HAMLET

Hegyi Réka

Jónak lenni, vagy nem lenni

Zsollye.hu, 2005-09-14

A Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem tanárai másfél évvel ezelőtt rájöttek, hogy nagy kár csupán a főiskolás produkciók miatt fenntartani a Stúdiót, hiszen egy aránylag jól felszerelt színházi tér, amit jobban is ki lehet használni. Megtöltötték tehát élettel: létrehoztak egy kötetlen műhelyt, melyben alkotni vágyó fiataloknak, elsősorban diákoknak és tanáraiknak lehetőséget teremtettek a munkához. Az első bemutató Az arab éjszaka című Roland Schimmelpfennig-darab volt, ezt követte az Mark Twain Ádám és Éva naplója című műve, majd az idei évadban Barabás Olga Brecht-adaptációja, a Valahol Szecsuánban.

Akik több előadását látták már, tudják, hogy Barabás Olga ritkán választ drámai szöveget színpadi alkotásaihoz, de ha mégis, gyakorlatilag csak dialógusokat, előre megírt jeleneteket vesz kölcsön saját, vendégszövegekkel kiegészített változatához. A szöveghez való viszonya minden esetben kipontozza az alkotás, a keresés irányát.

A Valahol Szecsuánban című előadásban Barabás Olga meglepő módon nem csupán kanavásznak használja Bertolt Brecht A szecsuáni jólélek című színművét: nagyon lerövidíti, szereplőket hagy ki a darabból, némelyeket összevon, de a lényegen, a központi kérdésen nem változtat: hogyan legyünk jók, anélkül hogy másnak sem, de magunknak se ártsunk? A Brecht művek klasszikus formáját sem veti el: minden szereplőnek van egy dala, amellyel a zanzásított cselekményt megszakítja. Stílusgyakorlat – mondhatnánk, de mégsem az: lebbenő, világos színű leplek határolják körül a játékteret, a díszlet két mozgatható mívesen kovácsolt vaslépcső és egy drótból épített törékeny fácska, az előadás alapzaja pedig az esőhang. Mindezek egy romantikus, szinte negédes alaphangulatot teremtenek, melyet a szecsuáni történet és a jelmezek sugározta szegénység erőteljesen ellenpontoz.

A Lukácsy Ildikó által tervezett ruhák divatjamúlt darabokból állnak össze, és sokat elárulnak viselőjükről: Sen Te egyszerű kartonruhát és barett sapkát visel, Wang hosszú köpönyeget, a Repülő bőrdzsekit, a házvezető (akinek szerepe a papéval tapad egybe) élére vasalt öltönyt. Az előbb említett szereplők mellett csak a rokonság, vagyis a dohánybolt előző tulajdonosai (anya, lánya és fia) kap még szerepet Barabás Olga előadásában: a női szereplők fejére kötött kendők falusi származásukra utalnak, és mindketten a mesterséges szépség mámorába ringatják magukat egy kis rúzstól.

Az istenek nem jelennek meg: elszórják ajándékukat, és magára hagyják Sen Tét dilemmáival: elég ha adakozik és hagyja, hogy széttépjék, vagy okosan és számítóan kellene cselekedjen, hogy a körülötte nyüslető haszonlesők ne élhessenek vissza jóindulatával? Fülöp Erzsébet kedves, de a végtelenségig naiv utcalányt játszik, aki csak azért ragaszkodik Wanghoz (László Csaba), mert nem szeret egyedül maradni. Wang sem jó ember: gyarló iszákos, a házvezető kitagadott (törvénytelen?) fia. Az anya (Tompa Klára) nem csak adósa a bolttulajdonosnak (Puskás Győző), hanem vonzódik is a komor emberhez. A repülőpilóta (Sebestyén Aba) Sen Te rokonával, a lánnyal (Berekméri Katalin) készül megszökni, így nem csak a pénzétől, a szerelmétől is egyesített erőkkel fosszák meg az együgyűcskét. Sen Te ezen a ponton válik kérlelhetetlen zsarnokká, meg is leckéztet mindenkit, de mint tudjuk, ellene fordul az összes ember, akivel valaha jót cselekedett.

A leleplezés és az előadás befejezése, bár szó szerint Brecht, didaktikus tartalma miatt különösen hat mai színpadon: a szereplők felszólítják a közönséget, hogy döntse el maga, mi a jó vég…

Valahol Szecsuánban