HAMLET

Hegyi Réka

Nulladik man_in_fest

A Hét, 2004-12-09

Ha egy rendezvény megnevezésében római egyest látunk, sejthetjük, hogy nem egyszeri eseményre kerül sor, hanem a szervezők folytatást is szánnak neki, római kettessel, majd hármassal jelzett igényt a hagyományteremtésre. Változó gazdasági körülmények között nem mindig sikerül megvalósítani az eredeti elképzelést, vagyis a sorozatindító I-nek nem lesz folytatása, éppen ezért kissé visszatetsző, ha egy kisebb-nagyobb szervezőcsoport első nyilvános bemutatkozását ilyen pimasz magabiztosság lengi körül.

A kolozsvári Teatrul Imposibil [Lehetetlen Színház] kicsit másképpen közelítette meg a hagyományteremtés kérdését, amikor a Tranzit Alapítvány közreműködésével és kevés helyi támogatással megszervezte az első romániai kísérleti színházi fesztivált, a man_in_fest-et. November második felében, egy négynaposra bővített hétvégén meghívták Kolozsvárra az országban jegyzett független társulatok néhány képviselőjét. Nem szerettek volna semmi mást, csupán kísérletezni, egy elkövetkező, nagyobb horderejű nemzetközi alternatív színházfesztivál szervezésére készülni. A Teatrul Imposibil vezetője, m.chris.nedea rendező (így, csupa kicsi betűvel, pontokkal, rebellisen) elmondta, hogy gyakorlatilag semmi tapasztalatuk nincs fesztiválszervezésben, így jónak látták kicsiben előidézni azokat a problémákat, amelyek egy nagyobb, több társulatot mozgósító rendezvényen felmerülhetnek. Így jött létre a man_in_fest.

A fesztivál elnevezése ugyan nem tartalmazza az alternatív szót, (melynek a román színházi szakterminológiában sincs pontos meghatározása) de a kísérleti jelleg, illetve a hagyományos struktúrán kívül működő, független társulatok részvétele a Szegedi Alternatív Színházi Szemléhez teszi hasonlatossá. Ha nem is sikerült teljes mértékben megvalósítani a sajtóban és plakátokon meghirdetett programot, a kolozsvári rendezvény egyfajta keresztmetszetet próbált mutatni az országszerte működő társulatok munkájából.

A műsorban keletkező hiányokat végül román színifőiskolások vizsgaelőadásaival tömködték be a szervezők, ezért a kitartó közönség körülbelül fele-fele arányban láthatott független produkciókat és színis előadásokat. Az utóbbiakról dióhéjban csak annyit, hogy az egyetlen egyéni vizsgát leszámítva, melyben a figyelem középpontjában valóban a színész állt, általános tendenciaként tapasztalható, hogy az osztályvezető tanár rendezői elképzelései (esetenként a rendező szakos kollégák elképzelései) gyakorlatilag felszámolják a színiseket, akik sem beszédtechnikájukkal, sem tanult, cizellált színpadi mozgásukkal, sem erőteljes jelenléttel nem vésik magukat a néző emlékezetébe.

A kortárs színház befogadásával, a régi és az új színész fennmaradásával kapcsolatos legérdekesebb kérdéseket a fesztivál első előadása vetette fel. A bukaresti Compania DAYA [Daya Társulat] fiatal színészei a néhai Aureliu Manea rendező játékötletét valósították meg Chris Simon irányításával az Un spectacol de teatru [Egy színházi előadás] című alkotásukban. Sok improvizációval és öniróniával leplezték le egy magát zseniálisnak képzelő fiatal rendező és egy társulat munkáját. A jól bevált poénok elviselhetetlen ismételgetésén túl a csapat nagyon ügyesen vonta be a játékba a nézőket, soha sem lépve ki a rájuk szabott szerepből (törtető kezdő, színházi alkalmazott stb.). A legmeghatóbb jelenetre az előadás vége felé került sor. Az állandóan zsémbelő, korosodó színésznő (Adriana Trandafir játssza) elhagyja a fiatalokból álló társulatot, mert ő már nem tudja követni őket, nem érti munkamódszereiket, sőt, azt sem tudja elviselni, hogy a mai közönség vevő például a sztepptánccal elmesélt A makrancos hölgy előadásra, a klasszikus értékeket elsöprő új színházat már nem érzi magáénak. Mint Shakespeare hőse, végül ő is megszelídül, hiszen a fiatalok visszaviszik a színpadra, megtanítják táncolni és együtt bemutatott kis csapatprodukcióval búcsúznak.

