HAMLET

Hegyi Réka

Konkrét és elvont

Erdélyi Riport, 2006-01-05

Visky András színpadi művei kivételes erővel szólnak a közelmúlt eseményeiről, a játék és a hit erejéről. Főszereplői legtöbb esetben nem is megnezevett hősök, hanem fogalmak: az Írás, a Színház, a Történelem és maga a Játék. Persze néma szereplők, de amint valaki megszólítja őket a színpadon, amint játékba kezdenek ezekkel a komoly ideákkal, megidézik őket, és máris jelen lévőknek érezzük minannyian, akik ott lehetünk az egyszeri és megismélhetetlen szertartáson, az előadáson. Sírunk, nevetünk, megtisztulunk, talán kicsit megváltozunk, de amint kilépünk az előadás teréből, nehezen találunk megfelelő szavakat, hogy a be nem avatottaknak elmeséljük: mi is történt. Mert a tér, a jelmezek, a zene, a színészi alakítás, a rendező darab-értelmezése és a színpadi nyelv elemzése, legyen bármilyen pontos, csupán leírás. Az élmény mindannyiunkban másképpen marad meg. A tárgyilagosság érvénytelen, a krónikás előbb-utóbb le kell írja ezt a szócskát: én.

A Tanítványok szereplői az apostolok nevét viselik, de félelmük, bezártságuk, szabadulásuk egyetemes: a Visky darabjának alcíme Játék az Írással és a Színházzal. (Az előadás plakátján nem szerepel, de a Színház folyóirat 2001. novemberi számának mellékletében megjelent szöveg tartalmazza az alcímet is). A bibliai események úgy jelennek meg, hogy párhuzamba, parabolába szövődnek az üldözőik elől menekülők történeteivel, melyek nem 2000 évnyit, csak az 50-es 60-as évek Romániájába röpítenek vissza. Akkor is félelem uralkodott, üldözésekről lehetett hallani, politikai elitéltek és közönséges köztörvényesek kötöttek barátságot a szamosújvári börtön árnyékában. A szereplők nem viselnek rabruhát, nincs azonosító számuk (mint például a debreceni ősbemutatót), de mindegyikük kabátjára van felvarrva egy darab zsákvászon nevükkel. Minden egyszerre konkrét és elvont.

Mint ahogyan a játéktér is egyszerre konkrét és elvont. Kereszt alakú dobogó, melynek tejüveg felülete tükröz, de alulról is átvilágítható. Kis fiókjai asztalhoz teszik hasonlatossá: innen kerülnek elő a keresztre feszítés emblematikus jelképei, szögek, kalapács, töviskorona, lepel. A központi díszletelemet két oldalról a nézőtér határolja, harmadik oldala a színpad vasfüggönye, mely szintén díszletelemmé válik, amikor Simon (Sinkó Ferenc) páni félelmében megpróbál áttörni rajta, fölkapaszkodik rá, és onnan zuhan vissza tehetetlenül. A negyedik oldalról egy újabb kifutó, ezúttal vasrácsból. Alulról megvilágítva vészjósló hálót vetít ki a teret függőlegesen záró hatalmas fehér képernyőre, megzörren a tanítványok lépte alatt, ha pedig csoszognak rajta, torokszorító zenébe kezd valami megmagyarázhatatlan szorongásról, melyre válasz a játéktér újabb két nyúlványa, a nézők háta mögötti két járat, melyet már konkrét jelentésű szögesdrót és lámpasor zár le (Carmencita Brojboiu munkája).

A fogoly-tanítványok visszaemlékezései homiliák: példabeszédek, tanítások, ugyanakkor kis előadások az előadásban. A saját történetüket teátrális eszközökkel, egymásnak és közönségnek mutatják be. A kiút, a megoldás keresése, de játék – így olvadnak egymásba a körök. Együtt vagyunk, jelen vagyunk, és figyelemmel kísérjük, mi történik a játék által kiemelt térben.

A várakozás, a feszült félelem Vladimir János és Estragon Tamás (Bogdán Zsolt és Hatházi András) kettősében tetőpontjára jut, de megtalálják a megoldást is: akárcsak a két becketti szereplő, ők is ráébrednek, hogy egyik lator üdvözült. Egyiküknek tehát van 50% esélye – a barátság és önfeláldozás dönti el, melyikük lesz a jobboldali, melyikük a baloldali. Minden szereplő párosával búcsút vesz egymástól – főszereplőkké válnak azok is, akik eddig nem jutottak a figyelem középpontjába. De ennek az előadásnak, bár vannak kiemelkedő pillanatai, nem hősök a szereplői, hanem tizenegy fogoly története, akik az apostolok nevét viselik: András (Salat Lehel), Alfeus (Dimény Áron), Bertalan (Orbán Attila), Fülöp (Buzási András / Fogarasi Alpár), Jakab (Laczkó Vass Róbert), János (Bogdán Zsolt), Máté (Molnár Levente), Péter (Galló Ernő), Simon (Sinkó Ferenc), Tádé (Bíró József), Tamás (Hatházi András).

Tanítványok

kapcsolódó írások

BARAKK-DRAMATURGIA Keresztjáték