HAMLET

Boros Kinga

Egy példás történet

A Hét, 2004-10-28

Barabás Olga a Kolozsvári Állami Magyar Színházban az Ariel Színházzal koprodukcióban bemutatott Krimije nem előzmény nélküli. A rendezőnő saját szövegű előadásai közt nyilatkozatai szerint ez a harmadik, a trilógia befejező része. Az első az Ariel Színházban a 2000–2001-es évadban létrehozott Példás történet volt, második a 2002–2003-as évadban az Ariel Színház és a Tamási Áron Színház közös produkciójában bemutatott Partok, szirtek, hullámok. De ide sorolhatjuk az Ariel Színház és a Tamási Áron Színház 2000–2001-es évi közös bemutatóját, az Alexanderplatzot, és tavaly az Ariel Színház és a Figura Stúdió Színház által létrehozott Fagyöngyszüretet is. Mindegyik produkció sajátossága, hogy érezhetően erős olvasmányélményekből, rendkívüli fantáziával, és a színpadi törvényszerűségek kiváló ismeretével jött létre. Barabás Olga egy személyben szerzője, dramaturgja és rendezője ezeknek az előadásoknak.

Esztétikai érdemeken innen és túl feltűnik, hogy Barabás Olga számos színházban dolgozik, de előadásainak társ-producere minden esetben az Ariel Ifjúsági- és Gyermekszínház, ahová szerződés köti. Állandó munkatársai színháztól függetlenül együtt dolgoznak vele és jegyzik az előadásokat, mint díszlet- és látványtervezők, zeneszerzők, koreográfusok. A rendezőnő ezzel az erdélyi színházakban egyedi jelenséget hoz létre, egyfajta rendezői vándorműhelyt, melynek fontossága felbecsülhetetlen a rendezőkben szegény honi berkekben. Előadásai kevés szereplősek, könnyen utaztathatók, ezért nyitottabbak a vendégjátékra, fesztiválra való meghívásoknak, túlmutatnak az egy város vagy térség közönségének dolgozó színházak közönségpolitikáján. Mindemellett Barabás Olga színháza akár közönség-színháznak is nevezhető, mert darabjaiban-előadásaiban bőven van zene, látványos mozgás, és követhető, izgalmas történet, mely bárki számára elérhetővé és élvezetessé teszi.

Amint a Partok, szirtek, hullámok, a Krimi is az epikus irodalom (és a mozi) egy közkedvelt, sokat rongyolt témájához nyúl: a Partok... alcíme szerint tengeri történetekből állt össze, a Krimi egyenesen a műfajról kapja nevét. Intrikával, titkolózással, szerelmi bonyodalommal és zsarolással teli, egy tettes nélküli gyilkossággal megspékelt komédia. Láttunk belőle épp elégszer silányt. Barabás Olga egy népszerű, egyszersmind ismertnek és eluntnak hitt műfajt vesz elő, hogy színházat csináljon belőle. Nem ördöngösség, amit művel: mindössze komolyan veszi az elrongyolt műfajt – a véletlen és a félreértés dramaturgiai szerepét, az összekuszálódó viszonyokat, az őrült ritmust – anélkül, hogy eleve biztosítottnak gondolná a sikert. A kolozsvári színházban ehhez (a darab műfajában és az előadás megvalósításában) hasonló előadás Vlad Mugur keze alatt született az 1998–99-es évadban, Labiche Lourcine utcai gyilkosságának előadása: egy bohózat, melyből a rendező a mérhetetlen bizonytalanság, emberi tehetetlenség már-már abszurd komédiáját bontotta ki.

