HAMLET

Hegyi Réka

Vitafórum: Figura – Múlt! Jelen. Jövő?

Kontextus.hu, 2004-09-16

Születésnapi minifesztivállal ünnepelte a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház fennállásának huszadik évfordulóját. Az ünneplés mellett egy vitafórum keretében az égetően aktuális problémákról is szó eshetett. Jelenleg a színház nem rendelkezik önálló játszóhellyel, és Kolozsi Kilián lemondása miatt kinevezett igazgató sincs. Átmenetileg ismét Szabó Tibor vette át a Figura vezetését, amíg pályázati úton sikerül megfelelő igazgatót találni. A fórumon elsősorban a teremgondokról esett szó. Az alábbiakban a beszélgetés rövidített és szerkesztett változatát közöljük, amit a moderátor, Hegyi Réka kolozsvári színikritikus jegyzett le a KonTextus.hu kérésére.

A beszélgetés résztvevői:
Árus Zsolt – a Figura egyik alapítója és igazgatója 1990-1992 között
Borzási Mária – a Művelődési Ház igazgatónője
Hegyi Réka – színházkritikus, a www.hamlet.ro színházi portál szerkesztője
Kötő József – színháztörténész, az RMDSZ oktatásügyi alelnöke
Pap József - Gyergyószentmiklós polgármestere
Parászka Miklós - rendező, a Csíki Játékszín igazgatója 1998 óta
Szabó Tibor - színész, a Figura Stúdió Színház igazgatója 1996-2003 között, és 2004 júniusától ismét
Varga Gyöngyvér - tanárnő, a Szakszervezetek Művelődési Házának igazgatója 1984-ben
Zsehránszky István - színikritikus, a Romániai Magyar Szó szerkesztője, a kormány mellett működő Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának tanácsosa

Varga Gyöngyvér: Kezdeném az 1982-es évvel, amikor a Művelődési Házhoz kerültem. Magyar szakot végeztem, főiskolás koromban Kovács Levente színházi műhelyében dolgoztam, és ott hallottam először Sztanyiszlavszkijról, Grotowskiról. A Művelődési Házban működött akkor egy hagyományos stílusban dolgozó műkedvelő színjátszó csoport, amely Tamási-darabokat vitt színre. Két év után keresett meg Bocsárdi László, aki szintén valami újat szeretett volna hozni a gyergyói kulturális életbe: az álmaink közösek voltak, ezért felkaroltam a Figura gondolatát.

Kötő József: Ha visszapillantunk a keletkezés körülményeire, elsősorban azt kell mondanom, hogy jelentős szellemi áradat indult el abban az időben a romániai magyarság körében, tulajdonképpen egy kényszer következtében. Az állampolitika az volt, hogy minden fiatal magyar értelmiségit ki kell szorítani a végekre, legalább Gyergyóig, de inkább Moldvába. Bocsárdiék akarása valóságos oázisként jelentkezett abban a bezárt világban. Gyergyó szinte zarándokhellyé vált, rendszeresen lejöttünk feltöltődni a Figura előadásain. Világos volt, hogy tartalmilag is merész és nonkonformista csapatot látunk, hisz például nem volt nehéz transzponálni az Übü királyt, az abban megjelenő gesztusokat, szituációkat az adott politikai helyzetre. De ennél is fontosabb volt, hogy mást akartak, és ehhez megtalálták a megfelelő eszközöket. A magyar színjátszás jó pillanatában volt akkor: csúcson volt Harag György, aki csodálatosan ötvözte a magyar színjátszás lélektani ábrázoló készségét a román színjátszás képteremtő erejével. Ekkor indult a pályán például Tompa Gábor is. A Figura, Bocsárdiék vezetésével, mégis egy sajátos arcélt tudott teremteni, még jobban nyitottak az avantgárd felé. A Figurát figyelemmel követtem a kilencvenes években is, és bár voltak hullámvölgyeik, azt látom, hogy ebben a szellemiségben dolgoznak most is. Felmerül a kérdés, hogy ennek a fajta mást-akarásnak megvan-e a helye ma, itt Gyergyóban? De ahhoz, hogy ez a műhely élhessen, a városnak meg kell teremtenie a szükséges infrastrukturális feltételeket.

