HAMLET

Hegyi Réka

A Puck és az Árnyak

Erdélyi Riport IV. évfolyam 19. szám, 2005-00-00

Rumi László előadásait a szűkebb szakma nagyon jól ismerte, hiszen a Bábos Találkozókra két előadását is meghívták a szervezők. Mindkét Kiss Anna-mese, az Alma és hold a tükrömben, illetve a Hol van a világ vége? a pécsi Levendulaszínház és Szabó Zsuzsa nevéhez kapcsolódik, de közös bennük, hogy Rumi játékötletei, szellemes bábos megoldásai varázsolják élménnyé – gyermekek és felnőttek számára is.

A kolozsvári kis nézők máskor is láthatták Rumi László előadásait. Az utóbbi években többször rendezett a Puck Bábszínházban: a Világszép Nádszálkisasszonyt és az Ördögűző tarisznyát, pár napja pedig az Árnyak színházát.

Alapanyagul egy ismert Michael Ende-mesét választottak, melyet Rumi László egyszer már megrendezett a Kecskeméti Ciróka Bábszínházban Leporello első könyve – Árnyak színháza címmel, de annak az előadásnak más volt a tétje: két remek tervező ötletei vonultak fel a színpadon. Kolozsváron megint másról szólt a Rumival közösen létrehozott előadás. A lehetetlen körülmények közül éppen felemelkedni készülő társaság legfiatalabb bábosait hívta játszani, velük készíttette el a mozgatott tárgyak nagy részét, a papundekliből kivágható árnyfigurákat. A bűbájos, háromdimenziós Ofélia kisasszonyt pedig Sandu Marian tervező készítette. Minden bizonnyal sok improvizációban fogant játék épül be az előadásba, és ilyen körülmények között az sem baj, ha a terem közepén Ofélia finom vonásai nem láthatók, az sem baj, ha néha túl zsúfolt az árnyjáték képernyője, vagy ha itt-ott akadozik még a játék. A kedv, amellyel bemutatják, és a sok pici csoda hamar eltünteti az elvarratlan szálakat.

Ofélia kisasszony története a kolozsvári bábosok fantáziája szerint gazdagodik. Egy kisváros színházának halk szavú súgója, Ofélia az utolsó előadás után találkozik egy gazdátlan árnnyal. Befogadja, hazaviszi, végül egyre több gazdátlan árny keres menedéket nála. Ofélia megtanítja nekik a sok mesét, amit a színpadon látott, és ha kell, súg árnyainak, nehogy elakadjanak. Így láthatja viszont Szent György és a sárkány történetét, amellyel kedves színházától búcsúzott, de megjelenik piciny szobája falán egy udvari bolond, Nils Holgerson, A brémai muzsikusok, elefántok, királylányok és sok-sok más hős is, némelynek piros vagy sárga a szeme.

De az emberek nem értik, hogy Ofélia kisasszony kivel beszélget piciny lakásában, rosszindulatukkal elüldözik a városkából. Ofélia összepakol, kofferében helyet szorít az árnyaknak is, és világgá megy. Az árny-társulat nem hagyja csüggedni gazdáját, újra meg újra eljátsszák neki a meséket, sőt, újabbakat találnak ki (a Piroska és a farkast), improvizálnak, összekeverik a meséket (a vadásznak meg kell küzdenie Szent György sárkányával). Kiderül, hogy a gyerekek és a felnőttek kíváncsiak az árnyak által előadott történetekre, sőt, pénzt is fizetnek a mulatságért. Oféliánk így tud vásárolni egy öreg automobilt, amellyel „színtársulata” utazhat. Újabb sziporkázó játékötlettel, azok a képkeretek, melyek eddig a színházban díszletként, az óceánparton végtelenséget és hideget érzékeltető háttérként szolgáltak, most két elemlámpával kiegészítve autóvá alakulnak.

Legvégül, széteső kereszt-alakzatban az utolsó árnyat, a Halált jelenítik meg. A leghatalmasabb árny felvezeti Oféliát az égi színházba, ahol találkozik régi ismerőseivel, a gazdátlan árnyakkal, s azok itt is eljátsszák a meséket, saját kedvtelésükre és a jószívű kisasszony szórakoztatására.

Árnyak színháza