„Aki egy bohózat számára jó cselekményvázat akar kigondolni, annak olyasmit kell kitalálnia, ami lehetővé teszi a gyors mozgást.” – így a színház- és drámatörténész (Eric Bentley, A dráma élete. Pécs, Jelenkor Kiadó, 1998). Barabás Olga ismeri a képletet. Az első jelenet egyetlen, óriási rohanás, mely a verkli-muzsikára emlékeztető kísérőzenével (szerzője Darvas Ferenc) megadja az egész előadás kötelező ritmusát. A verkli a vidámparkot idézi, a körhintát (mindkettő szerepel is a szövegben!), az eszeveszett forgást, forgolódást, a régi filmek kockáinak felgyorsult pergését, mely természetellenes mozgásban mutatja a szereplőket. Ehhez később egyszerre marad hű az előadás, és tagadja azt meg: a szereplők a legváratlanabbkor, felfüggesztve a pillanat feszültségét lírai kismonológokat vágnak ki a barnamoszat elsőbálozóhoz illő bánatáról vagy a gondolat titkos útjáról az erekben... Ilyenkor a másik szereplő reakciója, értetlenkedése is rámutat a helyzet komikumára: „Miss. Pickford! Nem szeretem, ha ostobaságokat fecseg össze-vissza.”

Barabás Olga darabja a bűnügyi komédia műfajába íródik bele, ezért a történet fordulatai is a műfaj bevett szabályainak követésével születnek. Az alaphelyzet egyszerű: adott négy testvér, akiknek nagy vagyonú édesapjuk meghal, vélhetőleg meggyilkolja valaki. Mindez rögtön a második jelenetben, vagyis a darab egész cselekménye a nyomozásra van kihegyezve. Gyanítjuk persze, hogy a színfalak mögött megesett gyilkosság nem is olyan biztos, hogy megtörtént, de nincs idő tanakodni, a szikra azonnal beindítja a felderülő titkok és a vádaskodások gépezetét. A hirtelen felszabaduló vagyon gondolata, és a megözvegyülő, mostohafiaival szemtelenül egyidős feleség jelenléte a megvalósítható tervek közé emeli a fiúk eltitkolt vágyait. Hatházi András játssza a legidősebb fiú, James szerepét. James visszafogott, prűd, kötelesség- és illemtudó viselkedése mögött tilos és kissé furcsa szenvedélyek lappanganak. Például kéjes türelemmel állja, amint a lábába fúródott szeget kihúzzák, és elfojtott élvezettel, feszülő arcizmokkal mondja: „Perverz.” Indoka a teljes vagyon elkaszlizására, hogy egy versenyagár iránti rajongása folytán tetemes adósságot halmozott fel. Barabás Olga előző darabjaiból Bertnek, a Partok... előkelő származású, mazochista kleptomániásának a folytatása ez a szerep. Rajta kívül akad még a testvérek közt egy kissé félős, ámde tisztes férj, Roger, aki feleségével, Céliával afféle Discovery Channel-párost alakít, moszatokat tanulmányoznak a mocsárban. Bíró József és Fodor Edina többször is gumiruhában és békalábasan caplat át a színpadon – nem lehet röhögés nélkül bírni.

Képletes, hogy Barabás Olga egy mocsár és egy vidámpark szomszédságába helyezi a Marston család lakhelyét. A házból egyébként egyetlen nagy, cirádás vaskaput látunk, mely kettéosztja a játékteret (a díszlet Bartha József munkája). Az első térfél amolyan belső udvar, innen lehet felkapaszkodni a kerti lámpán a (konkrétan meg nem jelenített) emeleti ablakhoz. Hátsó része a kert és kijárat a mocsár meg a vidámpark felé. A nyomozás és felderülő titkok kontextusában a mocsár a békés családi élet rejtett, elfojtott viszonyhálóját, a történtekben való eligazodás nehézségét jelképezi. A vidámpark a nem mindennapit, a felborult rendet, végső soron szintén a valós események felismerésének lehetetlenségét sugallja.