Hegyi Réka: Még nem szaladnék ennyire előre az időben, először az intézményesülés pillanatára szeretnék visszaemlékezni Parászka Miklós segítségével, aki egyik szakmai ajánlója volt a minisztériumhoz benyújtott, a Figura intézménnyé válását kérvényező beadványnak. Miért gondolta akkor, hogy Hargita megyének szüksége van hivatásos színházra, annál is inkább, mert jó pár évvel azután ő maga is egy Hargita megyei színház alapítójává vált. (Jelenleg a Figurával együtt három hivatásos színház is működik Hargita megyében: Székelyudvarhelyen a Tomcsa Sándor Színház és Csíkszeredában a Csíki Játékszín. Utóbbit 1999-ben Parászka Miklós alapította. A szerk.)

Parászka Miklós: Ahhoz hogy színházi intézmény szülessen, léteznie kell egy szükségletnek, ami ebben a térségben létezett. Minden nagyobb város rendelkezett színházzal, a háromszéki színház is megalakult már az ötvenes években, a Hargita megyei tömbmagyarság viszont hivatásos színház nélkül maradt. Ugyanakkor óriási volt a színházra való igény, a társulatok egymásnak adták a kilincset ezeken a játszóhelyeken. Később tanítottam is Bocsárdi Lászlót a főiskolán, ismertem a művészi értékeit és a társulat kapacitásait is, ezért minden erőmmel támogattam színház-kezdeményezésük intézményesülését, hiszen ez a vidék valósággal színházért kiáltott.

Hegyi Réka: A következő fontos változás 1994-ben történt, amikor Bocsárdi László és hat színésze átszerződött Sepsiszentgyörgye. Zsehránszky István, aki régi ismerője a Figurának, hogyan látja azt a pillanatot?

Zsehránszky István: A Figura megszületése kihívás volt, szikra az akkori profi társulatok számára. Temesvárról érkezett, műszaki végzettségű emberek csináltak itt olyan színházat, amely páratlan volt Erdélyben. Az a pillanat, amikor a Figura társulatának magja átszerződött, konkrétan bebizonyította, hogy mi volt a Figura jelentősége: Szentgyörgyön életre keltett egy rutinba fulladt, improduktív hivatásos társulatot. Ez a konkrét bizonyíték rá, hogy amit az ős-Figuráról mondanak, az nem mese. Gyergyóban viszont nagy űr keletkezett; mégsem hagyták magukat, és egy halványabb periódus után újra életre kelhetett a színház. Ennek a társulatnak helye és szerepe van ebben a városban. Azon sem kell csodálkozni, hogy Hargita megyének három színháza van, hiszen itt három nagyon erős, különálló térségről van szó, és mindegyik kikövetelte a maga színházát.

Kötő József: Szeretném még folytatni azt, amit Zseka (Zsehránszky István – A szerk.) mondott, mert ez elvezet az aktuális kérdésekhez. Nevezetesen: miért ment át Bocsárdi és csapatának egy része Sepsiszentgyörgyre? Az alapvető probléma az volt, hogy a szellem működéséhez infrastruktúra kellett. Bocsárdi nem ment volna el, ha adott lett volna a színház működéséhez szükséges pénz. Profi mechanizmusra volt szükségük, mert akkorra kinőtték már az amatőr feltételeket, és Sepsiszentgyörgyön profi körülményeket biztosító színházat, intézményt és épületet kaptak.

Parászka Miklós: Feltétlenül kell szólni a politikai-gazdasági körülményekről is. Akkoriban még nem kezdődött el a színházak decentralizációja, vagyis az intézmények közvetlenül a Művelődési Minisztériumtól, és nem a helyi vagy megyei tanácstól kapták a pénzt. Sokkal később, amikor Csíkszeredából megkerestek engem, hogy alapítsak színházat, rögtön azt kezdtem számolni, hogy Csíkszereda lakossága egyharmada Szatmárnémetinek, tehát harmad-akkora költségvetésből kell majd működtetnem a színházat. Aki foglalkozott a színházzal, mint intézménnyel, annak nem idegen, ha azt mondom, hogy egy színház létezéséhez mindenek előtt jól működő gazdasági struktúra kell. Esztétikai értékteremtésnek másképp nincs esélye. Akkor van a baj, ha egyebet akarunk, mint amire pénzünk van.

Hegyi Réka: Parászka Miklós nagyon pontosan meghatározta, hogy a színház fenntartóinak előre tudniuk kell, hogy mire adják a pénzt. Ezért megkérem a polgármester urat, mondja el, hogy milyen színházi modellt és stílust vár el Gyergyószentmiklós városa a színházától.

