, és rendszeresen van alkalmuk színházi előadásokat látni. Legutóbb a temesvári Csiky Gergely Színház lépett fel Lugoson, a Városi Színház kis épületében, Spiró György Fogadó a Nagy Kátyúhoz, avagy Liliomfi című előadásával.

Spiró az átdolgozás során politikai töltetet adott Szigligeti bohózatának: a cselekményt áthelyezte az 1849-as Világosi fegyverletételt és az aradi vértanúk kivégzését követő időszakra (vö. a Hajónapló 2002/3 számában a szerzővel készített beszélgetés), és minden szereplőt egy fedél alá hozott Kányai fogadójába, ahonnan a nagy tél miatt egyhamar nem távozhatnak.
Keresztes Attila rendezése továbbgondolta Spiró helyzeteit és ő is árnyalta Szigligeti hőseit, a szerepjátszást mint a túlélés egyetlen lehetséges módját mutatja föl az előadásban. Liliomfi (Barabás Botond) nem csirkefogó, aki csupán azért váltogatja identitását, hogy ne leplezzék le kilétét. Álarcai arra szolgálnak, hogy a csalfa Mariskát (Mangó Melinda) megleckéztesse. A minden alkalommal nyílt színen történő jelmezek és parókák váltogatása másodlagos kellékei játékának, sokkal fontosabbnak tartja színészi adottságait, melyekkel valóban elhiteti bárkivel, hogy ő most Szellemfi, Gyuri pincér vagy az ifjú Schwartz. Maris ezzel szemben szüntelenül szerepel: nyávogó hangon beszél, pipiskedik, és kevés őszinte pillanatában bevallja (az ál-Szellemfi Liliomfinak), hogy azért színészkedik, mert különben megdöglene az unalomtól.

Spiró Petőfivel azonosítja Szellemfit (Galló Ernő): vándorszínész és költő, aki állandóan rímeket farag, és kiderül róla, hogy igazi neve Petrovics Péter. Az előadásban Szellemfi keretet szab a játéknak: már a színen van, amikor a nézők elfoglalják helyüket: lábát lóbálja a színpad szélén ülve, majd dalban ismerteti az alaphelyzetet. Az előadás végén, amikor mindenki megtalálta párját és a konfliktusok megoldódtak, a fehér háttérfüggöny előtt álló ingatag létrán ülve, mosolyogva nyugtázza: véget ért a játék, a maszkot viselők (Liliomfi és Mariska) lemosták a sminkjüket.

Szilvai professzor (Hatházi András) túlsúlyos, kora ellenére mindenre rácsodálkozó naiv gyerek, aki azzal okoz meglepetést, hogy méreteit meghazudtoló ügyességgel táncol és ugrál.
A szerelemre éhes, testes Kamillát alakító Zamfirescu Jarcsek Ildikó játéka és beszédtechnikája már nem annyira finom, árnyalt, mint a fennebb felsorolt színészeké, és sajnálatos módon énekelni sem tudja a Lászlóffy Zsolt komponálta dalokat. Az előadás sokat veszít erejéből amiatt, hogy a főszereplőkhöz fölzárkózó fogadósék már más regiszterben játszanak: Kányai (Bandi András Zsolt) púpos, borvirágos orrú, hazafias érzelmű figura, Erzsi (Tokai Andrea) tagbaszakadt, darabos némber, aki erőmutatványai miatt groteszk (fél kézzel emelgeti az asztalokat), Gyuri pincér (Kocsárdi Levente) kétbalkezes fickó. Van még egy szereplő, az Uracs (László Péter), aki mindvégig fent ül, majdnem a zsinórpadlásról szemléli az eseményeket egy nagybőgő mögül. Külseje leginkább Petőfire emlékeztet, de pontosan nem értelmezett jelenléte az előadásban.

Keresztes Attila ezúttal is a kolozsvári rendezéseiben (Képzelt beteg, A fátyol titkai, A szabin nők elrablása) tetten érhető iróniával kezeli a rendelkezésére álló szöveget: Scwartzék (Higyed Imre és Mátrai László) a legmagyarabbak, bár érzelmeiket nem vállalják bármikor (csak kabátjuk alatt viselik a díszmagyart), Szellemfi az „Ej mi a kő” kezdetű verset egy sült csirkének szavalja, Kányai lefegyverezi az álruhás Kamillát – akinek álneve Leon Kamé (vagyis magyarul Kaméleon) –, és a pisztolyt leteszi a földre, majd azt mondja: Világos!