HAMLET

Hegyi Réka

A király meztelen – avagy a félig üres pohár

Bábos seregszemle szervezési hibákkal és kis előrelépésekkel

Szabadság, 2005-10-01

Évről évre beszámolunk a Kolozsvári Bábos Találkozóról. Az elején félve említettük meg a hiányosságokat, hiszen nagy dolognak bizonyult, hogy ez a kicsi szakma egyszer egy évben találkozhat, mindenki láthatja a kollégák előadását, és alkalomadtán elbeszélgethet a céhtársakkal. Tavaly már a romániai produkciók gyenge színvonalára is kénytelenek voltunk reflektálni, a szervezési malőrök mellett. Idén érdemes a produkciókról mesélni, de a pohár egyik fele még mindig üres, és ezt is észre kell venni.

Az elmúlt évad bemutatóinak egy részét ismerve, remélhettük, hogy hetedik alkalommal a Homo Ludens Alapítvány és vezetője, Vincze László a legszínvonalasabb Bábos Találkozót szervezi meg. Sajnos nem sikerült, elsősorban két mulasztás miatt: a temesvári csoport idén sem volt jelen a seregszemlén, a bábszakos egyetemisták pedig, akiket tavaly nagy szeretettel üdvözölt a szakma, idén nem kaptak meghívást Kolozsvárra. Azok a magyarországi meghívottak sem jelentek meg, akiknek többek között az lett volna a hivatásuk, hogy a kívülállók és pártatlanok szemével elemezzék az előadásokat, és megfigyeléseiknek, tanácsaiknak köszönhetően csiszolódjanak a produkciók. Sajnos a technikai feltételeket sem sikerült javítani, és a szervezésben idén sem vett részt legalább 2–3 teatrológus diák, hogy az egy személyre nehezedő teher kicsit kisebb legyen. Késő így utólag okoskodni, hogy mit hogyan kellett és lehetett volna jobban elvégezni, de szerencsére van remény arra, hogy jövőre kicsit jobban megszervezett Bábos Találkozó készüljön, a vasárnapi szakmai beszélgetés ugyanis vitafórummá alakult, a résztvevők megvitatták a továbblépési lehetőségeket. Itt jegyezném meg, hogy a problémák (mert vannak), a szűkebb szakmára, és nem a sajtó nyilvánosságra tartoznak, ezért nem hiszem, hogy jogosak a Hatházi András által felvetett Kérdések... a Szabadság szept. 27-ei számában.

Előrelépések...
Kis előrelépéseknek is lehetett örülni idén: a Puck Bábszínház több előadáshoz biztosított színházi körülményeket és a programban is sokkal színvonalasabb produkciók szerepeltek, mint tavaly. A rendezvény főattrakciója pedig, minden kétséget kizárva, a 80 éves Kemény Henrik volt. Heni bácsi – ismerősei, rajongói szólítják így – Vitéz László legismertebb megszemélyesítője a magyar kultúrában, Kolozsvárra is a magyar népi bábhőst hozta magával, de örök ellensége, Cuclifer ördög is itt volt, meg két csodálatosan tehetséges néger-báb, akik cintányér koncertet adtak – nem playbackről! A gyerekek kicsit feszengve fogadták a sok bunyózást, a krokodilust is mindannyian kígyónak látták, de a kesztyűs bábozás nagy öregje nem csüggedt, egy-két improvizált kiszólással hamar visszanyerte a figyelmüket. És ha az ördögverő híres Vitéz Lászlóra nem is emlékeznek majd felnőtt korukban, azt talán elmesélik unokáiknak, hogy ők még látták paraván mögül előbújni Süsü, a sárkány legendás megszemélyesítőjét.

Előadások ...
Vitéz László szerepelt a Kolozsvári Puck bábszínház előadásában is, az Ördögverő jóbarátok-ban. Vele egyidős kollégái, a román népi bábhős Vasilache és Mărioara is megjelennek Kovács Ildikó rendezésében. Míg Kemény Henrik előadásában klasszikus motívumok jelennek meg és a másfél évszázados szöveg-kanavászra épített szöveg hangzik el, a kolozsvári előadás humorának egyik forrása a motorbicikliző, Barbie babának udvaroló Vitéz László. (Az előadásról lapunk beszámolt 2005. szeptember 27-én)

Mátyás király is két produkció főszereplője volt: a Keljfeljancsi Komédiás Kompánia Mátyás király és a kolozsvári bíró előadásának, illetve a pécsi Márkuszínház Mátyás király szárnyai című játékának. A kolozsvári csapat produkciója szép kivitelezésű, karakteres marionetteket vonultatott fel egy dramaturgiai buktatókkal teletűzdelt produkcióban. Mátyás például nem az egyetlen nagyorrú hős, de ami még ennél is zavaróbb: közönséges kocsmatöltelékként ismerjük meg, aki háztetőkőn csúszkálva szórakozik. A kolozsvári bírónak kis Hitler-bajuszt tervezett Sandu Marian, de ez az utalás kevésbé zavaró mint ha például egykori polgármesterünket idézte volna meg. Ha a két marionett-játékos is finomítja technikáját és az előadásban fölösleges sallangént éktelenkedő, önmagukért létező poénocskákról is lemondanak, szép kis előadással gazdagodik minden néző.