Pap József: Kedves hölgyeim és uraim, engem most rajtafogtak, mert én erre nem készültem, hogy itt a fórumon sarokba leszek állítva, de elmondom, hogyan látom én a helyzetet. Olyan kis városok, mint Gyergyó, úgy tudják magukat megismertetni, ha valamilyen téren kiválót produkálnak, tehát a hírük révén értékesíthetik magukat. Én úgy képzelem el, hogy a színház az egyik ilyen képviselője a városnak. Mi szeretnénk ezt felfejleszteni, a többi kulturális intézménnyel együtt. A Művelődési Ház munkássága az elmúlt időkben a szervezésre korlátozódott, ezt szeretnénk megoldani. Ahogy a tanácsos urakkal beszélgettünk, arra a következtetésre jutottunk, hogy Gyergyóban a kulturális tevékenység sajnálatosan ketté van szakadva. Külön van a Művelődési Ház tevékenysége, és külön a Figura Stúdió Színház tevékenysége, mindkettő zsörtölődik, és mindkettő a hiányosságok miatt. Azt beszéltük a tanácsosokkal, hogy a kettőt egy kalap alá kellene hozni, és az úgynevezett kulturális életet beindítani. Ez nem azt jelentené, hogy valamit is megszüntetünk. Nem, semmit sem szabad megszüntetni, én ebből indultam ki.

Hegyi Réka: Meglepő ez a szándék, amely a szerteágazó tevékenységű Művelődési Házba be akarja olvasztani a színházat, aminek a munkája jóval behatároltabb, és amely sokkal komolyabb infrastruktúrát igényel. Szabó Tibort, a Figura Stúdió Színház igazgatóját, és Borzási Máriát, a Művelődési Ház jelenlegi igazgatóját kérdezem: látnak esélyt arra, hogy a két intézmény egyesüljön?

Pap József: Nem összemosásról van itt szó, tehát ne arra tessék gondolni. Hanem van nekünk egy alapunk itt, az egész kulturális tevékenység anyagi alapja, a Művelődési Ház épülete. Az az épület most rosszul van kezelve, diszkónak, bárnak, billiárd-teremnek ki van adva, s a Figura is hol itt, hol ott játszik, nem kapja a helyét – mi ezzel nem értünk egyet. De az egyesülés után is mindenkinek meglesz a maga szekciója. Én egy közös igazgatóságot szeretnék, s aztán ők majd maguk között döntsék el, hogy abból a pénzből, ami a rendelkezésünkre áll, mit tudnak csinálni.

Szabó Tibor: Van egy létesítmény, ami a Művelődési Ház, egy épület, valamikor az Országos Szakszervezeté volt, de nem kizárólagosan. A város telekkönyvezte, és most visszapereli. A gond ott adódik, hogy nincs egy saját épületünk. Mert nem összeférhetetlenségről van szó, hogy nem tudnánk elképzelni az életünket más tevékenységek mellett. Hanem: az az épület harminc éves, egy csődtömeg, és mi nem érezzük ott jól magunkat. Minimálisak a feltételek ahhoz, hogy egy színház működhessék. Az elmúlt télen a novemberi és a februári bemutatót sem ott tartottuk. Novemberben Gyergyóditróban találtunk fűtött termet, a februáriból szobaszínházat csináltunk, a decemberi bemutatót az Ariel Színházzal közös produkcióban hoztuk létre, azt Vásárhelyen játszottuk, és még mindig nem tudtuk elhozni Gyergyóba. Az a gond, hogy mivel nincs saját épületünk, és a Művelődési Ház épülete sem a miénk, nem is tudunk áldozni rá. Pénzforrás lenne, csakhogy minden pályáztató első számú kritériuma, hogy a szóban forgó épület a színház tulajdonában legyen, vagy hosszú távra a színház használatára legyen bocsátva. Ez az alapvető feltétel ahhoz, hogy fűtést szerelhessünk be, hogy rendbe tegyük a zsinórpadlást, hogy megcsináljuk a szigetelést, hogy ne fagyjon meg a színész… Sok bába közt pedig elvész a gyermek, az épület állaga egyre csak romlik. Mi nem követeljük az épületet magunknak, de akkor a Művelődési Központnak olyan működési struktúrát kell létrehoznia, amely lehetővé teszi, hogy a színház is gondtalanul működhessen ott.

