HAMLET

Hegyi Réka

Álszenteskedés és opera

Zsöllye, 2003-00-00

Októberben, a szatmári magyar színjátszás 50 éves jubileumi ünnepségén, a Tartuffe díszbemutatóján a legfiatalabbakkal és a már befutott művészekkel együtt lépett fel társulat egyik alapító tagja, Elekes Emma (Pernelle asszony szerepében). Minden bizonnyal hasonló alkalmakat kellene szerveznie minden színháznak, hiszen azt, amit színpadon, munka közben lehet ellesni, megtanulni egy nagy színésztől, egyetlen főiskola sem biztosítja.

Kövesdi István előadása természetesen több volt, mint iskola pályakezdők számára. Molière koráig nyúlt vissza, és a Tartuffe idején még népszerű commedia dell’arte elemeit is beleszőtte a klasszikus előadásba: Dorine (Bartha Boróka) egyértelműen ezt a játékhagyományt követi, és a fiatalok, különösen a szerelmesek is megállnák a helyüket az Olaszországból importált rögtönzött vígjátékokban. Talán éppen amiatt, hogy szerepeik sokkal vázlatosabban vannak megírva, mint a „felnőtteké”, és a commedia sem kínál sok megoldást számukra, a társulat legfiatalabb tagjai nem tudták bravúrosan megoldani szerepeiket – ez a bemutató előadáson még nagyon feltűnő volt. Másképpen is lehet fogalmazni, de sajnos így sem enyhébb: más-más iskolán felnőtt színészek találkoznak az előadásban: Elekes Emma kisujjában ott van a sok éves tapasztalat és sok remek rendezővel együtt elsajátított szakmai tudás; Lőrincz Ágnes (Elmira), Czintos József (Orgon) és Rappert Gábor (Tartuffe) remek pár éve együttest alkotnak, és jól megírt szerepeikben most is helyt állnak; velük szemben a fiatalok (Nagy Csongor Zsolt, Szűcs Ervin, Vencz Stella-Gabriella) haloványak, erőtlenek felületesen megírt jeleneteikkel szemben. A rendező feladata lenne a szembeötlő aránytalanságokat cizellálni.

A stílusok további elemekkel keverednek: az előadás végén a megoldást újságoló rendőrtiszt (István István) dalra zendít, és egy pillanatra zavarba hozza a közönséget, aki eddig nem vette észre, hogy operaelőadásra (is) váltott jegyet. Egy ilyen meglepetés talán elegendő is lenne, de Kövesdiék nem érik be ennyivel: duettek és kórusok következnek. A dalolás idegenül hat az addig prózában elhangzó, korszerű Petri György fordítás mellett.

A szatmári előadás nem csak az énekes műfajok bevonásával zárkózik el a szöveghűségtől. Szinte vágás nélkül mutatják be a darabot, és nem tudnak ellenállni az olyan jellegű poénkodásnak, mint például: „magamon kívül vagyok” mondja Orgon, mikor meglátja magát saját szalonja tükreiben...

A klasszikus dobozszínpad-nézőtér viszonyt is felbomlik: a szereplők lejönnek, a közönség sorai között bóklásznak. Pernelle-né „fejmosása” már ott éri őket, így a közönség is magára kell ismerjen a kritikában. Orgon a nézőtéren foglalna helyet, hogy végignézze hogyan szédíti feleségét az álszent Tartuffe (végül az asztal alá kerül, ahogy az meg van írva). A fináléban, szolgája ruháiban, az álszent a zsinórpadláson keresztül távozik a színpadról és a közönség sorai között lel egérutat. Nem is találják meg, örökre közöttünk marad – egyértelmű az üzenet. Közben a színen, talán éppen szeme láttára, kegyetlenül kivégzik szolgáját (Kulcsár Székely Attila). Ma már senki sem állítja, hogy Molière úr komédiái felhőtlen, szórakoztató darabok.

Az előadás jelmezei (Gheorghiade Mária) visszafogottak, szépek, klasszikusak. Egyedül Dorine ruhája (mint ahogy sminkje is) különlegesebb: sok zsebével, meglepő helyeken előbukkanó zsinegeivel a commedia dell’ arte játékot szolgálják. Tartuffe ruházatát tépett végű, félhosszú vendéghajjal egészítik ki, mely eltakarja az arcot, és a színész tekintetét csak egy-egy szögből engedi elővillanni.

A csembalóhangra építő zene is klasszikus, de az egység megtörik a az utolsó jelenetben, amit végigénekelnek a szereplők (zeneszerző: Manfrédi Annamária).

Klasszikus elemekből építkezik, mégis modern Damokos Csaba díszlete: elhúzható-kifordítható, tükröző plexidből elkészített ajtók veszik körbe a sakktábla-mintás, vörös-sárga szőnyeget. Ez a díszletmotívum – akár egy másik, nemrégiben bemutatott marosvásárhelyi előadásban (Két nő közt) – a szereplők kiszolgáltatottságát hangsúlyozza.

Tartuffe