HAMLET

Boros Kinga

Egy tehetséges lány

A No mom’s land Marosvásárhelyen

KonTextus.hu, 2004-10-00

Nem színésznő, de nem is zenész – mondja magáról a fiús külsejű lány, aki színművészeti egyetemet végzett, mégis felhagyott a kőszínházi munkával, majd dolgozott a híres Cirque du Soleil-nél, de ott hagyta (!) azt. Lemezeket ad ki, koncertezik, színházi előadásokhoz ír zenét, de nem tartja magát sem zeneszerzőnek, sem énekesnek igazán. Ada Milea 2001-ben kezd dolgozni Radu Afrim rendezővel, a román színház „reménységével”, akinek két előadásában is játszik (Miért fő a gyermek puliszkában? a bukaresti Odeon Színházban és a No mom’s land a bukaresti Green Hours 22 Jazz Café bárban működő LUNI Színházban ), és zenét komponál több produkcióhoz.

Kettejük találkozása szerencsésnek bizonyul mindkét fél számára. Afrim konszolidált helye a népszerű rendezők sorában nyilvánosságot biztosít Ada Mileának, akinek zenéje kezdetben – mint minden alternatív művészeti produkció – egy nagyon szűk réteghez jutott el. Többről van szó azonban mint egy sima „rehabilitációról”, valamiféle önérzeti sérelem orvoslásáról. Jelen esetben alkotók és közeg kiválóan egymásra talál. Afrim immár a kőszínház felől érkezik. Az ő esete Zsótér Sándoréhoz hasonlítható: kezdetben a szakma idegenkedett tőle, majd néhány éve egymás kezéből kapkodják a színházak, neve szinte a siker garanciájává lett. Ada Milea az alternatív zenét ésa kitűnő színházi érzéket egyaránt hozza. A Green Hours Bukarest „off-off-Broadway” színháza, melynek saját lemezkiadója van (a Green Records), és nemcsak befogadja, hanem finanszírozza is a színházi előadásokat. Hogy ezek az előadások nem is akármilyenek, s hogy ez a független színház bekerült a köztudatba, jól példázza, hogy az idei I.L.Caragiale Országos Színházi Fesztiválon a LUNI Színház két előadásával is jelen volt.

A No mom’s land története három évvel a bukaresti bemutató után Marosvásárhelyen folytatódik. Ha 2001-ben még Ada Mileának kellett növelni a népszerűségét, idén ősszel ő adja a nevét erdélyi szülővárosa egy új intézményéhez. A 74 Színház a marosvásárhelyi várban, a volt Mészárosok Bástyájában született az idei színházi világnapon. Nevét nemes egyszerűséggel a padlástérben kialakított színház hetvennégy férőhelyéről kapta. A színház a Dramafest Alapítvány egy szélesebb körű projektjének (Dramafest Multimédia Központ) része, melynek keretében a bástyában kialakított kávézóban folyamatosan tartanak irodalmi kört, felolvasóestet, koncertet, előadást, képzőművészeti, fotó, és videó kiállítást. Távlati célja, hogy állandó produkciós helyszínül szolgáljon fiatal művészeknek, s ezáltal segítse elő a nem konvencionális előadói stílusok kibontakozását.

Ebbe a profilba a No mom’s land mint „példamutató” előadás illeszkedik. Ada Milea valóban egyszerre ad koncertet és csinál színházat: No mom’s land című albumának dalai átszövik az előadást, egy a közönségét épp csak toborzó színházban kellően könnyed pszeudo-musicalt hozva létre. A Beckett darabjait – akitől az előadás szövegalapja származik – uraló, jellegzetesen nyomasztó, kilátástalan világhangulatot nem tartja meg az előadás, előtérbe kerül viszont a becketti szereplők bohóc-mivolta, valószínűleg a játszók személyes habitusából adódóan is. Mert, igen: a No mom’s land-en erősebben látszik Ada Milea, mint Radu Afrim kézjegye.

A Mészárosok Bástyájának padlásán három oldalról üljük körül a játékteret, amelynek közepébe alaposan belerondít az oda vezető lépcső. Az előadás azonban ezt a térelemet is tudja szervesen használni: a női szereplő (Ada Milea) felmászik a korlátra, hogy közelebb jusson a mögötte ülő nézőkhöz, és huncutul szigorú, komolykodó arckifejezéssel vizslassa őket, még amikor jóformán el sem foglalták széküket. A színésznő fekete fátyollal borított hatalmas fekete kalapot visel, szűk fekete ruhát, melynek loknis alját ujjaival tartva felkunkorítja – úgy illeg, lejt a művirágokkal tűzdelt padlón, mintha vízfelszínen lebegne, a levegőben úszna. Közben mélykék szemeivel kitartóan fixírozza a nézőket. A cirkuszi előadást idéző, gátlások nélküli, de precíz könnyedség, a közönséggel való játékos kapcsolattartás az előadás egészét meghatározza, anélkül, hogy „átmenne” a nézők agresszálásába.

A hősnő az Egy pad című dalt énekeli (bár a hős megnevezés ezúttal egy kissé elrugaszkodik az előadás stílusától, de hát nincs a szereplőknek neve, így jobb híján művi kifejezéssel kell azt helyettesítenünk), amikor meglátja a padon ülő a férfit (Nicu Mihoc). A jelenet egy körülményesen megeső találka: hajléktalan férfi várja a nőt, ugyanakkor nem szívesen osztaná meg vele padját, s a nő mintegy ennek tudatában hatalmas kitérőkkel környékezi meg. Ada Milea idétlenül csámpázva ró köröket, odakérezkedik egy-egy néző mellé, ám eközben pillanatra sem esik ki szerepéből. Nicu Mihoc sem marad el mögötte játékosságban, fergeteges röhögést vált ki például, amikor felemelt karokkal buzdítja a közönséget: bűzlődjünk vele, mindannyian együtt! Ezt a jelenetet szintén Ada Milea-dal kíséri, a Bűz-bűz című – valahogy így lehetne fordítani a román Put-put fordulatot, amely a kínálkozó szójátékkal is él. A „puţim puţin” (fonetikusan: pucim pucin, azaz bűzlődjünk egy keveset) ugyanis hangzó effektnek sem utolsó…

No mom's land

A marosvásárhelyi Teatru74 bemutatója

Szereplők: Ada Milea, Nicu Mihoc
Zene: Ada Milea
Rendező: Radu Afrim

A cikk a KonTextus.hu oldalán