Marius Damian a legtehetségesebb fiatal színész, akit az utóbbi évadokban láttam. A man_in_fest-en bemutatott egyéni előadásának köszönhetően 2004 nyarán elnyerte a legjobb férfialakítás díját a HOPP – Fialat Színészek Gáláján. A Bolond Ghimpel főhősét egy széken ülve játssza el, szerény gesztikulációval. Eszközei a tekintet, a fejtartás, a száj görbéje. Azt hiszem, tanítani kellene, hogyan lehet ilyen kevés eszközzel ilyen árnyalt figurát megjeleníteni. Meglepetésemre a man_in_fest színházi folyóirat legújabb számának drámamellékletében megjelent egy színdarab is Marius Damian tollából, akiről kiderült, hogy karikatúristaként és drámaíróként is díjazták az elmúlt években.

A fennebb bemutatott fiatal színész még nem annyira ismert, hogy sztárnak lehessen nevezni. Előadásán a közönség kis számban jelent meg, mert mindenki a kolozsvári kedvenc, Dragoş Pop Stand-UP comedy című szórakoztató pódium-műsorán igyekezett helyet foglalni. A Nemzeti Színházban gyakran főszerepet alakító fiatal színész talán nem is a színpadon nyerte meg rajongóit, hanem bemondóként egy reggeli televízió-műsorban. A lényegen ez semmit sem változtat, csak örülni lehet annak, hogy nem csak a fővárosban van esélye befutni egy fiatal színésznek. Dragoş Pop kísérlete azért is említésre méltó, mert egy, az Egyesült Államokban népszerű műfajt, a stand-up comedyt igyekszik meghonosítani, melyben a komikus egyedül szórakoztatja publikumát.

Ugyanabban a térben, a Rolland Garos klubban mutatták be a talán legismertebb bukaresti független színház, a rendszerint a Green Hours bárban fellépő Teatrul LUNI [HÉTFŐ Színház] előadását. A Kinky ZoOne című szappanopera-paródiát Radu Afrim rendezte, aki a legvitatottabb munkásságú fiatal román rendező. Az ő színészei is remekül és bátran tudnak közvetlen kapcsolatot teremteni a közönséggel, de produkciójukat nem szabad többre értékelni jópofa hakninál.

A man_in_fest programjában színházi kiadványok vására is szerepelt. Három napig a mínusz fokokban, hóviharban is kitartóan működtetett standon, a Mátyás-szobor előtt több drámakötet, néhány színházelméleti munka és a két román nyelven megjelenő színházi szaklap (a Teatrul Azi és a Teatrul Imposibil által kiadott man_in_fest) számait vásárolhatták meg az érdeklődők. A szervezők értékelése szerint jó ötlet volt megszervezni ezt a kísérőprogramot, mert kiderült, hogy van igény mindenféle színházi kiadványra (voltak olyan kötetek, melyek már első nap elfogytak). A kísérőprogramok között sor került egy könyvbemutatóra és egy felolvasó-színházi estre is.

Remélhetőleg sok gyermekbetegségen túlesett a man_in_fest, így, a nulladik ponton, és a következő alkalommal nagyobb figyelmet szentelnek majd olyan apróságokra, mint a pontos meghirdetés (a szórólapok és a plakátok még nem tartalmazták a programváltozást, volt is több félreértés emiatt) és a bemutatott előadások szereposztásának elérhetővé-tétele. Nagyon kellemetlen például, hogy a vásárhelyi Teatrul Mişcat [Mozgatott Színház] előadásáról szinte semmit sem tudtunk meg (sem szerző, sem rendező, sem színészek neve nincs feltüntetve a programon).

Mint fennebb is kiderült, a rendezvény nem tűzte ki célul, hogy általános képet mutasson a romániai független színházakról. Néhány következtetés mégis levonható a látott előadások alapján: szinte kizárólag fiatalok vállalkoznak az ingoványos és bizonytalan, ritkán és kevés pénzzel támogatott szabad színházi kalandra. Amellett, hogy ezt a labilitást vállalják, bátran mutatnak be kortársszerzőket, hazaiakat és külföldieket, ismerteket és ismeretleneket, sok esetben maguk írják, szerkesztik vagy fordítják a színpadi szövegeket. A bátorság miatt pedig a félresikerült kísérleteket is értékelni kell, pozitívan.

man_in_fest [2004. november 19–21, Kolozsvár]

romániai független színházak fesztiválja

Szervező: Teatrul Imposibil és Tranzit Alapítvány