Hegyi Réka
Színház az egész világ
Zsöllye, 2002-05-00
Érett rendezők gyakran választanak a drámairodalomból olyan darabokat, melyben a színház a színházban motívum megjelenik, mert ez jó ürügy a művészi hitvallás megfogalmazására, a megvalósított vagy csak végiggondolt színházi ars poetica megszólaltatására. Shakespeare színművei különösen gazdag és hálás alapanyagnak számítanak a fent említett szempontból; gondoljunk csak Hamlet leleplező eszközére, a vándortársulat segítségével felállított "egérfogóra", vagy a Színház az egész világ kezdetű monológra (Jaques az Ahogy tetszik c. vígjátékban).
Romániaszerte, különösen mióta a Művelődésügyi Minisztérium megvonta néhány nemzeti státuszú intézményétől a támogatását, olyan színházi állapotok uralkodnak, amelyben az alkotóknak nem művészi hitvallásukon jár az eszük, hanem a másnapi betevő falaton. Ilyen helyzetbe került a két tagozatos (román és magyar) Marosvásárhelyi Nemzeti is: a minisztérium után a megyei és a helyi önkormányzat is elfordult az intézménytől, senki fiaivá váltak, és míg mindenki igyekezett átdobni a döglött kutyát a szomszéd kertjébe, a színészek hónapokig nem kaptak fizetést.
Mit tesz a társulat egy ilyen helyzetben? Van, aki kiválik a csapatból, akinek lelki ereje van hozzá, éhségsztrájkkal tüntet, a többiek pedig dolgoznak. Vagy – ha jobban tetszik – Rusznyák Gábor vendégrendező irányításával pimasz kis mókával heccelik a közönséget. Témának nem is választhatnak mást, mint olyan darabot, amely kicsit másként szól a színházról, mint Shakespeare. A hecc Molière kevésbé ismert darabját dolgozza át, melyben egy színház teljes személyzete összefog, hogy Pourceaugnac úr, Limoges-ból Párizsba érkező nemes (Katona László) ne tudja elvenni feleségül Julie-t (Kézdi Imola), a társulat hősszerelmesének (Zayzon Zsolt) kedvesét. Ilyen módon az első részében a színfalak mögé lehet tekinteni, az „előadás az előadásban” előkészületeit, a játszás izgalmát és a színpad nyomasztó, kongó ürességét lehet tetten érni. A függöny túloldaláról a nézőtér is más dimenzióban jelenik meg: a mobil telefonra válaszoló néző arrogáns fontoskodása fölháborítja talán azokat is, akik a reális nézőtéren elfelejtették kikapcsolni készüléküket. Erre a fintorra rímel a második részben a Molière-féle társulat vezetőjének, rendezőjének (Viola Gábor) levonulása a színpadról, amikor is a közönség derült nevetése közben tetten ér egy felelőtlen, csörgő telefonú nézőt, akit megaláz, majd kituszkol a színről – kacsintás értékű momentum, hiszen mindenki tudja, hogy csak beépítettekkel lehet ilyet tenni.
Rusznyák Gábor nem rendezői ars poetica megfogalmazására tesz kísérletet, sokkal inkább a mai Nézővel való heccelődésre használja fel az alkalmat és a marosvásárhelyi társulat játékkedvét és jókedvét. A jó ízlés határán belül maradva halmozódnak a játékpoénok. Katona László Pourceaugnac ura vadászsapkás, szövetzekés, térdnadrágos, hátizsákos góbé – bütürmec, ha székely szakszóval szeretnénk jellemezni (jelentése: durva, vaskos). Jóformán ártatlanul sétál bele a nagyvárosiak által kitalált, rafinált és fifikás csapdákba. Nem is igazán érteni, miért bánnak el vele annyira kegyetlenül. Először elmegyógyintézetbe kísértetik, ahol nem szálloda portása fogadja, hanem a patikus (László Csaba), majd két orvos (Domokos László és Bocskor Salló Lóránt). Az esetlen uraság lassan, de biztosan elindul az őrület útján. Mikor sikerül megszabadulnia az első csapdából, a menyasszonyjelölt Julie játssza el élete első szerepét neki: közönséges, erkölcstelen hölgyként mutatkozik be. Időközben a cserfes szolgáló (Marton Gyöngyi) gondoskodik az apa (Györffy András) félrevezetéséről. Pourceaugnac futva menekülne a mostoha városból, de a társulat újabb heccel kedveskedik neki: két "feleséget" és jópár gyermeket szállítanak a színre, majd álruhába, utcanői mezbe öltöztetik a szerencsétlen flótást. A melltartóval nehezen boldoguló úr a közönség soraiból választ áldozatot, az első keze ügyébe eső urat kéri meg, hogy "segítsen" bekapcsolni a fikás ruhadarabot.
Fergeteges, aktualizált humora miatt az előadás értelmes kikapcsolódást nyújt a marosvásárhelyi színházkedvelőknek.
Hegyi Réka kritikái
- » Kisebbségi Színházi Kollokvium Gyergyószentmiklóson
- » Auschwitz. Überolhatatlan
- » Ki és hogyan játszik csodát?
- » Nemzetközi, de szegény
- » Harsány játék dalokkal
- » Gyönyörű infantilizmus
- » A szólóelőadastól a csapatmunkáig és vissza
- » Betekintés az akváriumba
- » Zökkenős, de nem botrányos
- » Színház a hamusivatagban
- » Keménykalapos nők
- » Szabadulástörténettől szabadulástörténetig
- » Konkrét és elvont
- » A Puck Bábszínház fesztiválarca
- » Júlia szerelmi háromszögben
- » Bábok ünnepe
- » A király meztelen – avagy a félig üres pohár
- » Ördögverő népi hősök
- » Jónak lenni, vagy nem lenni
- » A szakrális és a profán
- » A semmi ágán
- » Határok, átlépések, metamorfózisok
- » Rendező két harcban
- » Klasszikus Liliomfi
- » Feketeszemű rózsák
- » A színpadon is a költészet érdekel
- » A Puck és az Árnyak
- » Nulladik man_in_fest
- » Alkalmazott muzsika
- » Csodatortára fel!
- » Mi ronthat el egy ünnepet?
- » Fiai az égnek, emberei a földnek
- » Marstonék
- » Szakmai problémák a Romániai Magyar Bábos Találkozón
- » Vitafórum: Figura – Múlt! Jelen. Jövő?
- » Figura és Scapin
- » Hármasfogat
- » Lasciatemi cantare
- » Első fecske
- » A közönség fesztiválja
- » A rendező barátja és rossz lelkiismerete
- » Ősbemutató a marosvásárhelyi színházban
- » A titok metafizikája
- » Fakanalas betlehem
- » Füst ellen
- » Mesterséges mennyország
- » Recefice, dödölle!
- » A síneken túl
- » Bulvár krimik a sétatéren
- » Rendet teremteni a sokféleségben
- » Doktor Faustus tragikus históriája
- » Zárt osztály
- » Álmos csendélet hangszerekkel
- » Bibliai teátrum
- » Játék az Írással és a Színházzal
- » Őszi szerelem
- » Jelenetek egy polgári világból
- » Álszenteskedés és opera
- » A ruhat eszi az embert
- » Látni vagy nem látni
- » A fal tövében
- » Kaméleonok
- » Töltike és csórékolbász
- » Szellemóra
- » Színház az egész világ
- » A mámor szellemével
- » Ingatag világ
A Hamlet.ro tartalma a Creative Commons jogvédelmi elvei szerint használható fel.