A moszatokat lelkiismeretesen tenyésztő Rogernek apja halála után az özvegy Iris felé fordul az érdeklődése, akivel egymásra találnak a barnamoszat iránti gyöngéd szeretetükben. Roger megszökne az asszonnyal, ezért kell neki a pénz. A fiúk először Irist vádolják gyilkossággal, majd apránként kiderül, ha csak egy icipicit is, de mindegyiküket vonzza ez a Fanny asszony. Gajzágó Zsuzsa fiatal özvegye szertelen, vidám és bájosan durcás, inkább bosszús, mint bánatos férje elvesztése miatt. Iris igazi asszony Fodor Edina ideges és szigorú mozdulatú, száraz tudósához, vagy Varga Csilla ájuldozós, de cseppet sem szívbajos Miss Pickfordjához képest, akinél „a kert sarkában a kutyatejnek nagyobb árfolyama van”. Barabás Olga elnéző szeretettel kezeli szereplőit: Iris csak annyira gyanús a néző számára, mint bárki más (aki a színen van, mind lehetséges gyilkos), de nem nézzük ki belőle a hidegvérű, pénzhajhász csalót. Bűvkörébe kerülnek viszont a férfiak: nem csak Roger, de John is rajong érte.

John és Tommy a család kevésbé sikerült részéhez tartoznak. John alkoholista, Tommy nyomtalanul tűnt el otthonról egykor. John a csillagok és az ital megszállottja. Van egy kettőse Jamesszel, megpróbálnak bejutni a halott apa bezárt szobájába az ablakon keresztül. John mérőeszközökkel kísérli meg kiszámítani, milyen felfüggesztésből tudja belendíten(?) Jamest az ablakon. Bogdán Zsolt leszúr egy körzőt, majd a szeme gyorsan végigcikáz a tér különböző pontjain. A gondolatot tett követi, Hatházi András hamarosan vastag kötéllel összekötözve csüng lábtól a vaskapun. Ebben és ehhez hasonló jelenetekben (a türelmetlenkedő Roger kontakt-tánc elemeket használva „hajtogatja” orrvérzésre panaszkodó feleségét, John a képzeletbeli párkányon egyensúlyozni tanítja Irist, stb.) látszik meg igazán, hogy Barabás Olga eleve színpadra komponálja a szöveget, számítva a színészekre és Uray Péter koreográfus munkájára. Olyan eset ez, amelyben a színházi előadást lehetetlen leválasztani a színpadi szövegként íródott darabról. Nincs előzetes szövegismeretünk, ezért nincsenek előzetes elvárásaink, előadáson kívüli normatív szempontjaink sem. A Krimi nem létezik csak e színészek által megtestesítve. A szereposztás – vagy inkább a szerepek megírása, mely valószínűleg ezúttal is a konkrét színészek ismeretében, nekik készült – körültekintő, a társulat erőviszonyainak és szükségleteinek alapos ismeretére vall. A rendezőnő tud azonos fontosságú szerepet adni a kolozsvári társulat három olyan színészének – Bíró József, Bogdán Zsolt, Hatházi András –, akiket életkoruk és színészi formátumuk, tehetségük egyébként egymás potenciális riválisává tesz.

A negyedik fiút Molnár Levente játssza: Tommy tépázott, kissé ábrándos csöves, akárcsak John. Váratlan betoppanása az apa halálakor „túl véletlen” ahhoz, hogy ne legyen mögötte mélyebb elgondolás. Akkor mindössze annyit mond, apja hívatta, aki a családból egyedül tudta, hol tartózkodik. Utólag, az előadás végén nyer értelmet titokzatos érkezése és az, hogy valamiképp mindenről tudomása volt, James agár-bolondériájáról és adósságáról, John Irisnek írott leveleiről. S amikor bekövetkezik a sejthető fordulat, mely pontot tesz a kalamajka végére – előkerül az apa levele, melyben beismeri, megrendezte saját meggyilkolását, ő maga volt a kertben kísértő sötét árny és a pénz ellopója –, akkor Tommy is bejelenti, ismét elmegy. Gyanítjuk, végrehajtó volt a fiú apja morbid játékában, s most, hogy a történet Prosperoja magára hagyja szereplőit-gyermekeit, neki sincs több dolga. „Beszéltem én már nektek, ó, túl sokat is talán, de ami megtörténik, ki adhat annál igazabb tanácsot?” Az öreg Marston szavai akár Barabás Olga trilógiájának ars poeticája is lehetne: a dramatikus, színházi eseménynél igazabb, példásabb mi lehet?

Krimi