HAMLET

Hegyi Réka

Nemzetközi, de szegény

Hétfőn kezdődött a Puck Báb- és Marionettszínházak Nemzetközi Fesztiválja

Szabadság, 2006-10-25

PUCK – Báb- és Marionettszínházak Nemzetközi Fesztiválja

A romániai bábos szakmának a nagyszínházhoz viszonyítva kevés fesztiválja van, pontosabban kettő: a galaci országos találkozó és a kolozsvári nemzetközi fesztivál. A fővárosi Ţăndărică Bábszínház tavaly szervezett egy kisebb találkozót, aminek idén nagyobb méretű, külföldi előadókat is bemutató rendezvény lesz a folytatása, de ez a fesztivál egyelőre csak most próbál megerősödni, még nem került be a bábosok köztudatába.

Míg a galaci találkozón minden társulat alanyi jogon részt vesz egy előadással, hogy a szakemberekből összeállított zsűri eldöntse, melyik Románia legjobb bábelőadása, addig a kolozsvári fesztivált válogatás előzi meg. A hazai előadásokat nem vetik alá alapos rostálásnak, a külföldi csapatok közül pedig nagy neveket próbálnak megnyerni a fesztiválnak – derült ki egy kötetlen beszélgetésből. Ez a szervezőelv a tavalyi kiadás alkalmával láthatóan jól érvényesült: A zenélő doboz című vilniusi előadás, Kovács Géza vásári játéka, a Vasilache, a pécsi Márkus Színház fergeteges humorú Mátyás király szárnyai című előadása, az egri Harlekin bábszínház János Vitéze, német, szerb, roma nyelvű produkciók, marionettek, kesztyűs- és pálcás bábok, óriások és varázslók, UW-fénnyel megvilágított, foszforeszkáló alakok játszottak gyermekeknek és felnőtteknek.

Úgy tűnik, a héten nem lesz ennyi csoda Kolozsvár hagyományos és improvizált bábszínpadain: a Puck Bábszínház, a Nemzeti, a Magyar Színház, a Tisztek Háza és a Diákművelődési Ház kitárta kapuit, de a közönség nagyrészt hazai előadásokat láthat. Természetesen ez is pozitív hozadéka egy fesztiválnak, hiszen az anyagiak miatt a bábszínházak sem tudnak nagyobb turnékra indulni, otthoni közönségüknek kell játsszanak rendszeresen.

Idén sokkal kevesebb a pénz, vallja be az egyik szervező. A tavasszal kiküldött meghívókra elég sok külföldi bábszínház válaszolt, de amikor az anyagiak tisztázására került volna sor, egyszerűen megszakadt a kommunikáció. A különféle pályázatokra csak szeptemberben érkeztek válaszok, így csak ezt követően lehetett a fellépési díjakról szerződni, ezért sok meghívott visszalépett. A holland Magisch Theatertje felnőtteknek szóló előadását megtartják, de részvételi költségeik fedezésére még nem gyűlt össze a megfelelő összeg.

A hétfő reggeli megnyitó ünnepséget a Bukaresti Ţăndărică Bábszínház Hófehérke című előadása követte a Lucian Blaga Nemzeti Színház termében. A királyi udvar szereplőit élő színészekkel jelenítette meg Cristian Pepino rendező és Cristina Pepino tervező. A konvenció szerint csak az erdő állatai és a törpék jelennek meg bábok formájában, ám mindennek fittyet hányva az udvari szakács ember nagyságú szivacsbáb alakjában jelent meg.

A hét törpét, akárcsak a következő előadás, a Jászvásári Luceafărul Gyermek- és Ifjúsági Színház A kecske és a három gidó című előadás szereplőit, UW-fénnyel megvilágított anyagok rajzolták meg a fekete háttér előtt. Ion Creangă meséje Toma Hogea rendező és Mihai Pastramagiu tervező elképzelése szerint színes zsinegekből kialakított térben zajlik, amelyben minden szereplő és minden tárgy csak egy-egy kontűr.