Borzási Mária: Ez a hőstörténet, ami itt elhangzott, nagyon szép, nekem is igen kedves, ellenben elkövetődött néhány hiba is. A hibákat pedig elemezni kell ahhoz, hogy a jövőképünk megszülessen. Az első hiba az volt, hogy azok, akik a művészet és kultúra belső, szimbolikus magjában dolgoznak és gondolkodnak, nem foglalkoztak ezzel a témával. Maga az a tág kultúra, amely bespirálozódik ebbe a kulturális magba, az el van hanyagolva most is, és azzal tudatosan nem foglalkozunk, de persze ez a Figurának nem is tisztsége. A gond az, hogy az épület a szakszervezeté, ennek az átkát viseljük ma is. A második hiba: a finanszírozás általában a hatalom kezében van. A hatalomnál ezért a finanszírozásért a lehető legelegánsabban kell lobbizni. A Figurában van egy láthatatlan második vonal, amelyik állandóan az aktuális hatalommal ellenkezik. Lehet, hogy én egy pocsolyába tapintok ezzel, de ki kell mondani. Mert ettől elveszti pont azt a kontaktusát, amelyre szüksége van a sikeres lobbizáshoz. Én itt jutok el odáig, hogy egy adott ponton ütközik a város közegének a természetes jellegével, mert a Figura, amikor Temesvárról idejött, akkor csak nagyon kevesen voltak benne gyergyói születésűek! Ellenben a színház köré tömörült egy világ is, ízlést teremtett a közművelődésbe, megnyitotta azt a gondolkodási teret, hogy létezik alternatív színház is, hogy nemcsak operett van, hanem meggondolkoztató színház. Ez rendkívül fontos, és ezt a nevelő hatást az a kicsike színház nem tudom, ha megbírja. Én azt látom, hogy nem a színházról, nem a művelődési életről beszélünk, hanem arról, hogy az épületet ki birtokolja.

Hegyi Réka: A közművelődési életnek ugyan része a színház is, de egy közművelődési központ figyelme, közönsége és költségvetése sokkal több mindenre ki kell, hogy terjedjen, mint egy színházé. A Figura pedig nem egy kis színház, amelyik nem bírja meg az esztétikai nevelés feladatát Gyergyóban. A Figura hivatásos színtársulat szakképzett alkalmazottakkal, és vendégművészekkel.

Árus Zsolt: Én csak szeretném pontosítani, hogy a Figura alapítói kilencven százalékban gyergyói születésűek, nem pedig "idejöttek", ahogy Borzási Mária állítja.

Zsehránszky István: Itt nem az épület birtoklásáról van szó, hanem arról, hogy az épület betölti-e a funkcióját? Ha ősztől tavaszig, épp a színházi évad idején nem lehet benne játszani, akkor kinek kell az az épület?

Borzási Mária: Én évek óta küzdök, hogy megoldódjon a fűtésprobléma az épületben. Azonkívül: mi gátolja meg a Figurát abban, hogy használja a nagy raktárt, a nagy öltözőket? Az ő szerepüket én abban látom, hogy mindazt, ami a színházhoz tartozik, szerződésileg vegyék át! Mi gátolja meg a Figurát abban, hogy ezt a szerződést ötven évre írja alá, vagy amennyire akarja?

Szabó Tibor: Lehet, hogy nem voltam elég érthető, Mária. Ahhoz, hogy egy épület felújítására pénzt szerezhess, nemcsak a terem használatának jogára van szükséged! Egyébként is, Parászka Miklósnak igaza van: amikor a város felajánlotta a Figurának, hogy adminisztrálja ő a Művelődési Ház épületét, akkor is azt mondtuk, hogy egy rettenetes nyűg, csődtömeg, és a fenének sem kell, de ha muszáj, megpróbáljuk. Éppen azért, hogy a színházat akár ilyen formában is továbbéltethessük. Mert van az épületben olyan terem, ahol ki tudunk építeni egy stúdiótermet, ahol a saját stílusunkban tudunk dolgozni. Azon kívül ott a nagyterem, ahol meghívott előadásokat lehet játszani, hogy betöltsük ama műsorrendi hiányokat. S hogy a kérdésre konkrétan válaszoljak: az akadályoz meg az épület használatában, hogy a bizonytalanságba költöznénk oda...

Gyergyószentmiklós, 2004. szeptember 5.

A cikk a Kontextus.hu oldalán