HAMLET

Boros Kinga

Vagdalt valóság

Erdélyi Riport, 2003-04-16

Zolika meg akarja tudni, hogy mire képes – a lendület akár egy nevelődéstörténet bevezetője is lehetne, ha nem egy széthasadozott valóság adná hozzá a talajt. Garaczi és Toepler a valóság-probléma fonalára fűzi fel a „csupatörténet” színdarab helyzeteit, és Zolika alakjára exponálja azokat. Az epizodikusságot megtartva a kolozsvári végzős színészhallgatók vizsgaelőadása filmkonform snittekből építkezik, ezzel is fokozva a megsokszorozott, párhuzamos realitások érzetét.
A jelenvalóság – mint épp történő, és melynek bizonyosságához nem kell több, minthogy érzékeljük azt – már az indítójelenetben viszonylagossá válik, melyről percek alatt kiderül, hogy színházi próba, üres látszat. Zolika (Keresztes Szabolcs) mind újabb síkokra kalauzol: beszív, és látja saját halálát, az apját (Bodea Tibor), amint hamvaiért megy, majd Kossuth Lajos szól hozzá. Mindezt újrajátssza Giginek (Vencz Stella), butácska barátnőjének, aki „elsőszínházas” nézőként reagál: kétségbeesik, mikor Zolika a haláltusát remekeli előtte. Az idő- és térbeli egymásratevődés, mint a valóság koordinátáinak követhető megduplázása jó alkalom a szerzőnek arra, hogy észrevétlenül, poénzuhatag alatt vezesse át a nézőt a reális és virtuális teljes összemosásába. Zoli fű-inspirálta ötletéből kiindulva, pszichotévés haverja, Rubin Dani (Ráduly Csaba) meggyőzi őt, hogy forgasson önmaga főszereplésével reality-showt az ideggyógyászaton. Zoli belemegy a buliba, és e pillanattól a színen folyamatosan jelen van a kamerát rejtő táska, a történések eleve manipuláltak, kérdéses valóságértékkel.
A színpadi megvalósulás ez esetben azon múlik, hogy az egymásra tevődő lehetséges valóságok mindegyike egyformán valószínű legyen. A darab típusokat, skiccelt jellemeket kínál a színésznek, felszínesen kidolgozott helyzeteket és viszonyokat. A gondoskodásával terrorizáló anyuka (Kovács Kata) és enyhén elszállt, unalomba süllyedt apuka néhány gesztusból megteremthető groteszk közhelyhalmaz. Zolika húga, Zsuzska (Szalma Hajnalka) dramaturgiai szerepe az, hogy anyjával szembeni dacolása jeléül aláírja a felhatalmazást Zolika eutanáziájára, ami a pszichotévé filmjének fináléja kell, hogy legyen. A tévé Antonio Banderasszává (Sinkó Ferenc) átlényegült Ferivel való zűrös kapcsolata elvarratlan szál az előadásban, egy telefonon lezajló kölcsönös kirúgásba torkollik, anélkül, hogy a jelenet a történet további menetéhez vagy Zsuzska figurájához érdemben hozzájárulna (az eredeti szövegben nem szerepel ez a jelenet). Gigi és Zoli szerelme ködös motivációjú a fiú részéről. Színpadi partnere, Mariann (Albert Csilla) nő és játszótárs számára, Gigiről viszont nem derül ki, hogy mit jelent a fiúnak. Gigit kedves libaként látjuk kezdetben. Közös jeleneteiket a megsértődöm-kibékítlek gesztusaira feszítik ki, többet ehhez képest egy harmadik szereplő visz először a kapcsolatba. Tibor (Szűcs Gellért), Zoli kórházi szobatársa, aki állandóan csúfolja turbékolásukat, megállapítja: az ideális nőnek előszeretettel kell készítenie a szendvicseit, amit ő utál megcsinálni. Nagyon szeretlek – búgja erre Zolikának Gigi, aki állandóan kajával traktálja.
Zoli kiugrik a kórház ablakán. Látogatóba jött apját próbálja rávenni arra, hogy ne mindent előrelátható módon, forgatókönyv szerint csináljon (a színész Garaczi könyvét tartja kezében). Játéktér és helyszín, szerep és szereplő végképp összekeveredik, Keresztes Szabolcs kijelenti, hogy ez itt a Tranzit Ház, ő nem Zoli, a másik nem az apja, hanem Bodea Tibor, és vadul követeli, hogy improvizáljon. Ám végül Zolika lesz az, aki kiugrik a kórház ablakán.
Az előadás végére a történet Alkésztisz-olvasata erősödik fel. Gigi öngyilkos lesz bánatában, a mennyei nyilvántartó, Kossuth Lajos viszont felajánlja, hogy cserében Zoli továbbélhet. Itt tudjuk meg, honnan a cím: Zoli előző életében Brahms volt, azelőtt osztrák macska. Az utolsó jelenetben Mariann jön Zoliért, hogy hazavigye a kórházból. Anya és fia, egy újabb szerep – mondja a tér másik oldalán az angyal, Gigi, majd nővér képében elbúcsúzik Zolitól. Õ pedig megköszöni neki, mindent megköszön. Gigi-angyal és Zoli között a színen még mindig ott a kamera.

(BBTE – Színháztudomány Tanszék, IV. év színész-szak&Tranzit Alapítvány
Õsbemutató: Garaczi László—Toepler Zoltán: Brahms és a macskák
Rendező: Szilágyi Palkó Csaba
Jelmez: Oana Olãruþ
Zene: Tamaka
Szereplők: Albert Csilla, Keresztes Szabolcs, Kovács Kata, Ráduly Csaba, Szalma Hajnalka, Szűcs Gellért, Vencz Stella, Bodea Tibor III. év, Dávid Péter II. év, Varga Sándor III. év, Sinkó Ferenc m.v, Vindis Andrea m.v.)

Boros Kinga