Az első nap elteltével úgy tűnik, tavaly óta nem sokat újult a hazai bábos divat, legalábbis ami a technikát és a meseválasztást illeti. A Kolozsvári Puck Bábszínház román tagozata UW-fényt nem használt, de vegyes bábtechnikával bemutatott előadása egy másik klasszikus Creangă-mese, A kiskakas két krajcárja. Decebal Marin rendező, aki a színpadra alkalmazást is jegyzi, kicsit sok mindent akart belesűríteni a mesébe: élő szereplők, kis- és óriásbábok, árnyjáték stb. Talán meg is bírná az előadás a Sandu Marian tervei alapján készült sokféle stílust, ha néhány elem nem akasztaná meg a történetmesélést: a kukaccal könnyen összetéveszthető „házi" kígyó a láthatatlan mesemondóval perlekedik, hogy ő lehessen a mesélő. Ez még hagyján, de sokszor, túl sokszor eltéveszti a mesét, és más szöveget kezd mondani… Fölösleges volt az egyébként jópofa lovas-mandolinos szereplő behozása is, mert egyetlen dramaturgiai funkciót látott el: kancája szerelmes lett a bojár csődörébe. Mellesleg a jelenetei alatt cimbalom szólt: a zeneiskolások talán meg tudják különböztetni egymástól a két hangszert, de a legtöbb gyerektől nem várható el ilyen jellegű tájékozottság. Az alkotóknak talán jó lenne jobban odafigyelni az ilyen részletkérdésekre is.

A Nagybányai Bábszínház produkciója, a Lear király meséje a kezdőnap mélypontja volt: a másfél órás előadásban nagyon gyenge színészi teljesítmények keveredtek igénytelenül és stílus szempontjából következetlenül összeválogatott zenével. A színpad érthetetlen szimbólumoktól vált terhessé: szájában kulcsot tartó hal „úszott" a jobb felső sarokban, egy óriás homokórát néha megfordítottak, majd kihurcoltak a színről, máskor egy baglyot toltak be a színre, majd ugyanolyan érthetetlen okból kifolyólag el is tüntették. Lear király őrültségi jeleneteiben szélcsengővel teleaggatott keresztet tolt maga előtt, majd óriáslakatokkal aggatta tele magát, végül a bábok is előkerültek: a nagyobbik, gonosz lányait jelképező bolti babákon az apa kitölthette őrült dühét, a legkisebb lányt, Cordéliát pedig fehér ruhás, törékeny marionett jelenítette meg, akit a színész nem is mozgatott megfelelő módon. Alinea Hiristrea rendező nagyon melléfogott ezzel a Shakespeare-adaptációval.

A Kolozsvári Puck Bábszínház magyar tagozata a Rózsa és Ibolya című előadását szerette volna felújítani a fesztiválra, de ez technikai okok miatt sajnos nem sikerült, ezért egy sokat játszott, de még mindig frissnek ható és népszerű Lázár Ervin-mese adaptációját, a Szegény Dzsoni és Árnikát mutatta be. Az 1999. évi bemutató óta Árnikát átfestették, ezért kicsi ijesztő, ufószerű arca lett, a focista-jelenet pedig veszített laza humorából és ritmusából, de még így is a hétfői nap legjobb előadása volt Varga Ibolya rendezése.

Este a bábszínház előcsarnokában a Bukaresti Színművészeti Egyetem elsőéves bábszakos diákjai tartottak nyílt leckét Decebal Marin vezetésével: az iskolai célra készített marionetteken mutatták be a bábtípus sajátosságait és elemeit. Az érdeklődők, szakmabeliek és kíváncsiak ki is próbálhatták, mennyire nehéz a szálak mozgatásával természetes mozdulatokra késztetni a pici, élettelen bábokat.

A Puck Báb- és Marionettszínházak Nemzetközi Fesztiválja péntek este ér véget.

kapcsolódó írások

KRITIKÁN ALULI Ki és hogyan játszik csodát? Fiatal magyar bábosok