A Márkuszínház játékának kerete: Hunyadi János és neje, Erzsébet, mint régmúlt idők szellemei bukkannak fel az előadás tereként felépített kulisszás-függönyös miniatűr színházban, ahol Mátyás fiuk egész csodálatos életét bemutatják. Sziporkázó humor és percenként újabb ötletes bábos megoldás jellemzi a két felnőtt gyerek játékát. Csak egy példa: a Jajcai csata bemutatásánál, miután Mátyás fekete serege „lepilickázta" az ellent, a törökök meglepetésszerűen bevetik a légierőt, a repülőszőnyegen érkező pici bábokat. Azok számára, akik lemaradtak a vasárnap reggel bemutatott előadásról, a Puck Bábszínház szervezésében sorra kerülő Animafesten lesz alkalmuk látni a pécsieket!

A Pomádé király új ruhája, mint kiderült, 1978-ban bemutatott előadás. A Nagyváradi Matyi Műhely Bábszínház megpróbálta leporolni, de sajnálatos módon csak mérhetetlen szomorúság áradt az előadásból: egy többre érdemes mesét láthattunk szegényes kivitelezésben, emberekkel és bábokkal, de viszonyuk nem tisztázott, mint ahogyan az alkotók mondandója is homályba burkolózik.

Az Árkádia Ifjúsági és Gyermekszínház is Nagyváradról érkezett. Az állami bábszínház jogutódjának magyar társulata Csipike meséjét mutatta be. Nem nevezhetjük bábos produkciónak, bár a színészek fejére erősített sapkák állatfejeket jelenítettek meg – felvillantásuk a paraván mögött értékelhető animációs játékként is. Az előadásra mégsem ez a technika jellemző: nem több egy playback-re támaszkodó zenés mesejátéknál.

Az 1001 Mese Bábszínház idén is asztali játékkal jelentkezett a seregszemlére. A Napsugár című kedves mesét szerencsésebb kivitelezésben láttuk, mint az előző évi történeteket, legalábbis a bábok és a háttér nem mosódott egybe stílusban, színárnyalatban. Mégis, az előadónak talán ki kellene próbálnia más technikákat, más kifejezési módokat is, hiszen kísérletezés, új utak keresése nélkül a rutin veszélye fenyegeti.

Finom csíszolatú, míves, de sok problémát felvető előadást láttunk a szatmári csapattól. Andersen A kis hableány meséjét adták elő, árnyszínházi betétekkel. Sajnos akik távolabb kerültek a kis tévéképernyőre emlékeztető paravántól, nem érzékelték Bodor Judit síkbábjainak finomságát. Ezt a technikai kérdést azonban az alkotókon talán nem is kell számon kérni. Arra viszont oda kellene figyeljeniük, hogy ha egy kétdimenziós figurát aránytalanul nagy térben próbálnak életre kelteni, kudarcot vallanak, sőt, megsemmisítik a finom kis alkotásokat.

A Tamási Áron Színház Bábtagozata betlehemest mutatott be a fesztiválon. Bár elég sok „felnőttes" poénnak voltunk tanúi az első részben, és értetlenül kérdezgettük magunktól, hogy lesz ebből karácsonyi betlehemes (Ádám és Éva bűnbeesésénél kezdték a játékot), az előadás második része felpörgött, ötletesebbnél ötletesebb megoldások kerültek elő a kétajtós szekrényre és csűrbejáratra egyszerre emlékeztető dobozból.

Hatházi András ASSITEJ-díjas darabját mutatta be a Marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház, a szerző rendezésében. Nagy érdeklődés előzte meg Az álomfestő című előadást, és ez annak a jele, hogy a közönség részéről nagy igény lenne kortárs szerzők, mai gyerekeket és fiatalokat megszólító műveire. Az álomfestő gyerek és szülő feszültségektől sem mentes viszonyára reflektál, költői megközelítésben. A játék sajnos éppen a legfontosabb szövegelemeket homályosította el, így nem csak a gyerekek, de a felnőttek egy része is értetlenül ráncolta a homlokát a kolozsvári bemutató után (lehet, hogy csupán az előadók aznapi indiszpozíciója miatt tűnt így?) Kár, mert a szöveg jó játéklehetőség lenne tizenévesek számára bemutatandó előadáshoz.

Az idei Bábos Találkozón sajnos nem sikerült minden előadásról szakmai beszélgetés során vitatkozni, nem voltak jelen produkcióval vagy akár „nyílt órával" a bábos osztályok sem, pedig fontos lett volna, hogy a szakma lássa, mennyit fejlődtek tavaly óta, illetve milyen eredményeket értek el az oktatók az első olyan évfolyamon, amelynek tagjai bábos tapasztalattal nem rendelkező diákok. Évek óta a bábos felsőoktatás és a felkészülés hiánya jelenti a szakma legnagyobb problémáját. Reméljük, hogy jövőben a diákok is jelen lesznek a seregszemlén.